– Az első felvetésem, hogy soha ilyen vallástalan nem volt Európa, ugyanakkor soha ennyit nem böjtölt. Kinek mi jut erről eszébe?

– Megyeri Jonatán rabbi: Én nem értek egyet azzal, hogy soha nem volt ilyen vallástalan Európa. Azzal egyetértek, hogy az intézményes keretek közé szorított vallás visszaszorul, de a spiritualitás ismét feltörekvőben van. Lehet, hogy még nem éri el azt a szintet, amit korábban, mert volt egy mélyrepülés a 20. században, de most ismét emelkedő ágban van. Az kétségtelen, hogy a rendszerszintű egyházaknak, melyeket képviselünk, feladatot ad, hogy intézményesített keretek közé tereljük ezt a spiritualitásra való igényt, amire éppen a materializmus előretörése miatt egyre nagyobb a vágy. Tartalomra, „miértekre” és nem csak a „hogyanokra” van szükség.

Megyeri Jonatán ortodox rabbi, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség alapító tagja (Fotó: Horváth Péter Gyula/hirado.hu)

– Hajdú Szabolcs Koppány református esperes: Ha a vallásra úgy tekintünk, hogy az az embernek egy olyan alapszükséglete, ami nélkül nem lehet élni, akkor abszolút csatlakoznunk kell az előttem szólóhoz.

Nem hiszem azt, hogy lehet vallástalanul élni.

A kérdés az, hogy pótlékként mit hozunk be, ha a történelmi egyházak esetleg nincsenek a topon. Valamilyen valláspótlékot az ember biztosan beszed, és előbb-utóbb ezek az „izmusok”, ideák, elméletek már szinte vallásként üzemelnek.

– Bese Gergő katolikus plébános: Nem mindegy, hogy minőségi táplálék vagy táplálék-kiegészítő. A böjtre ráhangolódva én azt gondolom, hogy Európa a táplálék-kiegészítőket keresi, és sajnos nem veszi észre, hogy ettől nem fogja igazán az éhségét csökkenteni, mindig több és több kell, nem jó irányba keres. Itt van például a mostani témánk, a böjt, ami egy jó lehetőség arra, hogy megmutassuk az egyházainkban rejlő spiritualitásnak ezen formáját, amely egy kihívás a szellemnek, de nagy erő a testnek, ha ezt valaki becsülettel végzi. Tehát ezt kell megmutatni azoknak, akik keresnek, csak nem jó irányban.

Pongrácz Máté, Győr-Ménfőcsanaki Evangélikus Egyházközség teológus-lelkésze, Bese Gergő katolikus pap, tanár, Tass, Dunavecse és Szalkszentmárton plébánosa (Fotó: Horváth Péter Gyula/hirado.hu)

– És ezzel a lehetőséggel az egyházak tudnak élni?

– Bese Gergő: Hogy most itt vagyunk egy ilyen beszélgetésben, ez egy óriási lehetőség, és köszönjük is, hogy kapunk platformot. Először is tanítani és példát mutatni. Ha arról beszélünk, hogy milyen fontos a böjt, és aztán abszolút nem élem; milyen fontos imádkozni, de nem imádkozom; milyen fontos istentiszteletre járni, de a kocsma mellette vonzóbb, akkor hiteltelen vagyok.

Ma az emberek hiteles tanúkat keresnek.

És akkor most nyitok egy nagyon vékony zárójelet, hogy a családi válságoknak egy nagy része ebből a hiteltelenségből fakad, hogy a szülő elvár valamit, amit ő maga soha nem teljesít, és akkor a gyerek azt mondja, hogy: ha ti így, akkor mitől lennék én másabb?

– Pongrácz Máté evangélikus lelkész: A hitelesség meg a hiteles böjt is egy érdekes kérdés lehet, hogy én hívő emberként tudok-e hitelesen böjtről szólni, vagy akár a böjtöt megélni, mert én nagyon úgy érzem, hogy amit mi böjtnek nevezünk, az teljesen más, mint amit a világ a böjtről képzel. Felütöttem az internetet, és megdöbbenve tapasztaltam azt, hogy az első tíz-tizenöt találat a keresésben a vallásos böjttől teljesen független találat volt. Mindenféle megoldások arra, hogy hogyan tudnám a testemet egy picit kipróbálni, akár megsanyargatni, de azért a vallásos böjt az nagyon más. Egyszerre a testnek egy próbatétele, de mellé helyezi a lelket, a spiritualitást, és ezt a kettőt próbálja összhangba tenni. És erről viszont nagyon-nagyon kevés szó esik manapság. Szerintem ez a dolgunk keresztény emberként, és talán a történelmi egyházaknak a képviseletében, hogy kiemeljük a böjtöt a közgondolkodásból, és elmeséljük azt, hogy lehet egy még izgalmasabb állapot is a böjt, akkor, amikor odateszem a lelkemet is ebbe az egész helyzetbe.

– Ugyanakkor az a kérdés, hogy a test világában egyáltalán működik-e a böjt, ezért hívtuk a Spring Day Health Klubból Balázst. Edzőként mit tapasztal, aki böjtre adja a sportolásból kiindulva a fejét, ő tudja, hogy mit vállal?

– Czanik Balázs személyi edző: Természetesen igen, viszont nálunk ez nem időszakos, és nemcsak most indult el a „böjthullám”. Akik hozzánk járnak mozogni, ők odafigyelnek ezekre a dolgokra, és próbálják ezt összhangba hozni. Itt arra kell odafigyelni, hogyha valaki böjtöl, akkor fontos, hogy milyen fizikai testmozgást végez. Tehát ilyenkor ne feltétlen versenyre készüljünk, és ne a legnagyobb súlyokkal akarjunk edzeni, vagy különféle erőkifejtésnek kitenni magunkat, hanem próbáljunk olyan mozgásformákat választani, mint például a pilates, a jóga, vagy ha nem mozgásról beszélünk, esetleg a Thai Chi és a meditáció. Ha tényleg meg tudjuk találni az úgymond lelki békénket, akkor ez egy nagyon jó irányvonalat ad.

