„Az idősek világnapja, október 1-je egy olyan esemény, amikor hálásak vagyunk időseinknek, hogy felneveltek és gondoskodtak rólunk, ezért egy kicsit jutalmazni akarjuk őket, nagyobb odafigyeléssel, szertetettel. Ez a nap arra is jó, hogy mi dolgozó emberek, akik 50 felett vagyunk elgondolkozzunk azon, minket ki fog gondozni, amikor idősek leszünk” — fejtette ki kérdésünkre Fekete-Szűcs Erika, mit is gondol az idősek világnapjáról. Az intézményvezető arról is beszélt, hogy pár évtizeddel ezelőtt több generáció élt egy családi házban: a nagyszülők besegítettek a gyereknevelésbe, a házimunkába, hasznossá tették magukat, mára azonban megváltozott a családok szerkezete.

Jánkmajtis, Gondozási Központ, Idősek Otthona

Az unokákat ma már bölcsődébe adják, a szülők még javában dolgoznak, miközben a nagyszülők sok esetben gondozásra szorulnak, ami nehézségekkel jár az egész család számára. A megoldást az idősotthon jelenti, ahol a beilleszkedés jelenti a legfőbb gondot.

„Az idős fát már nehezen ültetjük át másik földbe, így van ez, amikor egy új lakó érkezik hozzánk, nehezen hagyja el a megszokott környezetét. Az intézményünk feladata, hogy az életüket újra tartalommal, célokkal és eseményekkel töltsük meg” — mondta Fekete-Szűcs Erika. Az általa vezetett intézmény kötelezi a lakókat, hogy legalább fél órára részt vegyenek különböző programokon.

Ezeken az eseményeken az iskolás gyermekek versekkel, dalokkal, maguk készítette ajándékokkal lepik meg az időseket.

„Észre sem veszik az idő múlását, olyan jól érzik magukat ilyenkor. Napokig beszélnek a rendezvényekről. Sokkal vidámabbak, napokra megszűnnek a panaszkodások, a lelki vagy fizikai fájdalmak” — mesélte, hozzátéve, hogy az intézményben fontosnak tartják, hogy az idősek otthona és a helyi általános iskola együttműködjön.

„Szükségesnek tartom a pedagógusokkal való együttműködést, hogy a felnövekvő fiatalokat korán edukáljuk a gondoskodásra, a felelősségtudatra, az önfeláldozásra, ami kicsit sem könnyű a felgyorsult világunkban.”

Jánkmajtis, Gondozási Központ, Idősek Otthona

Nagy baj, hogy egyre kevesebb hozzátartozó csatlakozik a programokhoz.

„Évről évre azt éreztem, hogy a belevetett energia nem térül meg, érdektelenebbek lettek a rokonok, ezért sokszor én is elveszítem a munkához való lendületet. Ebben az évben csak a dolgozókhoz és bentlakó időseinkhez akarok szólni.”

A vezetőség a dolgozók jólétére is próbál odafigyelni.

„Nehéz helyzetben vannak a dolgozók is, akik igyekeznek kimozdítani az időseket a passzivitásból. A demens ember elfelejt enni, inni, öltözködni, eltéveszti a szobáját és még sorolhatnám” — hangsúlyozta. „De emellett nagyon sok kedvességet kapunk nap mint nap, amikor érzéseiket egy puszival, simogatással, mosollyal fejezik ki. Ezek a pillanatok adnak motivációt és erőt, hogy a velük való munka ne váljon teherré.”

Szabolcs vármegyében nem jellemző a pályaelhagyás: a rendszerváltás után több szociálisgondozó-képzés is indult, sokan helyezkedtek el a szociális szférában, és többségük ma is ott van.

„A fehérgyarmati körzetben legalább nyolc bentlakásos idősek otthona is működik egyházi és önkormányzati fenntartás alatt, de felvételre várók még a budapesti körzetből is megkeresnek. Sokszor számolnak be arról, hogy ott megfizethetetlen az ellátás, és semmivel nem kapnak több szolgáltatást. A hűvös idő beálltával, még többen szorulnak bentlakásos otthonokra, mivel nem tudnak önállóan felkészülni a hideg télre” — hívta fel a figyelmet egy időszerű tényezőre az intézményvezető.

Jánkmajtis, Gondozási Központ, Idősek Otthona

„A 2020-as években dolgozóim kivétel nélkül újra képzésen vettek részt, hiszen ahhoz, hogy megfelelően lássa el valaki a feladatát, fontos, hogy megfelelően képzett és elhivatott legyen” – zárta a beszélgetést Fekete-Szűcs Erika.