logo

Műsorújság

×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

A nap, ami bűnözővé tette az amerikaiakat – mutatunk öt filmet a szesztilalom idejéről

| Szerző: hirado.hu
1920. január 16-án az Egyesült Államokban életbe lépett a 13 évig tartó szesztilalom, ettől a naptól az egész ország területén betiltották az alkohol előállítását, forgalmazását és behozatalát. Az új szabályoknak köszönhetően rohamtempóban fejlődött a feketegazdaság és virágzott a szervezett bűnözés. A titkos klubok, illegális szeszfőzdék és a csempészet fénykorára emlékezve öt filmet ajánlunk olvasóink figyelmébe, amely az amerikai történelem e viharos évtizedét mutatja be.

 

A Volstead-törvény valamennyi – 0,5 százaléknál magasabb alkoholtartalmú – ital gyártását, kereskedelmét és fogyasztását egyaránt betiltotta, ezzel Amerikában kezdetét vette a szesztilalom 13 éves időszaka, amely a szenátus várakozásaival ellentétben nem jobb erkölcsöt, hanem

virágzó szervezett bűnözést hozott.

De nemcsak a maffia megerősödését hozta magával a rendelkezés, hanem lényegében minden amerikait bűnözővé tett, aki lehúzott egy felest, koccintott egy korsó sörrel vagy pezsgővel kívánt boldog új évet.

Az szesztilalom több mint egy évtizede során a szeszcsempészet révén megerősödött a feketegazdaság, titkos mulatók nyíltak, a szegényebb társadalmi rétegek pedig kénytelenek voltak maguknak előállítani a nagyon gyakran rossz minőségű és egészségre fokozottan ártalmas italokat.

Az törvény óriási felháborodást váltott ki az amerikaiak körében, az ország nagyvárosainak utcáin a korrupció és a fenyegetés lett az úr, amelyet a pénzt ügyesen forgató és gyilkosságtól sem félő gengszterbandák kedvenc eszközévé vált. A legnépszerűbb csempészett ital a whisky volt, ami olyan ismert alvilági alakok felemelkedéséhez is hozzájárult mint Al Capone, Charles „Lucky” Luciano és John Torrio.

Az egymással versenyző olasz–amerikai maffiahálózatok bandaháborúi miatt az ország lakosságán általános pánik lett úrrá és a közbiztonság egyértelműen és látványosan leromlott, ami az évek során odáig vezetett, hogy végül 1933-ban Roosevelt elnök kénytelen volt lazítani a törvényen. Engedélyezte a 4 százaléknál alacsonyabb alkoholtartalmú italok – sörök, könnyű borok – újraforgalmazását és fogyasztását, amely gyakorlatilag bezárta feketepiac által kihasznált piaci kiskapukat, véget vetve a kétes ügyletek évtizedének.

Érdekesség, hogy a szesztilalom idejét bemutató filmalkotások között nemcsak kifejezetten gengszterfilmeket találunk. Készültek komolyabb drámák, látványfilmek, de még vígjáték és road-movie is.

Ezek közül mutatunk most ötöt, a listához jó szórakozást kívánunk. Listánk természetesen szubjektív és nem teljes körű.

A közellenség (rendezte: William A. Wellman, 1931)

Az alkotás a klasszikus értelemben vett gengszterfilmek korának tagja. Erősen kritizálja a kapitalista Egyesült Államok felemelkedését, ezzel egyúttal pedig az amerikai álom eszményét is. A főszerepben James Cagney, akinek filmbeli személyiségét a hatalom- és birtoklásvágy hatja át, ezért az egész vagyonát drága öltönyökre és autókra, szállodákra és nőkre költi. Egy dologgal azonban nincs tisztában: becsvágyának korlátait ugyanúgy nem ismeri, mint az Egyesült Államok a gazdasági válság előtt – ezért bukásra van ítélve.