Capoeira Aerobik megálmodója, életmód-tanácsadó, sztáredző. Megyeri Jonatán ortodox rabbi, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség alapító tagja. (Fotó: Horváth Péter Gyula/hirado.hu)

– Akkor szükség van a lelki békére.

– Bese Gergő: Egy kicsit hadd kapcsolódjak ehhez. Elválasztanám a böjt kifejezést az edzéshez használt étrendtől. Egy olyan étkezési kultúrának a meghonosítása, ami fontos annak, aki nemcsak „Summer bodyt” akar, hanem hosszú távon akar sportosan kinézni, az a teljes étrendjét meg kell hogy változtassa, és az pedig már nem böjt. A böjt a mi egyházunkban csak bizonyos időközöket érint. Ilyen a nagyböjt meg az adventi időszak. De vannak olyan speciális élethelyzetek, amikor böjttel készülünk például családi eseményre, vagy egy olyan fogadalmunk van, amit a böjttel is kiegészítünk. Tehát az más, mint a konditermekben. Ha most bedobnád, hogy ki az, aki böjtölne velem, és te mást értesz alatta, akkor azt mondják, hogy valami nem stimmel.

– Czanik Balázs: A mozgás világában vannak, akik divatból böjtölnek, de vannak, akik tényleg komolyan veszik. Én el szoktam ezt a két dolgot választani, és nagyon meg kell találni, hogy ki az, aki böjtölhet. Oda kell figyelni, hogy ki milyen aktív testmozgást végezhet. Ha valakinek nagyon magas a vérnyomása, akkor nem árt tisztában lennie azzal, hogy milyen táplálkozási formát vagy éppen milyen böjtöt választ.

– Hajdú Szabolcs Koppány: Úgy érezzük sokszor magunkat egyházi emberként, hogy a fogalmak nem egészen ugyanazt jelentik már a világban. Így megpróbáljuk visszahozni ezeknek az értelmét, talán egy kicsit kényszeredetten is. Próbáljuk elhitetni az emberekkel, hogy miért is jó az, ha böjtöltnek. A kulcsszó elhangzott az előbb is: hitelesség. Ha nekem ezt nem kell megmutatni, nem kell hirdetni, nem kell preferálni, egész egyszerűen rám néznek, és azt látják, hogy én ebben önazonos vagyok, akkor onnantól szerintem a legnehezebb lépést megtettük. Az egyházaknak talán ott van a lehetősége – de egyben a kihívása is –, hogy tudunk-e erről úgy beszélni, mint ami nem valami megfoghatatlan, múltból itt maradt dolog, ami alatt mindenki mást ért, hanem úgy, hogy ez egy lehetősége az embernek. Azzal vitázok, hogy a böjt csak egy időszakos történet az ember életében. Keresztény emberként gyakorlatilag az egész életem böjt. Mi ezt szellemesnek tűnő szójátékkal úgy szoktuk mondani, hogy a böjt nem az étkeim megvonását, hanem a vétkeimtől való tartózkodást jelenti. Ha az ember belülről rendben van, akkor ez egész egyszerűen kihat a fizikai valóságára is. A belülről kifele hatás adhatja vissza ennek az igazi értelmét, mert én beszélhetek a böjtről, ha egyébként meg azt látják, hogy bort iszok és vizet prédikálok.

Megyeri Jonatán ortodox rabbi, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség alapító tagja, Hajdú Szabolcs Koppány, a Vértesaljai Református Egyházmegye esperese, lovasberényi lelkész, és Pongrácz Máté Győr-Ménfőcsanaki Evangélikus Egyházközség teológus-lelkésze (Fotó: Horváth Péter Gyula/hirado.hu)

– Pongrácz Máté: Az ember azért böjtöl, ha nem vallásos indoka van, mert próbára akarja tenni magát. Meg akarja próbálni a testét, hol az én határom, meddig bírok menni. Az én a motiváló tényező. Ha a vallásos ember próbálja a böjtöt megfogalmazni, ott sosem az én a központ, hanem az a böjtnek a központi gondolata, hogy az Isten mit tud velem vagy rajtam keresztül véghezvinni, ha én valamiről lemondok. Egy egészen más motiváció is kialakul, ha ezen keresztül nézem a kérdést. Azt gondolom, hogy egyik sem rosszabb vagy jobb, mint a másik, mert szükséges az, hogy néha az ember önmagát és a testét is megpróbálja, de ha vallásos összefüggésbe akarjuk helyezni a témát, akkor az az izgalmas, hogy merem-e azt kimondani, hogy én ezt a böjtöt odaadom az Istennek, és ő tegyen engem próbára. És ne az legyen a lényege az egésznek, hogy én mit hoztam ki ebből, hanem az legyen a kulcsmondata, hogy az Isten mit tud akár abból a negyven napból kihozni belőlem.

– Megyeri Jonatán: A zsidóságban a böjt egy más típusú böjt, mint a nagy keresztény vallásokban. Egy bibliai böjt van, ez jom kippur napján van. A Tóra úgy fogalmaz, hogy sanyargassátok lelketeket; ez egy 25 órás teljes étel- és folyadékmegvonással járó böjt. A mi böjtjeink egyébként nem valamilyen ételektől, hanem mindentől való tartózkodást jelentenek. Tehát egy korty vizet nem szabad inni, vagy fogat sem szabad mosni, hogy nehogy lenyeljünk egy korty vizet is akár. Tehát ezek nagyon embert próbáló böjtök. Vannak más böjtjeink is, például Eszter böjtje, amely Eszter könyvére rezonál; van az elsőszülöttek böjtje, ami az egyiptomi kivonulásra rezonál; de lehet önként is böjtölni, tehát ha valakinek rossz álma van például, akkor magára vehet böjtöt, szintén egy félnapost, vagyis egy reggeltől estig tartó mindennemű étel és ital megvonásával járó böjtöt. Ami a közös ezekben a böjtökben, az a testi szükségletektől való megszabadulás.

