A 35 országban 26 000 megkérdezett munkavállalóval végzett felmérésben a megkérdezettek 83 százaléka számára ezt jelölte be a legfontosabb tényezőként egy munkahely megtalálása vagy megtartása során. Ugyanilyen arányban tartották fontosnak a munkahely biztonságát (83%), és csupán ezután következett a fizetés (82%) – írja a The Guardian.
Marázi Judit HR-szakértő egyetért a Randstad kutatásával, és szerinte Magyarországon is megfigyelhető a munka–magánélet fontosságának előtérbe kerülése, azonban kiemelte, hogy ebben a kérdéskörben fontos különbségeket tenni a szektorok között. „Míg a nagyvállalatok (akár külföldi, akár magyar) képesek kiemelkedő bérezést és azon felüli juttatásokat is adni, addig a kkv-szektorban tevékenykedő cégeknek – mint a legtöbb embernek munkát adó szektor – a legnagyobb erőssége a családias légkörben rejlik, ami által ők a munka–magánélet priorizálásának legnagyobb felhasználói” – mondta. A közigazgatás szerint a 8-tól 4-ig tartó munkarend „átszabásával”, a törzsidő–peremidő rendszer bevezetésével, már közelítünk a különböző generációkhoz tartozó munkatársak esetében az ideális munkaidőhöz.
A szakértő emellett hangsúlyozta, soha nem szabad elfelejteni, hogy a munkavállaló magánélete jelenleg hol tart, és éppen milyen magánéleti folyamatok folynak le benne.
„Az efféle kimutatásoknál mindig figyelembe kell venni, hogy ha valaki nagyon a szükséges pénzeszközök alatt keres, akkor őt nem lehet mással motiválni, csak a fizetés mennyiségével. Amikor egy munkavállaló eléri azt a szintet, hogy a bére fedezi az ő alapszükségleteit, és félre tud tenni extra kiadásokra, akkor jön be a többi szempont, mint az időbeosztás” – hangsúlyozta.
A holland cég kutatásában a megkérdezettek majdnem fele (45%) azt mondta, hogy kampányolt jobb munkakörülményekért, míg közel egyharmaduk (31%) arról számolt be, hogy elhagyta munkahelyét, mert nem kínált elég rugalmas munkavégzést.
„A munka ma már nem csak a fizetésről szól. A globális munkaerő olyan munkahelyeket keres, amelyek összhangban vannak személyes értékeikkel, törekvéseikkel és körülményeikkel” – mondta Sander van ’t Noordende, a Randstad vezérigazgatója. Marázi szerint ez valóban fontos, azonban kifejtette, a fluktuáció megakadályozásához a munkáltatóknak nem szabad az álláshirdetés során „túlságosan belógatni a mézesmadzagot”, mivel ez esetben nem ugyanazt az értékrendű embert fogja bevonzani a cég, mint ami egyébként rájuk jellemző.
A Randstad szerint majdnem öt évvel a Covid-zárlatok után, a hibrid munkavégzés most már sokkal elterjedtebb, még akkor is, ha nem minden munkakör esetében lehetséges. A HR-szakértő azonban úgy véli, hazánkban a pár éve elterjedt otthoni munkavégzés most részben visszarendeződni látszódik, bár ez szektoronként és iparáganként változik.
„Mind a munka–magánélet egyensúlya, mind a bérezés és a béren kívüli juttatások rendszerének az átalakítása a Covid-járvány helyett inkább annak köszönhető, hogy a Z generáció most már stabilan a munkaerőpiacon van, és már lassan érkezik az A is. A baby boom generáció tagjai lassan nyugdíjba vonulnak, a most meghatározó X–Y generáció pedig átmenetet képez a szabad élet és a konzervatív munkaidő–munkahely gondolatiság között”
– fejtette ki.
A felmérés szerint a Z generáció tagjai – akik 1997 és 2009 között születtek – voltak a leginkább hajlandók a munka és a magánélet egyensúlyát előtérbe helyezni a fizetésekkel szemben. A felmérésben részt vevő fiatal munkavállalók háromnegyede (74%) nyilatkozott úgy, hogy számára a munka és a magánélet egyensúlya a legfontosabb, míg a fizetés csak 68 százalékot ért el.
Ugyanakkor a munka és a magánélet egyensúlya, valamint a fizetés jelentősége az idősebb válaszadók körében növekedett. A bébi boomerek (61 és 70 év között) 85 százaléka helyezte előtérbe a munka és a magánélet egyensúlyát, szemben a 87 százalékkal, akik a fizetést emelték ki, ami arra utal, hogy a jövedelem egyre fontosabbá válik, ahogy a munkavállalók közelednek a pályafutásuk végéhez.
A Randstad azt is megállapította, hogy a munkavállalók számára a munkahelyi rugalmasság is alapvetővé vált, és az emberek egyre inkább rugalmas munkaidőt és munkavégzési helyet várnak el munkahelyüktől.
Azoknak az aránya, akik szerint munkahelyük rugalmasságot biztosít, évről évre jelentősen nőtt, mind az 57 százalékról 65 százalékra nőtt (14%-os relatív növekedés) munkaidő, mind az 51 százalékról 60 százalékra nőtt (18%-os relatív növekedés) helyszín tekintetében.
A munkavállalók közel kétharmada (64%) jelezte, hogy képes volt választani a munka intenzitását, ami növekedést mutat az előző évhez képest. Ez arra utal, hogy a munkahelyi rugalmasság megszokottá vált, mivel a munkáltatók egyre nagyobb szabadságot adtak alkalmazottaiknak a munka és a magánélet összeegyeztetésében.
Még a nagyobb rugalmasság és otthoni munkavégzés idején is a többség (83%) kijelentette, hogy szeretné, ha munkahelye közösségi érzést biztosítana számukra. Az alkalmazottak emellett nem hajlandók hűséget vállalni olyan munkáltató mellett, ahol nem érzik, hogy tartoznak a szervezethez, és több mint a felük (55%) azt mondta, hogy ezért hajlandók lennének felmondani, ami jelentős növekedést jelent az előző évhez (37%) képest.
Ehhez kapcsolódóan Marázi megjegyezte, hogy tapasztalatai alapján hazánkban a közvetlen csapat és a közvetlen vezető megtartó ereje sokkal erősebb, mint bármi más egy cégnél.
„Ha az alkalmazott a piacon kap egy anyagilag kedvezőbb lehetőségeket, ez akkor is döntő tényező tud lenni a választásban.”
Hozzátette: „Egy jól működő munkahelyi rendszer kulcsa a következetesség és a kommunikáció. Ha a munka–magánélet egyensúlya nem csupán a vezető és a munkavállaló kapcsolatán múlik, hanem rendszerszinten kialakított, következetesen betartott és jól kommunikált működésen, akkor szektortól függetlenül hatékony.”
A kiemelt kép illusztráció. (Forrás: Shutterstock)