Papírhold (rendezte: Peter Bogdanovich, 1973)

Ez a road movie a szesztilalom csak egy egészen szűk periódusára koncentrál. A filmben még tart az időszak, megtörtént a gazdasági válság, ekkor sodor egymás mellé az élet egy pitiáner szélhámost (Ryan O’Neal) és egy életrevaló árvát (Tatum O’Neal), a kettős pedig számos kalandot – üldözéseket, csaló árveréseket és meneküléseket – él át útja során. Az alkotás a maga emberségével bemutatja a válság közepén sínylődő és a fennmaradásáért küzdő idegenek találkozását. Az árvát alakító Tatum O’Neal a szerepben nyújtott alakítását Oscar-díjjal tüntették ki, a szobrocskát pedig máig a világ legfiatalabbjaként kapta.

Aki legyőzte Al Caponét (rendezte: Brian de Palma, 1987)

A filmtörténet legendás „babakocsis-lépcsős” jelenet eredetijét tartalmazó film Al Capone felemelkedésének idején játszódik, de elsősorban nem a maffiavezért, hanem az őt üldöző szövetségi ügynököt, Eliot Nesst és a csapatát állítja középpontja, Kevin Costner főszereplésével. Al Caponét Robert De Niro alakítja, alaposan meghízva, félig kopaszon, a mellékszerepekben pedig olyan nevek tűnnek fel, mint Sean Connery és a fiatal Andy Garcia. Alapvetően egy bűnügyi tematikájú, de inkább a szórakoztatásra hajló alkotásról van szó, amelyben gyakoriak a westernes áthajlások, a rendező munkásságára jellemző hosszú snittek és teátrális elemek, mindezt Ennio Morricone korszakos zenéjével megtámogatva.

Oscar (rendezte: John Landis, 1991)

A szesztilalmat ábrázoló vígjátékok közül sokak szerint kiemelkedik az alkotás, amelynek főszerepében Sylvester Stallone látható, akinek pedig ez kevés vígjátéki szerepeinek egyike, és amely a rajongók közül a legjobban sikerült az összes közül. A híres színész a filmben egy ravasz gengsztert alakít, aki megpróbál jó útra térni, maga mögött hagyva kétes ügyleteit és pénzét minél legálisabb módon akarja befektetni. A nagy bizniszt és a nyugodt életet viszont nem hagyja érvényesülni egy hirtelen kialakult családi perpatvar, amely odáig fajul, hogy már senki sem tudja eldönteni a másikról, valójában kicsoda. A film legnagyobb érdekessége, hogy a címszereplő szinte egyáltalán meg sem jelenik, sőt, személyének szinte alig van komoly, aktív befolyása az események alakulására. A történetből az amerikai előtt már öt filmváltozat is készült Európában, a legismertebb az alapjául szolgáló 1967-es francia verzió, amelyben a főszerepet Louis de Funés játszotta.

A nagy Gatsby (rendezte: Baz Luhrmann, 2013)

A film alapjául szolgáló F. Scott Fitzgerald által írt regény a kor pontos gazdasági korrajzát adja, ez az adaptáció viszont jóval inkább a fényűzés oldaláról köszön be. A csillogás, a gazdagság és a fényűzés valósághűen ábrázolja a szesztilalom és a jazz korát erősen jellemző hedonizmust, mindezzel pedig a címszereplő világának teljes ürességét mutatja be. A filmből gyorsan kiderül, hogy az arisztokrácia zárt világa igazából semmilyen irigylésre méltó értéket nem rejt magában. Ugyanígy van ez a szerelemmel is, ami szintén csak látszat, ettől válik igazán szomorúvá a korrajz. Érdekesség, hogy az eredeti regény írója, F. Scott Fitzgerald maga is súlyos alkoholproblémákkal küzdött a szesztilalom idején.

A címlapfotón az alkoholtilalom eltörlésének napja (Forrás: Twitter)

Ajánljuk még