Paradox lehet az, hogy az ember éhesen ne gondoljon a testi szükségleteire, de a valóságban tényleg így van.

Tehát ahogy az angyalok nem esznek és nem isznak, úgy az ember se tegye erre az egy napra vagy fél napra. Igyekezzen ne a testi szükségleteire, hanem kifejezetten a lelkére koncentrálni, bentről kifelé fordulva igyekezzen élni és létezni. Aminek semmi köze nincs ahhoz, hogy ez egészséges-e vagy sem, és még csak nem is az emberi tűrőképesség korlátainak a feszegetése. Ezt parancsolja a Biblia, tehát nyilvánvalóan az emberi tűrőképesség korlátain belül van. Más kérdés, hogy persze az ember fel van mentve a böjt alól, ha beteg, gyógyszert kell szednie, cukros vagy túl idős, esetleg szoptatós anya – de normális esetben a böjt mindenkire kötelező egy bizonyos életkoron felül. Sokkal inkább a belülről való kifelé fordulás, illetve a saját igényeinkről való lemondás az, ami motiváló lehet, semmint a fizikai kihívás.

– Hajdú Szabolcs Koppány: Hadd csapjak le megint egy szóra, mert itt elhangzott a lemondás, most már többször, és sokat gondolkozom rajta, hogy vajon nem anakronisztikus egyáltalán egy olyan világban lemondásról meg böjtről beszélni, ahol gyakorlatilag minden instant módon rendelkezésre áll?

– Megyeri Jonatán: Pont most aktuális igazából.

– Hajdú Szabolcs Koppány: Egyetértek, csakhogy megpróbálok a kívülálló fejével gondolkodni, akinek el kellene magyarázni azt, hogy miért mondj le bármiről is, legyen az étel, ital, kedvtelés, valamilyen szokás akkor, amikor az egész körülöttünk lévő világ pontosan az ellenkező üzenetet küldi. Azt, hogy akármit, bármikor egy másodperc alatt vagy még hamarabb meg tudsz szerezni. Amikor a böjt akár elvárásként oda van téve az emberek elé, akkor nem lehet, hogy arról az oldalról kellene közelíteni, hogy a böjt az biztos lemondást jelent? Miért ne szólhatna arról, hogy éppen azt vizsgálom meg, mit tudnék hozzátenni az életemhez? Ehhez nyilván lehet, hogy valamit le kell tennem, mint ahogy egy teli pohárba se tudok egy idő után tölteni, csak akkor, ha abból kiloccsan egy kis víz. Sokkal izgalmasabb dolog, hogy hogyan tudok többé válni? Mi az a plusz, amit be tudok fogadni, legyenek ezek lelki dolgok, vagy akár az egészségemre vonatkozó dolgok. Ha egy pozitív cél érdekében mondják azt nekem, hogy mondj le erről vagy arról, akkor lehet, hogy könnyebben rászánom magam, mintha azt mondják, hogy ez az elvárás, mert így csinálták már az ősök is „ötszázmillió év óta”, ezért állj be a sorba, és csináld meg.

– Bese Gergő: A böjtnél fontos alaptétel, hogy az nem egy negyven napig tartó fogyókúra. A másik kérdés a ma emberének való bemutatása. Én gyerekekkel foglalkozom, és köztük nagyon kapóssá váltak a „challenge”-kihívás játékok: ebbe próbálom meg behozni azt, ami rabbá tesz, amitől nehéz megszabadulni, mondjuk akár egy órára vagy egy napra is. Itt van a telefon, a Messenger, a TikTok és a többi, az alkalmazásokról való lemondás, akár a böjti időszak minden péntekén. Ez nem arra jó, hogy elbuktassuk a gyerekeket, hanem hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy vajon te tudod irányítani a saját életedet, vagy a vágyaid irányítanak téged?  Az ösztöneid irányítanak, vagy tudsz nemet mondani: „megfogadtam, hogy böjtben nem eszek csokit, és bármennyire jön a kísértő, a legfinomabb falatokra azt tudom mondani, hogy nem, mert az akarom, az elhatározásom erősebb, mint a pillanatnyi vágyaim” – és erre a gyerekek felfigyelnek. „Létezik-e ilyen, hogy tényleg nem tudnánk lemondani róla?” Nagyon jó megtapasztalni, amikor eleséseikben azt mondják, hogy hú, „basszus atya”, hát nem ment. Akkor választunk egy másik napot a héten, ha elbuktunk kedden, akkor próbáljuk meg szerdán, és fölismerik, hogy az, amit ők magukról tartanak, és a világ sugall, hogy szabad vagy, ez nem igaz. Számtalan függőséggel láncolnak le ahhoz a világhoz, amiből szabadulni kéne, legyen az kábítószer, dohány, alkohol, telefon.

A böjt a régi világban azt jelentette, hogy háromszor eszünk, egyszer lakunk jól; hamvazószerdán, nagypénteken nem eszünk húst, a hal pedig belefér.

Ezek a dolgok bár fontosak, de szintet lépünk egy más generációnál, amelyik lehet, hogy abszolút nem eszik húst, de telefonfüggő. Akkor más irányba megyünk.

– Hadd csapjak le én is egy szóra. Említette a leláncolást. A világban látunk számos olyan akciót, amiben éhségsztrájkoknak, valahova leláncolják magukat. Ez többnyire világi oldalról jön és csoportos, de lehet egyéni jellege is. Ugyanakkor egyéni vagy csoportos egyházi böjtökről nem nagyon hallunk, vagy legalábbis nem jönnek szembe a hírekben. Miért van ez?

