Időjárás

Másodfokú riasztást adtak ki széllökések veszélye miatt egyes dunántúli járásokra

„Az egyik legfontosabb, hogy jelen legyünk a kicsi és a párunk életében” – az Apa kezdődik írója, Véssey Miklós a hirado.hu-nak

| Szerző: Balássy Gyöngyi
Ritkán ejtünk szót arról, hogy milyen az apaság, hogyan készüljünk fel rá, és arról, hogyan birkózzunk meg az akadályokkal, amelyeket az élet elénk állít a gyermekünk érkezésével. Véssey Miklós, az Apa kezdődik írója nem állítja, hogy létezik biztos recept minden felmerülő kérdésre, a kétgyermekes édesapa tapasztalata azonban azt mondatja vele, hogy a jelenlét, a tudatosság, a kommunikáció és a szemléletmódváltás kulcsfontosságú elemek ahhoz, hogy valaki kiegyensúlyozott édesapa legyen gyermekeinek, és társa a párjának.

A hirado.hu kérdésére, hogy mi az első és legfontosabb tanácsa azoknak a férfiaknak, akik most készülnek apává válni, az író szerényen inkább visszakérdezett: „Hogy én tanácsot adjak?”

Szerinte mindenkinél egyéni erre a kérdésre a válasz.

„Szerintem nagyon sokat számít, hogy az ember már az első pillanattól kontaktban van a gyerekkel, hogy kialakul már a legelején egy olyan szavak nélküli kapcsolat, ami a későbbiekben meghatározza az apa-gyermeke közötti köteléket. Tehát az egyik legfontosabb, hogy jelen legyünk a kicsi életében és a párunk életében”

– hangsúlyozta Véssey Miklós. Elmondta, nála ez ösztönösen jött, és az a tapasztalata, hogy néha, bár időbe telhet, előbb-utóbb minden férfi ráérez az apaságra. Lehet, hogy az első etetés, pelenkázás még nem lesz tökéletes, de 20-30 pelenkacsere után már belejön az ember.

Fotó: Facebook/Véssey Miklós

Arra a kérdésre, hogy lelkileg fel lehet-e készülni az apaságra, az Apa kezdődik írója azt mondta, „nagy adag tudatosság szükséges ahhoz, hogy felkészüljünk gyermekünk érkezésére”. Már a várandósság legelejétől érdemes beszélni a pocaklakóhoz. Illetve érdemes különböző könyveket olvasni a gyereknevelésről és tájékozódni arról, hogy mit jelent egy nőnek és mit egy férfinak a gyermekvárás.

„Tehát van ez a dimenzió, ahol nagyon sokat számít a tudatosság, viszont van egy olyan rész, amire nem lehet eléggé felkészülni, és ez az a személyes érzelmi szituáció, amibe ott, abban a pillanatban kerül az ember. Egy olyan fajta szeretetet él meg, amit nehéz előre elmondani” – fogalmazott Véssey Miklós.

Hozzátette, hogy ha el kellene mondania egy gyereket még nem vállaló embernek, hogy hogyan fog kinézni a napja, az illető nem feltétlenül kapna kedvet a gyerekvállaláshoz, azonban ott van mellette az érzelmi faktor. Szavakkal szinte leírhatatlan az az érzés, hogy olyan valakiért teszi meg mindezt, aki a legfontosabb emberré vált számára az egész világon.

Azoknak a férfiaknak, akik talán tartanak attól, hogy hogyan fogják megugrani a különböző feladatokat, amelyek az apasággal járnak, az író egyfajta megnyugtatásként elmondta, hogy mindenki kitapasztalja a saját gyermekével, hogy mire van szüksége.

„Van olyan barátom, akinek a gyereke csak akkor aludt el, amikor operát hallgattak az autóban, van, aki bégető hangot adott ki, mert rájött, hogy arra fog elaludni a gyerek. Egyszerűen túlélésre megy ilyenkor az ember, és rögtön ráérez, hogy mit kell csinálni. Én találtam két utcát a szomszédban, ahol nem volt aszfalt, hanem murva volt, rendesen rázott a babakocsi, és a fiam mindig ott aludt el”

– említett néhány példát. A kreativitás teljes tárháza rendelkezésünkre áll, és ne féljünk kísérletezni, hiszen néha a legelképzelhetetlenebb dolgok jelenhetik a megoldást.

Fotó: Shutterstock

Felmerül a kérdés, vajon van idő a szülőséggel járó fáradtságot kipihenni, kezelni a stresszt? A kicsi születése utáni jó néhány hónapot általában úgy képzeljük el, mint a végeláthatatlan kialvatlanság mókuskerekét.

Véssey Miklós kiemelte, hogy optimális esetben egy házasságban ketten vannak, és a szülőség is két ember között oszlik meg. Nem kötelezően egyenlő arányban, hiszen az esetek nagy részében az apa napi nyolc órát a munkahelyén tölt, hogy a családjáért dolgozzon, és ez idő alatt az anya teljesít a háztartásban és a gyereknevelésben. Azonban fel kell ismerni, hogy ha a másiknak pihenésre van szüksége, és ezt nyugodtan jelezhetjük is egymásnak.

Az Apa kezdődik írója saját életéből idézett fel egy példát: „Én például, amikor bejártam dolgozni, nem vittem az éjszakát, mert tudtam, hogy fel kell kelnem hatkor vagy hétkor, be kell mennem, és teljesítenem kell a munkahelyemen. Ilyenkor nem lehet elvárni egy apától, hogy nyomja az éjszakát, és utána még keressen annyi pénzt, hogy eltartsa a családját. De amikor hazaértem, és láttam, hogy a feleségem már ki van purcanva, akkor onnantól estig én vittem a műszakot. Tehát én abban hiszek, hogy nem véletlen az, hogy ketten vagyunk erre a feladatra.”

Noha az évek múlásával egy párnak egyre több ideje jut egymásra, a kezdeti szakaszban ez egyáltalán nem jellemző.

Mint mondta, ez egy nagyon nehéz időszak egy pár életében, és a statisztikák is ezt mutatják, ugyanis ilyenkor történik a legtöbb megcsalás egy kapcsolatban. Ez az időszak komoly odafigyelést és kitartást követel meg annak érdekében, hogy férj és feleség az eltávolodás helyett a még erősebb összekovácsolódást élhesse meg. Elengedhetetlen, hogy szánjunk egymásra is időt, amiből bár nincs sok, de egy-egy lopott beszélgetés, amíg a pici alszik, akár a házasságot is megmentheti.

Az író-költő szerint meg kell tanulnunk várni egymásra: „Van ez az időszak, de ez el fog múlni, és hogyha ott várunk, akkor a végén visszatalálunk egymáshoz.”

Fotó: Shutterstock

Továbbra is az az erős sztereotípia él a társadalomban, hogy a férfinak a pénzkereséssel kell foglalkoznia, és a gyengédebb nem feladata az utódok ellátása.
Véssey Miklós azt vallja, hogy ne kapjuk ki a férfiak kezéből a gyereket, akkor se, ha ügyetlenül fogja, vagy nem tud elsőre pelenkázni, ugyanis a sok fizikai kontakttal és az együtt töltött idővel alakul ki a kapcsolat apa és gyermeke között. Ez formálja a jövőben az első közös játékokat és programokat.

„Igazából a gyerek mindig arra vágyik, hogy értékes időt töltsünk vele.”

Záró mondatai között pedig hozzátette, hogy az apák ne féljenek kérdezni. Kérdezzék meg szüleiket, rokonaikat: ti hogyan csináltátok?

Kiemelt kép: illusztráció

Ajánljuk még