„Bizonyos hétfőkön, már egészen november végén vagy valamikor december elején, különösen, ha az ember agglegény, olyan érzésünk támad, hogy a halálsoron vagyunk.” Ezzel a mondattal kezdi Michel Houellebecq legújabb regényét, melynek alapkérdése az élet végessége, a halállal való szembesülés.
Csak a vallás tud választ adni olyan körülményekre, mint amikor például valakink meghal
– fejtette ki az egyébként önmagát „inkább ateistának” valló író egy nyilatkozatában. Houellebecq mindig tud valami újat adni, újat mondani: az Anéantir (Megsemmisíteni) című munkájában érdekes párhuzam fedezhető fel Franciaország leépülése, agóniája és egy haldokló ember végnapjai között. A Houellebecq által korábban felvázolt disztrópia visszaköszön: a gyökereit és identitását vesztett ország tovább sodródik végzete felé.
A regény a 2027-es évben játszódik, nem sokkal az elnökválasztás előtt. A leköszönő elnök, aki, bár az író nem nevezi meg, Emmanuel Macron lehet, nem indulhat jelöltként a francia alkotmány rendelkezései miatt, amely nem engedélyez csak két egymást követő választást, így most valami olyan figurát keres, aki mintegy avatarként pótolhatja őt.
A regényben több, jelenleg is aktív politikus is szerepel,
így a fikcióbeli 2027-es választásokon is épp úgy indul Marine Le Pen, a Nemzeti Tömörülés elnöke és Eric Zemmour konzervatív újságíró és politikus, mint most, 2022-ben.
Dolgozik a guillotin
Paul Raison, a főszereplő, úgy tűnik, egyben Houellebecq alteregója. A „raison”, az értelem a felvilágosodás, egyben a francia irodalom egyik fénykorának kulcsszava volt. De vajon kiismeri-e magát a fényes értelem korunk homályában? Paul Raison ráadásul szinte érzelmek nélkül, „egzisztenciális ürességben” él; feleségével szinte csak lakótársak, gyermekük nincs, kapcsolatukban Raison apjának betegsége, majd haldoklása hoz fordulópontot.
Fontos szál a regényben, hogy
a haldokló apa a DGSI, a francia titkosszolgálat ügynöke volt,
s tudhat valamit a regényben szintén szerepet kapó terrorcselekményekről is, ezért kémregényként is emlegetik a művet.
A regény borítója. (Forrás: Wikipédia)Raison magas rangú tisztviselő, Bruno Juge, a gazdasági és pénzügyminiszter kabinetjében dolgozik, akit „a Trente Glorieuses, a harminc dicsőséges esztendő visszahozására szerződtettek” – ez egyértelmű utalás Bruno Le Maire jelenlegi pénzügyminiszterre.
Houellebecq egyébiránt baráti viszonyban áll Bruno Le Maire-rel, bár a regényben nem bánik valami kegyesen vele: rögtön az első oldalakon, precízen, egy guillotinnal lefejezik a politikust. A nyaktiló pontos rajzát is láthatjuk, a regényt publikáló Flammarion kiadó ugyanis közzétette a mű első oldalait.
Igaz, ez csak egy interneten terjedő videó – derül ki a regény cselekményéből, ám rögtön ezután valóságos terrorcselekményekre is sor kerül. Mi itt a fikció, mi történik a kibertérben és mi a valóságban? Franciaországban, ahol nemrég valóban sor került egy tanár lefejezésére fényes nappal, a nyílt utcán, nem könnyű erre válaszolni.
Tény viszont, hogy Houellebecq könyve az első olyan reakció, mellyel a francia értelmiség valamilyen választ ad a nemrég történt lefejezésre, melyet az eset elképesztő extremitásához képest agyonhallgattak.
Öreg, nőgyűgyűlölő, fehér férfiaknak?
Annál hangosabb ellenpropaganda fogadta a balliberális főáramlattal – sikeresen – szembe úszó alkotó legújabb könyvét, amely természetesen január 7-én került ki a franciaországi könyvesboltok polcaira.
French bad boy author #Houellebecq releases latest thriller #Aneantir – on 7th anniversary of the #CharlieHebdo attacks – with fewer nasty characters than usual.
Says there’s “no need to celebrate evil to be a good writer”.https://t.co/rGchouHKCS via @RFI_En
— Alison Hird (@alisonsarahird) January 7, 2022
Azért fontos ez az időpont, mert Houellebecq híres könyve, a Behódolás, mely egy olyan fikciót vetít elénk, melyben Franciaország iszlám állam lett, 2015. január 7-én jelent meg: azon a napon, amikor a Charlie Hebdo elleni terrortámadás történt.
Miközben Franciaországban eseménynek számít egy új Houellebecq-könyv, s ennek megfelelően az 1876-ban alapított, patinás Flammarion kiadó 730 ezer példányban nyomtatta ki a Megsemmisítenit, amelyért az olvasók első hulláma már rohamot is indított, a balliberális szellemű média a száját húzza, fanyalog, sőt, próbálja az olvasókat eltanácsolni.
A franceculture.fr kritikusa, Marie Sorbier szerint „ez egy lapos regény, amely csak unalmat kelt”. Az apa haldoklásának leírásán így fanyalog: „ismerjük Houellebecq szenvedélyét a kórházak, az idősotthonok, a rák (…) iránt.” Az oldal összeállításának címe is fölveti a kérdést, elolvassuk vagy ne Houellebecq könyvét. A Mediapart című szélsőséges orgánum hatalmas vehemenciával igyekszik a regényt lehúzni, szerintük a könyv öreg, nőgyűlölő fehér férfiak számára íródott.
„A világ utolsó napjai” elevenednek meg a Le Figaro szerint a műben. A konzervatív lap úgy látja: virtuóz regényt írt a szerző. Hogy kinek van igaza, azt nyilván akkor tudja eldönteni a Magyarországon is igen népszerű író regényéről az olvasó, ha megjelenik magyar fordításban.