– Hajdú Szabolcs Koppány: Pontosan azért, mert ha az ember önazonos magával, és magában békessége van, akkor nem fog másokat vegzálni. Aki magával békében van, az békén hagy másokat is. Amikor egy gyülekezet például böjtöt hirdet valakinek a betegsége miatt annak gyógyulásáért, és nem egy-két ilyen eset van, azt nem azért csinálja, hogy erről mások tudjanak. Ez egy személyes, bensőséges istenélmény és az összetartozásnak az élménye, és az nekik bőven elég, hogy erről ők maguk tudnak. Az meg egy másik kérdés, hogy vajon lenne-e ennek hírértéke az információáramlásban, akár a médiában, ugyanis nem hullik vér, nem trancsírozunk semmit. Tehát ez egy annyira bensőséges dolog, hogy nem érezzük szükségét kirakni az ablakba.

– Bese Gergő:

Jézus is azt mondja: ne lássák rajtad, hogy böjtölsz.

– Hajdú Szabolcs Koppány: Pontosan.

– Bese Gergő: Ne hirdesd magad előtt, hogy te most éppen böjtölsz, és, hogy senki se foglalkozzon veled, meg se szólítsanak. Nekünk élnünk kell az életünket, a hétköznapi munkánkat, de az, hogy belül a lélekben milyen folyamatok zajlanak, az nem mindenkire tartozik, csak az Istenre meg rám. Jézus azt is mondja, hogy ezt a gonoszt csak a böjttel és az imádsággal lehet legyőzni. És Jézus erre is hív bennünket, amikor az apostolokat tanítja, hogy hogyan lehet helyesen böjtölni.

– Pongrácz Máté: Valószínűleg Jézus ezt azért mondja, mert pont arra akar utalni, hogy a böjt az egyfajta felismerésre visz téged el. Tehát akárhogy is nézzük,

hogyha te abba beleteszed az imádságot, beteszed az Istennek szánt időt, akkor akarva-akaratlan bizonyos felismerésekre fog téged elvinni.

Hogy hol van az életed megkötözve, hogy mi az, amibe belerángattad magad, és nem tudsz belőle szabadulni. Nekem egy élő példám van: jó pár évvel ezelőtt negyvennapos csokiböjtöt hirdettem. Tudni kell rólam, hogy rajongok az édességért. Állok az XY bevásárlóközpontban, várok a soromra, és mi van jobbra-balra tele téve a kassza felé? Csak csoki. Ott álltam a 38. napomon, és ott volt a kísértő. Rájöttem arra, hogy én evangélikus lelkészként nem vagyok a saját hitemnek, életemnek az ura, hogy engem a kísértő ilyen egyszerű módon kísért nap mint nap, és én erről nem is tudok.

Pongrácz Máté Győr-Ménfőcsanaki Evangélikus Egyházközség teológus-lelkésze (Fotó: Horváth Péter Gyula/hirado.hu)

– Megyeri Jonatán: Valószínűleg ott volt az a csoki máskor is, csak lehet, hogy nem vetted észre, amikor nem voltál annyira…

– Pngrácz Máté: Ez a lényege az egésznek, hogyha én nem mondok le egy ideig valamiről, akkor lehet, hogy észre sem veszem azt, hogy éppenséggel hogyan próbál engem bárki, akár a gonosz vagy bárki más befolyásolni.

– Megyeri Jonatán: Azt gondolom, hogy biztosan messiási időket vagy legalábbis annak az előszelét éljük, mert azt lehet látni, hogy a külső, a sötét oldal, a gonosz, a rossz, nevezzük akárhogy, olyan eszköztárhoz folyamodik, amelyet nem is észleltünk. A böjt vagy a valamitől való megtartóztatás az éppen erre hívja fel a figyelmet, hogy mi vagyunk a saját életünk urai, a saját életminőségünk gazdái, és nem engedjük, hogy fogságba ejtsen minket például a mobiltelefonunk, a tévékészülék, a PlayStation. Ne legyünk ezeknek a rabszolgái, a csokoládénak vagy a pénznek, vagy a szépségnek, vagy a szerelemnek. Ezek mind olyan dolgok, amelyek torzítják a látásmódunkat. Amire föl akarom hívni a figyelmet, hogy

az egy nagyon helyes dolog, ha a böjt által észrevesszük, igenis urai vagyunk az életünknek.

Ha a Teremtő parancsára, de urai vagyunk az életünknek. Ez megkülönböztet bennünket az angyaloktól, akik csak parancsot tudnak teljesíteni. Mi szabad akaratunkból tudunk cselekedni, ami sokkal felemelőbb és sokkal magasztosabb, mint akinek nincs más választása.

– Pongrácz Máté: Lehet, hogy már az is bőven elég, ha azt felismerem, hogy nem vagyok ura az életemnek, és az Isten kegyelmére vagyok szorulva.

– Bese Gergő: Amit viszont a személyi edzőnek üzennék, hogy itt van négy lelki ember, próbálkozunk bebizonyítani azt, hogy az ember testből és lélekből áll. És ma a lelket minden platformon hátra lökik, és mi tudjuk jól, hogy megbillen az egyensúly, a másik segítségért kiált. Az edzésen is lehet látni azokat a tekinteteket, ami elárulja, hogy hiába akar ő valamit a testén, a lelke mélyen van. Az a győzelem, amikor megvan az összhang. Ma a társadalmunkban mindig csak a testről van szó, a kinézet, a külső, az legyen tökéletes. De közben pedig messziről kiált, hogy baj van, és aztán a lélek hiánya egy idő után beteggé teszi a testet, lelketlenné válik az ember, és szerintem az edzőtermekben ez előjön.

