Bruce Lee életének 32 esztendeje alatt feljutott a Parnasszus csúcsára, éppúgy mint James Dean, Marilyn Monroe vagy a mi Soós Imrénk. A legnagyobb filmcsillagok között említik.
Bruce Lee, akinek a kínai neve Lee Jun-fan, 1940. november 27-én reggel 6 órakor született a San Franciscó-i kínai negyedben található Jackson utcai kórházban, mégpedig a kínai asztrológia szerint a sárkány évében és a sárkány órájában. Gyermekkorában játszott filmjeiben ezért használta a „kis sárkányt” jelentő Lee Siu-lung nevet. A Bruce keresztnevet egyébként a szülésznő javaslatára adták neki a szülei.
Édesapja a kantoni opera előadóművésze volt, de számos filmben is szerepelt. A kínai–japán háború alatt az Egyesült Államokba utazott, s az ottani kínai közösségeknek adott elő operadarabokat. Édesanyja, a félig német, félig kínai Grace Ho elkísérte a férjét. Családja amúgy Hongkong egyik leggazdagabb, és ami ezzel együtt járt, legbefolyásosabb klánjából származott, melynek feje a nagybátyja, a még holland gyökereket is felmutató Sir Robert Hotung volt.
Nem volt még három hónapos sem, amikor a család visszaköltözött az akkor már japán megszállás alatt lévő Hongkongba, ahol apja kisebb-nagyobb filmszerepeket játszott.
Bruce Lee rossz gyerek volt, tanulni nem szeretett, verekedni annál inkább. A katolikus La Salle College fiúiskolából pontosan ezért tanácsolták el. Aztán otthon kijelentette, hogy harcművészetet akar tanulni. Így lett a Wing Chun nagymesterének, Jíp Mannak a tanítványa, aki nemcsak a harcművészet alapjaival ismertette meg, de a hagyományos kínai filozófiával is. Mesterétől hallott először a víznek a kungfura alkalmazott metaforájáról is, a víz ugyanis annak ellenére, hogy lágy, finom és alaktalan, mégis kivájja a követ. Ez az elmélet később központi szerepet játszott a filozófiai gondolkozásmódjában.
Közben az ugyancsak katolikus St. Francis Xavier College növendéke lett. Az egyik tanára buzdítására benevezett egy középiskolás bokszversenybe, amit meg is nyert. Az angol stílusú ökölvívás mellett ekkor ismerkedett meg a japán dzsúdóval és a thai boksszal. Ezenkívül kiválóan táncolt is, 1958-ban például megnyerte a hongkongi csacsacsabajnokságot.
A következő évben aztán az Egyesült Államokba költözött. No, nem önszántából, ezt inkább menekülésnek lehetne nevezni. Egy kihívásos verekedésben vett részt az egyik hongkongi háztetőn, és úgy elverte az ellenfelét, hogy annak szülei feljelentették a rendőrségen.
Száz dollárral a zsebében lépett újra szülőföldjére, 1959 áprilisában.
Először San Franciscóban lakott és táncoktatásból tartotta fenn magát, ám hamarosan tovább állt Seattle-be, ahol egy rokona éttermében mosogatott.
Mivel Hongkongból úgy jött el, hogy nem fejezte be a középiskolát, beiratkozott az Edison Technical Schoolba. Aztán jelentkezett a Washingtoni Egyetemre. Drámaszakos hallgató lett. Nappal iskolába járt, éjjel pincérkedett, a kettő között pedig harcművészetet oktatott. Akkoriban a japán karatén és a cselgáncson kívül Amerikában más keleti harcművészetet nem ismertek. A kínai kungfut pláne.
És ráköszöntött a szerelem, szíve a svéd–angol származású Linda Emery iránt gyúlt lángra, aki a kínai származású barátnője, Sue Ann Kay javaslatára iratkozott be Lee harcművészeti edzéseire.
Ekkor már Bruce Lee bemutatókat tartott az egyetemi tornacsarnokban, s ennek köszönhetően egyre több tanítványra tett szert. Csakhamar olyan sikeres lett, hogy saját iskolát hozott létre, 1964-ben.
Csakhogy a sors váratlan helyekről támadott rá, mégpedig az oaklandi kínai közösség irányából. Ráadásul szerelme családja is ellenezte a kapcsolatát Lindával.
Úgy érezte, hogy az egész világ összefogott ellene. De nem adta fel. Nem adta fel, mert nem abból a fából faragták. Küzdött – és nyert.
Nemcsak a magánélete került támadások kereszttüzébe, de a kaliforniai kungfuoktatók azért orroltak meg rá, mert nemcsak kínaiaknak, de fehér bőrű amerikaiaknak is oktatta ezt a harcművészetet. Az ősi hagyományok ugyanis tiltották, hogy ezt idegenek is elsajátítsák. Az ügy úgy oldódott meg, hogy párbajra kihívta a legnagyobb tudású mestert. Megállapodtak: ha veszít, abbahagyja a tanítást és visszavonul, de ha győz, akkor békén hagyják.
És legyőzte az Amerikában élő kínai nagymestert.
Bruce Lee harcművészete az összecsapás után tovább finomodott. Úgy érezte, az összes felesleges mozgást ki kell iktatni, hogy minden pillanat minden mozzanata csakis a harcra tudjon fókuszálni. „Amikor megtámadnak, az adott mozdulat, amit alkalmazni fogsz, minden mást el kell felejtened” – mondta. Így teremtett önálló stílust, amit 1967-ben jeet kune dónak, vagyis a feltartóztató ököl útjának nevezett el.
