Időjárás

Csalódottak lesznek a kirándulók a nyári időszámítás első napján

A 75 éves Steven Tyler sosem bánt meg semmit, ami mosolyt csalt az arcára

Ma, március 26-án lett hetvenöt éves Steven Tyler, az Aerosmith együttes énekese.

 

Steven Victor Tallarico néven született New Yorkban. Apai nagyapja klasszikus zenész, apja zongoraművész volt, így a kis Steven egy Steinway-zongora mellett cseperedett fel Chopin, Liszt és Debussy muzsikáját hallgatva. Bronxban járt iskolába, hosszú hajat növesztett és a rock and roll rajongója lett.

A hatvanas évek elején dobolással kezdte zenei pályáját, több kérészéletű zenekarban is megfordult,

de idővel az éneklés felé fordult érdeklődése.

Amikor a Rolling Stones 1965-ben másodszor lépett fel New Yorkban, a koncert előtt azt hitték róla, hogy ő Mick Jagger, akkori együtteséről, a Strangeurs tagjairól pedig, hogy ők a „Kövek.” Olyan felhajtás támadt körülöttük, hogy még a híradóba is bekerültek, és az ingyen reklámnak köszönhetően 1966-ban a Byrds, majd a Beach Boys előzenekaraként léphettek fel.

Stevent hosszú haja, folyamatos botrányai és droghasználata miatt kicsapták a gimnáziumból,

egy magániskolában folytatta tanulmányait. 1969-ben annyira megtetszett neki a – Joe Perry gitárossal és Tom Hamilton basszusgitárossal – akkor induló Jam Band nyers, elemi erejű zenéje, hogy elhatározta, velük fog zenélni.

A Strangeurs és a Jam Band tagjaiból 1970-ben alakult meg az Aerosmith. Első korszakukat az R&B és a hard rock fémjelezte, két nagylemezük (Aerosmith, 1973, Get Your Wings, 1974) is megjelent, de nem keltett különösebb feltűnést, Tylert – kiváló és azonnal felismerhető hangja ellenére – a kritikusok csak Mick Jagger-utánérzésnek tartották.

Az áttörést a Toys in the Attic hozta meg 1975-ben olyan felvételekkel, mint a címadó szám, a listákon a legmagasabbra kapaszkodó Walk This Way és a Sweet Emotion.

A Rocks (1976) már a legnagyobbak közé emelte a „Bostoni Rosszfiúkat”, a korábban fanyalgó ítészek lelkendeztek, és az addig alig fogyó első két LP is platinalemez lett.

Az Aerosmith hamarosan Amerika legnagyobb stadionjaiban lépett fel 60-80 ezer ember előtt.

Európában először 1976-ban turnéztak, de az elfogyasztott hatalmas mennyiségű kábítószer és szesz miatt koncertjeik botrányba fulladtak, Tylert – aki saját bevallása szerint dollár tízmilliókat költött drogokra – gyakran úgy kellett felcipelni a színpadra, mert nem tudott saját lábán megállni.

A bandán belül állandósultak a torzsalkodások, Joe Perry 1979-ben kilépett,

folyamatossá váltak a tagcserék, népszerűségük csökkent. Tyler 1980-as motorbalesete után csaknem egy évig lábadozott, a fellépéseket le kellett mondaniuk, a turnék helyett elvonókúrák és a Greatest Hits albumok következtek, miközben életfilozófiája nem sokat változott:

“Az élet rövid. Szegd meg a szabályokat, bocsáss meg hamar, csókolj lassan, őszintén szeress, nevess féktelenül, és soha ne bánj meg semmit, ami mosolyt csal az arcodra.”

Az Aerosmith csak a nyolcvanas évek elején vonult ismét stúdióba, de lemezeit érdektelenség fogadta. A fordulat 1984-ben következett be, amikor Perry visszatérésével ismét az eredeti felállásban indultak teltházas turnéra.

Az 1987-es Permanent Vacation című albumukból ötmillió példányt adtak el, és ekkor forgatták első videoklipjüket is. Az 1989-es Pump, tizedik albumuk a rajongók és a kritikusok körében is lelkes fogadtatásra talált, hétmillió darab kelt el belőle, a Love in an Elevator pedig meg sem állt a lista első helyéig.

A top tízbe három dal került be,

a Janie’s Got a Gun pedig meghozta az együttes első Grammy-díját.

Az Aerosmith felért a csúcsra, a Get a Grip album 1993-ban kibérelte az első helyet a Billboard listáján, és egy év alatt 12 millió példányban kelt el. A Livin’ on the Edge, a Cryin, a Crazy és az Amazing óriási sikert aratott, nem utolsósorban a videoklipeknek is köszönhetően, amelyekben az énekes lánya, Liv Tyler is szerepelt; a Livin’ on the Edge 1994-ben, a Crazy 1995-ben kapott Grammy-díjat.

A Nine Lives (1997) első lett a Billboard 200 listáján, de a hindu istenséget, Krisnát macskafejjel és női felsőtesttel ábrázoló borító vihart kavart.

A Falling in Love, a Hole in My Soul, a Pink és az I Don’t Want to Miss a Thing (a Liv Tyler főszereplésével készült Armageddon című sci-fi katasztrófafilm betétdala) kislemezen is megjelent, a Pink 1999-ben újabb Grammy-díjat ért.

Ezután egymást követték az albumok, és az egyre egyenetlenebb minőség ellenére 2001-ig mindegyik platinalemez lett. A feldolgozásokat tartalmazó Honkin’ on Bobo (2004) után a rajongóknak nyolc évig kellett várniuk a következő LP-re (Music from Another Dimension!), amely elég gyengén teljesített az eladások terén.

Tyler az ellentmondó nyilatkozatok ellenére tovább küzdött függőségeivel, balesetek, műtét, rehabilitáció követték egymást, jobbára botrányaival került a címlapokra.

Az Aerosmith a feszültségek ellenére 2017-ben ismét turnéra indult, de ezt az énekes betegsége miatt Latin-Amerikában félbe kellett hagyni.

A 2019-es koncertkörutat egy év után a koronavírus-járvány miatt kellett megszakítani, majd 2022-ben folytatták, de nem sokáig, a fellépéseket Tyler soros elvonókúrája miatt le kellett mondani.

Kapcsolódó tartalom

Az Aerosmith tavaly szeptemberben – a pandémia miatt kétéves késéssel – Bostonban hatalmas bulival ünnepelte megalakulásának fél évszázados jubileumát.

Tyler magánéletét is viharos kapcsolatok jellemzik.

Kétszer házasodott és kétszer vált el,

emellett számtalan alkalmi kapcsolata volt.

Négy gyermeke született, legidősebb lánya, Liv Tyler olyan filmekben szerepelt, mint az Armageddon és A Gyűrűk Ura.

Kiemelt képünk: Steven Tyler, az Aerosmith amerikai rockzenekar énekese (b) Joe Perry szólógitárossal (j) és Brad Whitford ritmusgitárossal az együttes Aero-Vederci Baby! című turnéján a spanyol főváros Rivas-Vaciamadrid nevű elővárosának Miguel Ríos stadionjában 2017. június 29-én. (Fotó: MTI/EPA/Victor Lerena)

Ajánljuk még