– Czanik Balázs: Ez egyre inkább előjön, viszont nagyon törekszünk arra az edzőkollégáimmal, hogy minél jobban próbáljuk ezt a balanszot fenntartani. Ha a versenysportra hegyezzük ki a dolgot, akkor ott ezek egész jól együtt mozognak, ezért is tudnak csúcsteljesítményt elérni. Tény és való, hogy gyakori az, hogy sokan csak egy külsőt próbálnak maguknak kialakítani, viszont ehhez nincs meg a lelki béke. Ilyenkor maga az edzésprogram sem lesz olyan hatásos, mintha ezt koncentráltan végeznék. A külalak az egy fontos dolog, de ahhoz, hogyha valaki szeretne egészségesen élni és egy teljesítményt kialakítani, akkor ennek a kettőnek összhangba kell lenni.

– Megyeri Jonatán: Ti nem érzitek úgy, hogy egyre nagyobb az igény a spiritualitásra? Éppen amiatt, mert az emberek azt látják, hogy a külső és a szépség iránti mérhetetlen vágy nem kielégítő.

– Hadd lépjek vissza, az edzőtermekben, amikor valaki a testével eredményt ér el, nem következik abból egy automatikus igény arra, hogy mentálisan is összeszedje magát?

– Czanik Balázs: Egyre több esetben lehet tapasztalni, hogy nagy szükség van erre. Nemcsak akkor, ha valaki egy szép testalkatot akar kialakítani, hanem a nagyon-nagyon drasztikus fogyásoknál is előjön ugyanez a helyzet, hogy megbillen ez az egyensúly. Akkor nagyon ott kell lenni az edzőnek, idézőjelesen mint egy pszichológus, aki folyamatosan próbálja őket segíteni és balanszban tartani. Tehát őszintén azt gondolom, hogy az az igazán jó tréner, aki a lelkiállapotra is odafigyel.

– Az egyházakban is segítik a böjtben a résztvevőket. Ha valaki azt mondja, hogy én most elkezdenék egy pár napos böjtöt, de még sosem csináltam, akkor nyugodtan fordulhat önökhöz segítségért? Feltételezem elmondják neki, hogy mire kell figyelni, mik a buktatók, amik szembe fognak jönni az ikszedik órában, és ne aggódjon, mert ezt már egyébként nagyon sokan megcsinálták, és ennek vannak előnyei.

– Bese Gergő: Nálunk léteznek kimondottan olyan böjtös lelkigyakorlatok, amikor csak kenyér és víz van. Medjugorjéban tartanak minden évben egyhetes kenyéren és vízen élő böjtös lelkigyakorlatot. Nagyon fontos az, hogy mi mit üzenünk, az őskeresztények hétfő, szerda, péntek böjtöltek. Mi a szerdát és a pénteket igyekszünk a hívek felé ajánlani, mert fontos, hogy legyenek az imádságnak különös napjai. Tehát nem azt mondjuk, hogy ma zöldséges nap jön, hanem azt, hogy ez egy különleges nap a héten az életedben a vasárnap mellett, mert jobban odafigyelsz az istenkapcsolatodra és a kapcsolatod építésére, az imára. De megint csak kérdés az, hogy milyen emlékképe vannak a böjtről, ha csak tényleg az rögzül be, hogy nem eszünk húst, és erről szól a böjt, és nem akarjuk elfogadni a lemondásokat, akkor az vakvágány. Edukálni kell, és tanítani arra, hogy próbáljuk meg önmagunkat.

– Pongrácz Máté: Számtalanszor megkeresnek – szerintem mindnyájunkat – ezzel a kérdéssel. Én mindig azt mondom, hogy az étkezéssel, a sportolással, esetleg egy szokás megváltoztatásával kapcsolatos vállalások jó célok, de tegyél mellé valamit az Istennel is! Egy imádkozó célt, egy igeolvasó célt, hiszen ha megnézzük a Bibliát, a böjt és az imádság ott is együtt jár. Én ezt kiszélesítem még azzal, hogy a böjt és az Isten igéje – ezeket kell valahogyan egymás mellé tenni. Mondok egy példát. Van egy lelkészkollégám, aki kitalált egy negyvennapos „pozitív böjtöt”, aminek az a lényege, hogy minden napra van egy feladat. Az egyik nap el kell olvasni egy igeszakaszt, a másik nap segíteni kell valakinek, imádkozni valakiért, vagy akár megajándékozni valakit. Időt kell szánni a szerettekre is. És ez szépen le van bontva negyven napra. Én megcsináltam egyszer, és remek érzés volt, hogy nem én voltam a középpontban, hanem az volt a böjtöm, hogy észrevegyem az Istent, és észrevegyem az embertársaimat. Tulajdonképpen a nagy parancsolatot teljesítettem a böjtben. Szerintem kiváló lehetőség ez is.

– Hajdú Szabolcs Koppány: Igen, ez már arról szól, hogy mit tudok hozzátenni. Az első kérdés, amit én fölteszek egy ilyen kérdezőnek, az az, hogy „mi a célod vele, miért akarsz böjtölni?” Sokszor tapasztalom, hogy afféle kis csodatalizmánként tekintenek az emberek a böjtre. Vagyis: imádkoztam, de nem jött be, mert nem kaptam meg, amit szerettem volna; eljártam misére, istentiszteletre, de nem jött rendbe az életem; kipróbáltam minden testi dolgot is akár, de ezek sem jöttek be – hát akkor marad a böjt, nézzük meg, hátha majd ettől sikerül.

Gyakorlatilag nem történik más, mint az egyik megkötözöttségből a másikba helyezzük át az embert, ha úgy tekintünk a böjtre, mint valami csodaszerre.

Ez szerintem egy teljes tévút. Ha viszont valakinek az a célja például, hogy ezáltal valami olyan dolog tudjon „beleférni” az életébe, ami eddig nem fért bele, akkor van értelme elkezdeni. Azt az egységet, amit az előbb ti is említettetek, egyébként egy hajótesthez tudom hasonlítani. A létünknek van egy testi látható – fizikai – valósága, de van egy lelki valósága is, mint ahogy a hajótestnek is a víz alatti része jól értelmezhetően két oldalból áll. A két oldal épsége kell ahhoz, hogy a hajó a vízen maradjon. Baj esetén igazából teljesen mindegy, hogy melyik oldala kap léket a hajónak, az egész elsüllyed. Viszont az óceán összes vize sem tudja elsüllyeszteni azt a hajót, amelyik ép marad. Én azt gondolom, hogy ezért kell hihetetlen módon odafigyelni a testi és lelki valóságomra, mert az „egész-ség” csak így érhető el, és ezek mesterségesen nem szétválasztható dolgok, még akkor sem, ha mostanság roppantul eltolódott az emberek figyelme a látható valóság irányába.

