„Szervác, Pongrác, Bonifác megharagszik, fagyot ráz” – tartja a régi népi mondás, amely a májusi lehűlések veszélyére figyelmeztet. Közép-Európában, köztük Magyarországon is fagyosszentekként emlegetik Pongrácot, Szervácot és Bonifácot, ugyanis a tapasztalat szerint ezekben a napokban gyakran tör be hirtelen a hideg.
Az ilyenkor érkező fagy komoly károkat okozhat a virágzó gyümölcsfákban, a gabonában és a szőlőben. A hagyomány Orbán napját szintén ehhez az időszakhoz kapcsolja, sőt egyes vidékeken – például az Ipoly mentén – még a május 15-i Zsófia napját is a fagyos napok közé sorolják.
A népi megfigyelések szerint mindegyik napnak külön jelentősége volt. Május 12-e, Pongrác napja hozhatta meg az első komoly lehűlést és a fagyveszélyt, május 13-án következik Szervác, akit a legzordabb fagyosszentnek tartottak, mert hozzá kötötték a legerősebb hidegeket. A sort végül május 14-én zárja Bonifác, aki ugyan a kritikus időszak végét jelzi, hajnalai még tartogathatnak kellemetlen meglepetéseket. A fagyosszentekhez köthető május 25-e, Orbán napja is, amelyet különösen a szőlősgazdák figyelnek aggodalommal.
A fagyosszentekhez kötődő aggodalom mögött valós meteorológiai jelenség húzódik meg. Május első felében gyakran előfordul, hogy a napközbeni, már-már nyárias meleg után hajnalra hirtelen nagyot zuhan a hőmérséklet, és akár komoly fagyok is kialakulhatnak. Ezek a lehűlések különösen veszélyesek a zsenge tavaszi hajtásokra, rügyekre és a virágzó növényekre.
A statisztikák ugyanakkor érdekes ellentmondásra mutatnak rá, ugyanis a tavaszi fagyok valójában nem igazodnak a naptárhoz. A hosszú távú mérések szerint Pongrác, Szervác és Bonifác napján nem fordul elő gyakrabban lehűlés, mint május más napjain, például 7-én vagy 15-én. Vagyis a népi megfigyelések által kijelölt időszak és a meteorológiai adatok között nincs egyértelmű összefüggés.
A fagyosszentek ókori eredete
Jankovics Marcell Jelkép-kalendárium című könyvében arra hívja fel a figyelmet, hogy a fagyosszentekhez kapcsolódó félelem és hiedelem valódi gyökerei egészen az ókori Rómáig nyúlnak vissza. A rómaiak május 9-én, 11-én és 13-án tartották a baljósnak számító Lemuria ünnepét, amikor a holtak nyugtalan szellemeit, az úgynevezett lemúrokat próbálták kiengesztelni.
Ezeket a napokat különösen veszélyesnek tartották, ráadásul a termést fenyegető bajoktól is féltek, akárcsak később a fagyosszentek idején.
A néprajzkutatók szerint lehetséges, hogy a régi pogány hiedelmek a keresztény korban sem tűntek el teljesen, és az emberek félelmei idővel Pongrác, Szervác és Bonifác alakjához kapcsolódtak.
A magyar hagyomány emellett Orbán napját is a fagyosszentek közé sorolja. Szent Orbán a borászok és szőlősgazdák védőszentje, ezért ünnepe különösen fontos volt a bortermelők számára. Ebben az időszakban a virágzó szőlőket még könnyen elpusztíthatta egy késő tavaszi fagy, így a gazdák nagy figyelemmel kísérték az időjárást. Ha május 25-én szép, napos idő érkezett, hálából feldíszítették a szent szobrát, borral locsolták meg, és cseresznyét tettek a kelyhébe. Ha viszont a hideg elverte a termést, a csalódott szőlősgazdák a népszokás szerint a szobron vezették le haragjukat.
A héten érkező hidegfront idén is igazolta a fagyosszentekről szóló népi megfigyeléseket.
Az Időkép szerint
kedd késő este a nyugati határszélen mindössze 1 fokot mértek, a Kékestetőn pedig még a hó is leesett.
A lehűlés viszont elmarad a 2020-as rekordtól, amikor a nógrádi Zabarban mínusz 4,1 fokot regisztráltak. A front a környező országokban is komoly károkat okozott, Horvátországban és Szlovéniában vastag jégréteg borította az utakat, míg Bulgária középső részén, Tryavna és Tsareva Livada környékén tojásnyi jég hullott.
A kiemelt kép illusztráció. (Fotó: MTI/Everett Kennedy Brown)