Három kungfuvilágbajnok is mesterének tekinti, de a kínai harcművészetre többek között ő tanította Chuck Norrist, Roman Polanskit, Stirling Silliphant, Steve McQueent és természetesen a fiát, Brandon Leet.
És hogy került Hollywoodba?
Ed Parker, a kenpo amerikai mestere 1964. augusztus 2-án meghívta, hogy tartson bemutatót az előkelő Long Beach International Karate Championships elnevezésű harcművészeti bajnokságán. A közönség soraiban ült Jay Sebring, az egyik legnevesebb sztárfodrász, aki rögvest elmesélte Bruce bemutatóját William Dozier producernek, aki épp színészt keresett egy új televíziós sorozathoz, ami egy kínai származású nyomozóról szólt volna. A producer megnézte a bemutató felvételét, elhívta Bruce Leet egy próbafelvételre.
A forgatás során számos kaszkadőrt megsebesített, és többször meg kellett kérni, hogy lassítsa le a mozdulatait, mert annyira gyorsan mozgott, hogy a kamera nem tudta követni. A sorozat 26 rész után maradt abba, 1967 márciusában vették le a képernyőről.
Hiába kapott biztató kritikákat és lett a fiatalok kedvence, a filmstúdiók sem rajongtak az ötletért, hogy ázsiai színésznek főszerepet adjanak. Ezért aztán csak epizódszerepekig jutott. A kicsi nővér című krimiben például egy negatív szereplőt alakított.
Bruce Lee ekkorra már megszállott testedző volt, még tévénézés közben is edzett. 1970-ben az egyik gyakorlat közben, amikor nehéz súllyal a vállán hajolt előre, megsérült a keresztcsontjánál, aminek következtében hosszú időre pihenni kényszerült. Lábadozása alatt írta le, mégpedig hat kötetben az általa teremtett jeet kune do elveit és technikáját.
Ázsiában és azon belül is legfőképp Hongkongban azonban már rajongtak érte.
Bruce Lee 1973-ban (Fotó: MTI Külföldi képszolgálat).
A hongkongi filmproducerek egyből megrohanták, és 1971-ben, amikor a hollywoodi stúdiók Bruce Lee legújabb filmötletét is elutasították, elfogadta a Golden Harvest nevű hongkongi stúdió két filmre szóló, 15 ezer dollár értékű szerződését.
A Nagyfőnök kasszasikert aratott, tarolt Ázsiában, a 3,2 millió dolláros bevétele minden addigi rekordot megdöntött.
Következő filmje, a Tomboló ököl sikere még az előzőt is túlszárnyalta, még a The New York Timestól is pozitív kritikát kapott. Lee társult Raymond Chow producerrel, és megalapították produkciós cégüket, a Concordot.
A Sárkány útja az író, rendező, főszereplő és harckoreográfus Bruce Lee számára valódi szabadságot jelentett. A forgatókönyv könnyedebb, Bruce Lee humoros oldalát is megmutatta. A film egy részét Rómában forgatták, ami nem véletlen: Bruce Lee szerette azokat a spagettiwesternfilmeket, amelyekben a hős cowboy megmenti a banditáktól a helybélieket. De Bruce Leet nagyon vonzotta az is, hogy az ókori gladiátorok nyomán ő is a Colosseumban harcolhasson. Fő ellenfele az akkor már világbajnok karatézó Chuck Norris volt, aki ezzel debütált a mozifilmben.
Bruce Lee sikerének híre eljutott Hollywoodba is, ami nem is csoda, hiszen mozibevételei még a Keresztapa ázsiai bevételeit is túlszárnyalták. A Robert Clouse által rendezett Sárkány közbelép című filmjét már a Warner Brosszal koprodukcióban készítette el.
A film több mint száz statisztája között felbukkant a későbbi hongkongi harcművészeti filmek meghatározó alakja, Jackie Chan, Yuen Biao és Sammo Hung. Az All Movie Guide szaklap szerint bár Lee egyetlen filmje sem tökéletes,
A sárkány közbelép mégis az egyik legnépszerűbb kungfufilm, amit valaha vászonra vittek.
Nem is csoda, hiszen világszerte 90 millió dollárt jövedelmezett. Bruce Lee azonban már nem érhette meg a sikert, egy hónappal a hivatalos bemutató előtt, 1973. július 20-án elhunyt. Május elején még A sárkány közbelép című filmet szinkronizálta, amikor elájult. Akkor az orvosok agyi ödémát állapítottak meg, később jobban lett, de július 20-án egy munkamegbeszélés után fejfájásra panaszkodott, lefeküdt pihenni és később hiába próbálták felébreszteni. Akkor azt mondták, hogy allergiás lehetett a fájdalomcsillapító egyik összetevőjére.
Halálával kapcsolatban nagyon sok elmélet látott napvilágot. Az egyik legújabb elmélet szerint a filmsztár végzetét a túl sok víz ivása által kiváltott sóhiány okozta. A hyponatremia súlyos esetben halál okozója is lehet. Ez azért van, mert a szervezet, annak érdekében, hogy megpróbálja megőrizni a nátriumkoncentrációkat a vérben, elmozdítja a felesleges folyadékot – amit amúgy nem tud kiválasztani a vérplazmából – a saját sejtjeibe, és ezzel a sejtek duzzadását okozza. A dolog akkor válik végzetessé, ha ez a duzzadás az agysejtekben következik be – írja az IFLScience.
Egész életében azt az elvet követte, hogy az ember mindig legyen önmaga. És hogy fejezze ki magát, és bízzon saját magában. Nem szabad sikeres embereket keresni és lemásolni a személyiségüket. És rögvest hozzátette: „szabadulj meg mindattól, mi felesleges.”
Kiemelt kép: Getty Images