– Bese Gergő:

Szerintem az is kiemelten fontos, hogy mi lesz a nagyböjt után. Visszaállunk a régi kerékvágásba? Vagy beépítünk esetleg valamit a hétköznapi szokásainkba, imaéletünkbe, istenkapcsolatunkba?

Korábban elhangzott egy kérdés, miszerint tapasztalhatunk-e lelki ébredést a mai világban. Őszintén szólva kicsit csalódott vagyok, hogy két év koronavírus és egy év háborús időszak után a népünk még mindig nem ismerte föl azt, hogy ami korábban volt, az nem jó irány. Nem tudom, minek kell még bekövetkezni a világban, hogy azt a fajta lelki ébredést tapasztaljuk meg, ami nem arról szól, hogy vallásos vagyok a magam módján, és én összegyúrok minden vallásból olyan elemeket, amik nekem tetszenek, hogy én a saját képemre és hasonlatosságomra alkotok meg valamit, majd azt mondom, én ebben hiszek. Meggyőződésem, hogy ez csak ideig-óráig tudja a szívben rejlő – Isten iránti – vágyat lecsendesíteni. Az igazi majd akkor lesz, ha felismerjük az egy igaz Istent, és Őt kezdjük el keresni.

– Hajdú Szabolcs Koppány: Na jó, de akkor van egyáltalán szabad akarat, vagy pedig „muszájok” vannak, amiket teljesíteni kell? Tudom, kissé provokatív a kérdésem, de hogyha hiszünk abban, hogy ennek az egész mindenségnek van egy értelmet adó Teremtője, aki megengedte, hogy az embernek szabad akarata legyen, hogy dönthessen a saját élete felett, akkor előfordulhat, hogy azt a – lehet, hogy nem jó a kifejezés, de – rizikót is vállalta, hogy én azt fogom mondani: „bocs Isten, engem te nem érdekelsz”?

– Megyeri Jonatán: Persze. Talán ez az egésznek a lényege. Ha nem akarta volna, akkor nem tette volna azt a fát oda az Édenkertbe. Odatette középre, és azt mondta, hogy abból nem szabad enni – ebbe pedig bele volt kódolva, hogy lesz, úgymond, evés.

– Hajdú Szabolcs Koppány: Igen, de akkor nem állhatunk elő olyan igénnyel, hogy neked ezt kell tenned, és akkor egészen biztos, hogy fog majd veled valami történni. Akkor csak a saját példámat tudom odaállítani az emberek elé, hogy nézd, én ebben hiszek, ez engem átjár, így élek, erre senki nem kényszerített rá, nem tartottak fegyvert a fejemhez, és ez okozott pozitív változást az értelemben, a lelkemben.

– De nem lehetnek olyan szabályok, amikhez ragaszkodni kell? Különben feloldódik minden? A különböző vallások azért általában megkövetelnek valamilyen szabályrendszert.

– Megyeri Jonatán: Mindig azt a példát szoktam mondani, hogy ültess le valakit egy sakktábla elé, és mondd neki, hogy sakkozzunk, de azt csinálsz, amit akarsz, bármelyik bábuval oda lépsz, ahova szeretnél. Meddig fog vajon ez a játék tartani? Öt másodpercig, és soha többet nem akarunk ilyet játszani, mert semmi izgalom nincs benne. Éppen az adja a játék izgalmát, hogy vannak szabályok: ettől lesz érdekes, élvezhető, ettől lesz értelme az egésznek. És ez nemhogy gúzsba köti az embert, hanem éppen ellenkezőleg, felszabadítja. Nem tud az ember mit csinálni a korlátlan szabadsággal.

Ma mindent lehet, minden elérhető. Túl nagy a választás lehetősége, ez a korlátlannak nevezett szabadság éppenhogy bekorlátozza az embert, és végső soron lebénulunk.

Képtelenek vagyunk élni ezzel.

Capoeira Aerobik megálmodója, életmód-tanácsadó, sztáredző. Megyeri Jonatán Ortodox rabbi, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség alapító tagja (Fotó: Horváth Péter Gyula/hirado.hu)

– Hajdú Szabolcs Koppány: Csináltak egyszer egy olyan kísérletet, hogy egy játszóteret kerítéssel körbevontak, belül pedig szuper játékok voltak, és amikor a gyerekeket beeresztették, azok élvezettel használták ki a játszótér utolsó kis szegletét is. Pár nap múlva elbontották a kerítést, és azt vették észre, hogy a gyerkőcök egyre inkább a játszótér közepe felé tömörülnek össze, már nem használják ki a rendelkezésükre álló teret. Én is azt gondolom, hogy a szabályok és a keretek kellenek, azok értünk vannak. Csak én azt is gondolom, hogy nem mindegy, hogy hogy jutok el eddig a felismerésig. Mert pont Ézsaiás próféta írja, hogy „Nekem az a böjt tetszik” – mondja az Isten, amikor a jogtalanul felrakott láncokat leoldjátok, magyarul azokat az elvárásrendszereket, amik nem is biztos, hogy az Isten elvárásrendszerei. Tehát amikor ezeket a jogtalan láncokat leoldjuk, az emberek felszabadulnak. És én azt gondolom, hogy ez a vonzó út, vagy ez lehet talán az egyik vonzó út.

