Dargay Attila animációsfilm-rendező, forgatókönyvíró két híres rajzfilmje: az 1981-ben elkészült Vuk és az 1984-ben bemutatott Szaffi plakátjait mutatja (Fotó: MTI/Honéczy Barnabás)

A rajzfilm története nagy vonalakban követi a regény történetét, néhol egyszerűsítve, máshol vidám jelenetekkel és motívumokkal kiegészítve azt. A korán elárvult rókakölyköt a nagybátyja, Karak neveli fel és tanítja meg a vadászat minden csínyére.

Vukból rettegett vadász cseperedik, aki bosszút áll a családját elpusztító emberen, a Simabőrűn: rafináltan megdézsmálja annak baromfiudvarát, csúfot űz a kutyáiból, ráadásul kiszabadítja a ketrecben foglyul ejtett rókalányt is.

Dargay Attila először egy nyolcrészes képregényben adaptálta a Vukot, amely 1972-ben a Füles Újságban jelent meg. 1973-ban elkészítette a Fekete István 1940-ben megjelent kisregényéből a rajzfilmadaptáció forgatókönyvét, ám ekkor ideológiai okokra hivatkozva a filmterv nem kapott zöld utat – olvasható a Nemzeti Filmarchívum honlapján.

Az animációs film csak közel egy évtizeddel később készülhetett el. Akkor a Pannónia Stúdió televíziós filmekre szakosodott III. műtermének vezetője, Imre István közbenjárására a Magyar Televízió rendelte meg Dargaytól a filmet négy, egyenként húszperces részből álló sorozat formájában. A Magyar Televízió 1981 áprilisában, a húsvéti szünet idején mutatta be a sorozatot. A rendkívüli közönségsiker hatására a Pannónia Stúdióban még abban az évben elkészült a Vuk egész estés változata is, amely karácsony előtt, december 10-én került a mozikba.

Az állatszereplők sorát felvonultató film valamennyi figuráját Dargay Attila tervezte, így a Vuk a Dargay-féle kedvesen humorizáló karakteranimáció gazdag tárházát nyújtja. A rendező úgy emlékezett vissza a Vuk készítésére, hogy a stúdióvezetés és a megrendelő részéről ebben a filmjében kapta a legnagyobb alkotói szabadságot.

Hol a helye a magyar filmtörténetben?

A Vuk a magyar animáció legtermékenyebb időszakában született: az 1981–1986 közötti öt évben összesen 14 animációs mozifilm készült el a Pannóniában. Ez a gyártási rekord annak is köszönhető, hogy több egész estét betöltő film népszerű televíziós mesesorozatok összefűzéséből jött létre: a Vuk mellett így gyártottak mozifilmet például a Misi mókus kalandjai (1982), a Vízipók-csodapók (1982), a Mesék Mátyás királyról (Mátyás, az igazságos, 1985) vagy a Leo és Fred (1987) című sorozatból.

A Vuk a korabeli magyar rajzfilmet meghatározó irodalmi adaptációk hagyományába illeszkedik (János vitéz, 1973; Lúdas Matyi, 1977; Daliás idők, 1984; Szaffi, 1985). A film a második egész estés animációja Dargaynak, aki a magyar filmtörténet legnépszerűbb egész estés rajzfilmjeit jegyzi (Lúdas Matyi, Szaffi). A közönséget először tévésorozatként meghódító Vukból még ugyanabban az évben bemutatták a moziváltozatot is, amely több mint kétmilliós nézőszámot hozott.

Valamennyi egész estés filmje közül a Vuk humorral stilizált, bájosan bumfordi figurái viselik leginkább magukon Dargay Attila kézjegyét.

Míg a rókák szemszögéből megírt Fekete István-regény egy realista mese, és ekként az idősebb korosztály számára íródott, addig a róka fejlődéstörténetét Dargay Attila forgatókönyvtársaival, Tarbay Edével és Imre Istvánnal a kisgyerekek számára teszi fogyaszthatóvá. A gyermekmesévé átírt adaptációból kimaradnak az erőszakos mozzanatok, a hosszas tájleírások és a bölcselkedő intelmek, és túlsúlyba kerülnek a kalandok, valamint felerősödik a komikum szerepe.

A film a vadon élő állatok szemszögét és egyediségét úgy teszi hangsúlyossá, hogy a történet antagonistáját, a Simabőrűt csak deréktól lefelé, a lába, csizmája magasságában láttatja. Azáltal, hogy az arcuk és a felsőtestük képen kívülre kerül, a film teljesen elszemélyteleníti a természet ellenségeként bemutatott humán szereplőket. Az évszakonként változó természetet árnyaltan, az állatokat megejtő rokonszenvvel ábrázoló adaptáció sajátja. Dargayék az eredeti kisregény számos elemét felerősítették, vagy azt akár új szereplőkkel is kiegészítették, hogy még több lehetőségük legyen a groteszken karikírozott figurák, komikus jelenetek, szellemes párbeszédek sorjázására.

Legemlékezetesebbek közülük a vadász két házőrzője, Vahur és Fickó felsülésein harsányan kárörvendő kutyafalka pletykálkodásai, valamint a cefrétől részegen dülöngélő gúnárok párosa.