A hirado.hu kérdésére, hogy mi az első és legfontosabb tanácsa azoknak a férfiaknak, akik most készülnek apává válni, az író szerényen inkább visszakérdezett: „Hogy én tanácsot adjak?”
Szerinte mindenkinél egyéni erre a kérdésre a válasz.
„Szerintem nagyon sokat számít, hogy az ember már az első pillanattól kontaktban van a gyerekkel, hogy kialakul már a legelején egy olyan szavak nélküli kapcsolat, ami a későbbiekben meghatározza az apa-gyermeke közötti köteléket. Tehát az egyik legfontosabb, hogy jelen legyünk a kicsi életében és a párunk életében”
– hangsúlyozta Véssey Miklós. Elmondta, nála ez ösztönösen jött, és az a tapasztalata, hogy néha, bár időbe telhet, előbb-utóbb minden férfi ráérez az apaságra. Lehet, hogy az első etetés, pelenkázás még nem lesz tökéletes, de 20-30 pelenkacsere után már belejön az ember.
Arra a kérdésre, hogy lelkileg fel lehet-e készülni az apaságra, az Apa kezdődik írója azt mondta, „nagy adag tudatosság szükséges ahhoz, hogy felkészüljünk gyermekünk érkezésére”. Már a várandósság legelejétől érdemes beszélni a pocaklakóhoz. Illetve érdemes különböző könyveket olvasni a gyereknevelésről és tájékozódni arról, hogy mit jelent egy nőnek és mit egy férfinak a gyermekvárás.
„Tehát van ez a dimenzió, ahol nagyon sokat számít a tudatosság, viszont van egy olyan rész, amire nem lehet eléggé felkészülni, és ez az a személyes érzelmi szituáció, amibe ott, abban a pillanatban kerül az ember. Egy olyan fajta szeretetet él meg, amit nehéz előre elmondani” – fogalmazott Véssey Miklós.
Hozzátette, hogy ha el kellene mondania egy gyereket még nem vállaló embernek, hogy hogyan fog kinézni a napja, az illető nem feltétlenül kapna kedvet a gyerekvállaláshoz, azonban ott van mellette az érzelmi faktor. Szavakkal szinte leírhatatlan az az érzés, hogy olyan valakiért teszi meg mindezt, aki a legfontosabb emberré vált számára az egész világon.
Kapcsolódó tartalom
Hornung Ágnes: Családbarát intézkedések erősítik az apa-gyermek kapcsolatot
Szavakkal is lehet bántani...
Azoknak a férfiaknak, akik talán tartanak attól, hogy hogyan fogják megugrani a különböző feladatokat, amelyek az apasággal járnak, az író egyfajta megnyugtatásként elmondta, hogy mindenki kitapasztalja a saját gyermekével, hogy mire van szüksége.
„Van olyan barátom, akinek a gyereke csak akkor aludt el, amikor operát hallgattak az autóban, van, aki bégető hangot adott ki, mert rájött, hogy arra fog elaludni a gyerek. Egyszerűen túlélésre megy ilyenkor az ember, és rögtön ráérez, hogy mit kell csinálni. Én találtam két utcát a szomszédban, ahol nem volt aszfalt, hanem murva volt, rendesen rázott a babakocsi, és a fiam mindig ott aludt el”
– említett néhány példát. A kreativitás teljes tárháza rendelkezésünkre áll, és ne féljünk kísérletezni, hiszen néha a legelképzelhetetlenebb dolgok jelenhetik a megoldást.
Felmerül a kérdés, vajon van idő a szülőséggel járó fáradtságot kipihenni, kezelni a stresszt? A kicsi születése utáni jó néhány hónapot általában úgy képzeljük el, mint a végeláthatatlan kialvatlanság mókuskerekét.
Véssey Miklós kiemelte, hogy optimális esetben egy házasságban ketten vannak, és a szülőség is két ember között oszlik meg. Nem kötelezően egyenlő arányban, hiszen az esetek nagy részében az apa napi nyolc órát a munkahelyén tölt, hogy a családjáért dolgozzon, és ez idő alatt az anya teljesít a háztartásban és a gyereknevelésben. Azonban fel kell ismerni, hogy ha a másiknak pihenésre van szüksége, és ezt nyugodtan jelezhetjük is egymásnak.
Az Apa kezdődik írója saját életéből idézett fel egy példát: „Én például, amikor bejártam dolgozni, nem vittem az éjszakát, mert tudtam, hogy fel kell kelnem hatkor vagy hétkor, be kell mennem, és teljesítenem kell a munkahelyemen. Ilyenkor nem lehet elvárni egy apától, hogy nyomja az éjszakát, és utána még keressen annyi pénzt, hogy eltartsa a családját. De amikor hazaértem, és láttam, hogy a feleségem már ki van purcanva, akkor onnantól estig én vittem a műszakot. Tehát én abban hiszek, hogy nem véletlen az, hogy ketten vagyunk erre a feladatra.”
Noha az évek múlásával egy párnak egyre több ideje jut egymásra, a kezdeti szakaszban ez egyáltalán nem jellemző.
Mint mondta, ez egy nagyon nehéz időszak egy pár életében, és a statisztikák is ezt mutatják, ugyanis ilyenkor történik a legtöbb megcsalás egy kapcsolatban. Ez az időszak komoly odafigyelést és kitartást követel meg annak érdekében, hogy férj és feleség az eltávolodás helyett a még erősebb összekovácsolódást élhesse meg. Elengedhetetlen, hogy szánjunk egymásra is időt, amiből bár nincs sok, de egy-egy lopott beszélgetés, amíg a pici alszik, akár a házasságot is megmentheti.
Az író-költő szerint meg kell tanulnunk várni egymásra: „Van ez az időszak, de ez el fog múlni, és hogyha ott várunk, akkor a végén visszatalálunk egymáshoz.”
Fotó: Shutterstock
Továbbra is az az erős sztereotípia él a társadalomban, hogy a férfinak a pénzkereséssel kell foglalkoznia, és a gyengédebb nem feladata az utódok ellátása.
Véssey Miklós azt vallja, hogy ne kapjuk ki a férfiak kezéből a gyereket, akkor se, ha ügyetlenül fogja, vagy nem tud elsőre pelenkázni, ugyanis a sok fizikai kontakttal és az együtt töltött idővel alakul ki a kapcsolat apa és gyermeke között. Ez formálja a jövőben az első közös játékokat és programokat.
„Igazából a gyerek mindig arra vágyik, hogy értékes időt töltsünk vele.”
Záró mondatai között pedig hozzátette, hogy az apák ne féljenek kérdezni. Kérdezzék meg szüleiket, rokonaikat: ti hogyan csináltátok?
Kiemelt kép: illusztráció