– Pongrácz Máté: Olyan jó, amikor fölismerem azt, hogy az Isten mellett nekem jó lenni, és nem azért vagyok ott mellette, mert körbe van zárva egy kerítéssel az a hely, hanem azért vagyok ott mellette, mert egész egyszerűen az a jó nekem. Ez a felismerés a lelkemet és a testemet is gyógyítja, és már nem akarok más helyre menni, ugyanis egész egyszerűen az Isten közelében azt élem meg, hogy nekem itt jó, ez az egészséges.

– Most, hogy itt vagyunk nagyböjt kezdete előtt, tisztázzuk, hogy melyik egyház hogyan viszonyul ehhez az időszakhoz. Ha én reformátusként, evangélikusként vagy katolikusként vágok bele a böjtbe, akkor milyen gondolatok szerint kell végigmennem ezen az úton?

– Bese Gergő: A katolikus egyházban van a két nagyon szigorú böjti nap, a hamvazószerda és a nagypéntek, amikor háromszor étkezünk és egyszer lakunk jól – húsmentesen. A nagyböjt péntekjein is húsmentesen táplálkozunk. Ez az úgynevezett „alapcsomag”, ehhez hozzá lehet tenni a korábban említett vállalásokat.

– Pongrácz Máté: Nálunk evangélikusoknál egyfajta újrafelfedezését éljük a böjti időszaknak. A böjti szokások korábban szinte teljesen háttérbe szorultak, az elmúlt öt-tíz évben kezdtük feleleveníteni ezeket. A fókusz nálunk arra esik, hogy legyen egy vállalás, legyen egy döntés, nem féltétlenül az, hogy én miről akarok lemondani, hanem hogy ráleljek, mivel akar az Isten engem megpróbálni. E mellé kell odahelyeznünk az imádságot és az Igét. Alapvetően vannak olyan ősi hagyományok azért nálunk is, hogy például a nagypéntek az húsmentes.

– Hajdú Szabolcs Koppány: Reformátusként valami olyasmit érzek a böjt kapcsán, hogy mi azt az üzenetet szeretnénk átadni az embereknek, hogy szabad úgy élned, ahogy arra belülről vágysz. És hogyha arra vágysz belülről, hogy a böjtben lemondj valamiről, vagy hogy hozzátegyél valamit az életedhez, akkor ezt megteheted. De ne kényszer legyen, ne egy elvárásnak való megfelelés. Ugyan kevésbé konkrétan meghatározó, mint akár a katolikus testvéreknél, de a nagypénteki böjt az nálunk is egy abszolút ismert dolog, a családommal mi is gyakoroljuk. Eleinte a négy fiamnak is el kellett magyarázni, hogy most miért nem fogunk kolbászt szelni, különösebben nem is értették, de a böjt hozadékát ajánlottam figyelmükbe.

– Bese Gergő: Annyit hozzátennék még, hogy nekünk a nagyböjt az elcsendesedésről is szól. Ilyenkor kerüljük a hangos mulatságokat, zenés rendezvényeket, esküvőket. Ez a negyven nap, Jézus negyvennapi pusztába való visszavonulásához hasonlóan, nekünk is egy kicsit a hátralépésnek az időszaka. Nem arról szól, hogyan tudunk állandóan a kirakatban lenni vagy a zsivajban, hanem hogy a csendben meghalljuk az Isten szavát. A csend is hozzátartozik a böjthöz.

– Az edzőteremben lehet találkozni azzal, hogy úgy érkezik be a sportolni vágyó, hogy tudvalevő, hogy ő böjtöl? Teljesen elválik a test vagy a lélek, vagy azért ez néha találkozik?

– Czanik Balázs: Abszolút találkozunk ilyennel. És örülünk is neki egyébként, hogyha jelzik felém, mert oda kell figyelni arra, hogy nehogy valami sérülés, esetleg ájulás következzen be. Attól függ persze, ki milyen szigorú böjtöt alkalmaz.

 – A böjt az ételek témakörét is érinti. Nem szándékom elviccelni a dolgot, de a Biblia azt írja, hogy Keresztelő János sáskán és mézen élt a pusztában, és böjtölt is. Lehet problémája egy keresztény vagy egy zsidó embernek a rovarevéssel?

– Pongrácz Máté: Hallottam, hogy az unióban van már erre lehetőség. Az evangélikus fél úgy áll a kérdéshez, hogy mindenki azt eszi, amit jónak lát, de alapvetően nekünk nincs ehhez hozzáfűzni valónk.

– Hajdú Szabolcs Koppány: Azt nem tudjuk, ha lett volna annak idején a pusztában mondjuk egy gyorsétterem, akkor mennyire csábult volna el Keresztelő János. Persze ez csak vicc, de valószínű, hogy a lehetőségeit használta, és ott ezek voltak.

– Megyeri Jonatán: A kóserság szabályai nem teszik lehetővé a rovarok fogyasztását, semmiféle csúszómászó rovar, ízelt lábú és egyebek nem fogyaszthatók. A sáska valamiért egyfajta kivételt képez, ugyanis négy sáskafaj fogyasztása megengedett, de mivel nem tudjuk, melyik ez a négy faj, ezért nyilvánvalóan nem eszünk sáskát. Vannak jemeni zsidók egyébként, akiknek megszakítatlan hagyományuk van; Salamon ideje óta élnek Jemenben, legalábbis éltek a közelmúltig. Ők tudják, hogy melyek ezek a fajok, és fogyasztják is őket. Sőt, ha én elmegyek hozzájuk vendégségbe, akkor még én is ehetek, ha a kedvem úgy kívánja. Azt is mondhatnám máskülönben, hogy erre jó az, hogyha az ember kóser ételt fogyaszt, mert mi csak olyan készételt eszünk, amelyen kósersági ellenőrzés van, abba pedig nem fog beleférni az, hogy rovarokba botoljon az ember. Úgyhogy fájdalom, de marad a csirke, a marha, a pulyka, a kacsa, a liba, illetve a halak. Legalábbis azok, amelyeknek pikkelye és uszonya van. Tehát mondjuk az angolna és a harcsa nem, de a lazac és ponty igen.

