Muhr Albert nagyapja limanovai emlékművénél. (Fotó: Hovédelem.hu)– Muhr Ottmár fiai közül ön melyiknek a leszármazottja?
– A fiatalabbik Muhr Ottmárnak vagyok a fia. Nagyapámnak, a limanovai csatában elesett ezredesnek, aki a Császári és Királyi 9. gróf Nádasdy Ferenc Huszárezred parancsnoka volt öt gyermeke született. A legidősebb volt közülük Muhr Olga, majd utána született meg Muhr Albert és Muhr Ernő. Édesapám, Muhr Ottmár kapta édesapja nevét, Muhr Győző pedig a legfiatalabb testvér volt. Albert nagybátyám elesett a II. világháborúban. Győző nagybátyám hadifogságba került, három év múlva jöhetett haza.
Muhr Ottmár, Limanova hőse (Fotó: Wikipédia)– Ő volt az, akit a szovjet tisztek megkérdeztek, hogy a Limanovánál elesett Muhr fia-e. Hogy történt ez?
– Győző nagybátyám valóban beszélt erről. Elmondta: azután, hogy hadifogságba került, egyszer csak jöttek érte, hogy a parancsnok hívatja. Megkérdezte, Muhr Ottmár fia-e, s amikor igennel válaszolt, a szovjet tiszt kezet fogott vele – attól kezdve más bánásmódban részesült. Mikor hazajött, pár évig az új hadseregben lehetett kiképző, ám a régi tiszteket azonnal kirúgták, ahogy kiképezték az új tiszti állományt, s utána csak segédmunkás lehetett, majd a vízműveknél helyezkedett el.
– Az ön közvetlen fölmenője a fiatalabbik Muhr Ottmár – az ő életéről mit tudhatunk?
– Édesapám a mosonmagyaróvári mezőgazdasági akadémián végzett, közgazdász volt. Anyai ágon a családnak Damonyán volt földbirtoka és kúriája, apám később a Nemzeti Banknál volt hivatalnok. Az 1950-es években viszont már csak segédmunkás lehetett.
– Emlékszik arra az időszakra?
– 1947-es születésű vagyok, ám amit gyerekként éltem át, arra még igen, például a „csengőfrászra”. Nálunk valóban csengettek; apámat elvitték, és csak napok múlva került haza.
– Fiatal korában ismét találkozott a diktatúra szellemével: diákként tagja volt a kommunista diktatúra szóhasználatában „kalefos galerinek” nevezett budai, baráti társaságnak.
– Valóban sok barátom volt közöttük, lejártam én is oda; szerencsére kimaradtam a később indított rendőri eljárásokból.
– Mivel foglalkozott a középiskola elvégzése után?
– A Magyar Televíziónál voltam felvételvezető, ott végeztem el a gyártásvezetői tanfolyamot is, majd a vendéglátóipari technikumot végeztem el. Emellett aktívan sportoltam.
– Mit sportolt?
– Jégkorongozó voltam a Ferencvárosban. A válogatottal az 1970-es években voltunk kint Krynicán (dél-lengyelországi város, fürdőhelyeiről és télisport-centrumairól híres, több jégkorongbajnokság és az 1931-es jégkorong-világbajnokság helyszíne), amely mintegy 20-30 kilométerre van Limanovától. Az egyik hokis társammal beültünk egy taxiba és átmentünk a Limanova közelében fekvő jabloneci temetőbe, ott megnéztem a nagyapám sírhelyét a magyar huszárok sírjánál, a Hősök temetőjében. Akkor voltam ott először.
– Mi történt a látogatás után?
– Csapattársaim előtt nem titkoltam el hol voltam, és nyilván volt, akadt, aki „megfelelő helyen” aztán beszámolt erről, hiszen amikor hazajöttünk, behívattak a jégkorongszövetségbe. Szóbeli fegyelmit kaptam, és figyelmeztettek: ne járkáljak háborús temetőkbe.
Kapcsolódó tartalom
– Muhr Ottmár ezrede, a Nádasdy-huszárok székhelyén is állítottak emlékművet a győztes csatában szinte teljesen elvérzett ezrednek, mi lett az emlékmű sorsa?
– Valóban állt Soporonban a limanovai csata emlékére egy gyönyörű első világháborús emlékmű, melyet nem más, mint Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotott. Az emlékművön szerepelt a limanovai hősök névsora is. Ezt az emlékművet 1950-es években egy éjszaka alatt eltüntették, sőt, még meg is semmisítették. 2015-ben Sopron városa új emlékművet állított a Honvédelmi Minisztérium támogatásával: akkor avatták fel nagyapám mellszobrát, melynél minden évben, így idén is, megemlékezést tartanak a limanovai győzelemről december 12-én.
Muhr Ottmár új, soproni emlékműve. A Moszkvához hű kommunista diktatúra még a Kisfaludi Strobl által létrehozott, korábbi emlékművet is szétverette, hogy kitörölje az oroszok feletti elsöprő katonai győzelem emlékét (Fotó: hirado.hu)– Zuglóban is őrzi több közterület is a csata emlékét.
– Valóban, Zuglóban a Limanova tér és a Limanova köz is a régi hőstettre utal. Ez az utcanév valamiért megmaradt a kommunizmus idején; az anekdota szerint azt hitték, Limanova valami „kolhozlány” neve.
– A kommunista diktatúra éveiben nem nagyon emlegették Magyarországon a limanovai csatát, ám ez a tabu feloldódott 1989-et követően. Észlelhető volt-e a változás a megemlékezések vonatkozásában is?
Hende Csaba honvédelmi miniszter beszél a limanovai győzelem századik évfordulóján a lengyelországi hősi emlékműnél, 2014 decemberében (Fotó: Honvédelem.hu)– Igen, a rendszerváltás után a Honvédelmi Minisztérium több alkalommal is képviseltette magát ezeken az eseményeken, és a centenáriumi évfordulón Hende Csaba honvédelmi miniszterként szép megemlékező beszédet tartott a hősökről és nagyapámról.
– Mit tapasztalt, a lengyelek történeti emlékezete mennyire őrizte meg az eseményt?
Muhr Ottmár emlékműve. A lengyelek hűen őrzik a közmondásos barátságot, szövetséget (Fotó: hirado.hu)– A lengyelek nagy becsben tartják a magyar huszárok és nagyapám emlékét. Úgy vélik: ha akkor a Nádasdyak nem vívják meg Limanovánál ezt a döntő csatát és nem szorítják vissza az oroszokat, akkor a világtérkép sem így nézne ki – például Krakkó Moszkva fennhatósága alá kerülhetett volna. Többször voltam a csata helyszínén, ahol katonai temetőt is kialakítottak. A lengyelek már a régi időkben, a csatát követő időszakban is megemlékeztek az elesett hősökről, akiket a mai napig nem feledtek el: magam is több megemlékezésen kint voltam már ezeken az eseményeken. Most, a napokban (a beszélgetés rögzítésére december elején került sor – a szerk.) is készülök Lengyelországba, egy újabb megemlékezésre.