– Pongrácz Máté: Én nagyon tisztelem azt a hagyományt, amit a zsidóság ápol; és úgy érzem, hogy egyre inkább kezdi újra fölismerni és megélni ezeket. Ugyanakkor nagyon szeretem Jézusban, amikor azt mondja, hogy milyen jó lenne, ha arra tennénk még nagyobb hangsúlyt, hogy mi az, ami kijön a szánkból, hogyan beszéljünk, hogyan viszonyulunk egymáshoz.

– Megyeri Jonatán: Mi nagyon gyakran mondjuk, hogy ne csak arra figyelj, hogy mit veszel be a szádba, hanem arra is, hogy mi jön ki belőle.

– Pongrácz Máté: Akkor ez egy közös érték!

Fotó: Horváth Péter Gyula/hirado.hu

– Zárásként hadd kérjek mindenkitől egy személyes élményt arról, hogy mit adott neki a böjt, mit tapasztalt, esetleg miért ajánlja a böjtölést?

– Bese Gergős: Engem abban erősített meg, hogy képes vagyok még a legnagyobb kihívások, kísértések idején is nemet mondani.

– Pongrácz Máté: Én arra döbbentem rá, hogy komoly vállalás esetén mennyire gyenge tudok lenni, és hogy mennyire rá vagyok szorulva arra az isteni kegyelemre, amely éltet. Ez fontos felismerés volt számomra, rájöttem, hogy még jobban Isten felé kell fordulnom.

– Hajdú Szabolcs Koppány: Egy konkrét élmény jut eszembe, amikor lelkileg teljesen összetörve mentünk neki egy hétnek feleségemmel, aminek a végén egy nagyon várt megismételt orvosi vizsgálat volt. Rájöttem, hogy ebben a helyzetben nem ér semmit a pénzem, az ismeretségem, a baráti köröm, semmi, mert egy olyan dologgal állok szemben, ami felett nincs hatalmam, tehetetlenek vagyunk. És nem maradt más, csak az Isten előtt ott lenni imádságban– egy héten keresztül térden állva mindennap. De ha rágondolok, szinte ma is megráz az, hogy úgy keltünk fel egy hét után, hogy azt éreztük, mindent megtettünk. Talán ez az az út, amikor a gyermek felnőtté válik. Tudatosult bennem, hogy micsoda lehetőségeket adott nekem a Teremtő! Ezt az élményt soha senki nem tudja elvenni tőlünk.

– Megyeri Jonatán:

Különböző okokból böjtölünk, de talán a legkisebb közös többszörös vagy az átvezető vezérfonal valóban a saját magunk jobb megismerése, a saját magunkban található isteni lélek előhívása a testiséggel szemben.

Nekünk a jom kippur a legfontosabb, és talán a legnagyobb próbatétellel járó vagy legnehezebb böjtnapunk, ami fizikai értelemben a legnehezebb, mégis a legfelemelőbb. A megtérés, a bűnöktől való megszabadulás, ami a jom kippur ünnepének a lényegét adja. Ez nem lehetséges akkor, ha nem jár együtt a testi vágyakról való lemondással. Tehát ha úgy tetszik, az ember egy pillanatra istenivé válik, egy pillanatra ízelítőt kap az isteniségből, arra a nagyon rövid időre, arra az egy napra, amíg böjtöl. Ezt megízlelni szerintem egy spirituálisan felmerülő élmény.

– Czanik Balázs: Nekem is van számos élményem, hiszen nálunk a sportnál leginkább az akaraterő győzelme biztosít sikerélményt. Sok sportoló böjtöl, odafigyelünk erre mi is, folyamatosan próbáljuk ezt a tanítványok felé is közvetíteni. Pláne, mert nálunk a fő cél az egészségmegőrzés, és azt gondolom, ha valaki szeretne egészségesen élni, akkor az elengedhetetlen, hogy olykor böjtöljön is.

Megyeri Jonatán
Ortodox rabbi, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség alapító tagja. Tanulmányait az amerikai Yeshivat Chaim Berlin rabbinikus akadémián végezte, médiaszakember, az első ortodox zsidó blog és podcast elindítója és működtetője.

Fotó: Horváth Péter Gyula/hirado.hu

Pongrácz Máté
Győr-Ménfőcsanaki Evangélikus Egyházközségben lát el feleségével, Boglárkával együtt szolgálatot. Teológus-lelkész. Tanulmányait az Evangélikus Hittudományi Egyetemen és az Augustana-Hochschule Neuendettelsaun végezte, valamint neveléstudományt tanult a Pannon Egyetemen. Jelenleg az Evangélikus Hittudományi Egyetem doktorandusza.

Fotó: Horváth Péter Gyula/hirado.hu

Bese Gergő
Tanár, zarándok, ifjúsági lelkipásztor, a Mladifest Hungary szervezője. Tanulmányait az ELTE – TTK földrajz–tanári szakán kezdte, majd a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolát, mint hittanár – nevelő – lelkipásztori munkatárs végezte el. Később a papi hivatás mellett döntött, így került a Központi Papnevelő Intézetbe. Jelenleg Tass, Dunavecse és Szalkszentmárton plébánosa.

Fotó: Horváth Péter Gyula/hirado.hu

Hajdú Szabolcs Koppány
A Vértesaljai Református Egyházmegye esperese, lovasberényi lelkész. Alig harmincesztendősen iskolaalapító és – fenntartó. Négy fiúgyermek apja.

Fotó: Horváth Péter Gyula/hirado.hu

Czanik Balázs
Capoeira Aerobik megálmodója, életmód-tanácsadó, sztáredző. Nemzetközi rendezvények előadója.  Az egészséges életmód híve, több receptkönyv szerzője. Springday Health Club személyi edzője.

Fotó: Horváth Péter Gyula/hirado.hu