Donald Trump amerikai elnök utasítására az amerikai kormányzat a napokban megkezdte az úgynevezett ufóakták, a hivatalos terminológia szerint Azonosítatlan Szokatlan Jelenségeket (Unidentified Anomalous Phenomenon – UAP) bemutató, eddig titkosított dokumentumok nyilvánossá tételét. Az adminisztráció hangsúlyozza, hogy a lépés a transzparencia erősítését szolgálja és nem jelenti a földön kívüli élet létezésének hivatalos megerősítését, csupán azt, hogy vannak olyan jelenségek, amelyek magyarázatára ezidáig nem alakult ki konszenzus. A közreadott felvételeken többnyire az égbolton feltűnő különböző, nem beazonosított tárgyak (a laikus szem számára többségében egyszerűen foltok) fedezhetők fel. Ezeken kívül számos tanúvallomás vált böngészhetővé a Pentagon weboldalán, amelyek azonban csupán történeteket tartalmaznak, bizonyítékot az azokban foglaltakra (például a híres-hírhedt „náci repülő csészealjra” vonatkozóan) nem. Az archívum teljes feldolgozása sok időt vesz majd igénybe (máris több millió oldalnyi iratról van szó), az amerikai kormány pedig további, még titkosítás alatt álló dokumentumokat ígér nyilvánosságra hozni.

Az Egyesült Államokban az adminisztráció lépését követően újra felerősödött a társadalmi vita a jelenségek eredetéről és arról, vajon nemzetbiztonsági kockázatot is jelentenek-e a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) által évtizedek óta dokumentált esetek. Az EWTN News katolikus híroldal kapcsolódó elemzésében azt mutatja be, mi az egyházi álláspont a nem emberi intelligencia létezésével, a földön kívüli lényekkel kapcsolatban. A lap vezető szerkesztője, Daniel Payne cikkében leszögezi: a katolikus egyház soha nem hirdetett ki dogmát, vagy hivatalos tanítást a földön kívüli élet kérdésében, az évszázados vitához azonban neves katolikus tudósok és gondolkodók járultak hozzá értékes módon.

A szerző idézi Luke Tognit, a Kanadában található új-skóciai Saint Mary’s University vallástudományi professzorát, aki szerint a tény, hogy az egyház nem szólalt meg ebben a témában, önmagában is jelzésértékű. A tudós szerint ugyanakkor előfordultak ritka esetek az egyháztörténetben, amikor a vezetők röviden érintették a kérdést. Emlékeztetett a hétszázas évek derekán uralkodó Szent Zakariás pápa kijelentésére, amelyben elítélte azt az elméletet, miszerint emberi élet lehet egy „másik égitesten”, bár Togni szerint a pápa megjegyzései „valószínűleg inkább egy olyan emberi fajra vonatkoztak, amely nem Ádámtól származik”, mintsem általánosságban a földön kívüli élettel kapcsolatos vitára. Megjegyezte azt is, hogy a 15. századi II. Pius pápa szintén elítélt egy hasonló elméletet a „más világokon” élő emberekkel kapcsolatban, bár a vita akkor is abból fakadt, hogy a bibliai Ádámot tekinthetjük-e az első emberi lénynek, azaz teológiai és antropológiai jelentősége és eredője is más volt, mint a manapság folytatott, kapcsolódó vitáinknak. Togni szerint ugyanakkor az egyház soha nem tartotta tiltottnak az általános vitát, különösen a modern korban. „A reneszánszban és a közelmúlt modern korában is elszaporodtak a földön kívüli élettel kapcsolatos találgatások” – és mint mondta: „Ezt soha nem ítélték el.”

A cikk szerzője az idén februárban elhunyt katolikus teológust, Paul Thigpent is idézi, akinek egyik legnagyobb érdeklődést kiváltó műve a Földön kívüli intelligencia és katolikus hit: Egyedül vagyunk az univerzumban Istennel és az angyalokkal? című könyv. A teológus még 2022-ben, a National Catholic Registernek nyilatkozva elmondta, hogy évekig tartó tanulmányozás után „meggyőződött” arról, hogy a földön kívüli intelligenciába vetett hit összeegyeztethető a katolikus hittel.

2024-ben a Notre Dame Egyetem egyik intézete dokumentumfilmet adott ki, amely a katolikus hit határait vizsgálta a földön kívüli elméletekkel összefüggésben. A dokumentumfilm számos katolikus akadémikust és kutatót szólaltatott meg, köztük Marie George-ot, a St. John’s University filozófiaprofesszorát. George vitatta azt a hiedelmet, hogy Isten egy „icipici ptolemaioszi univerzumot” teremtene, ahogyan azt a korábbi századok gondolkodói és csillagászai elképzelték. Mint fogalmazott, „Ha Isten univerzumot teremt, akkor egy igazán nagyszerű univerzumot fog teremteni. (…) Csodálatos lesz! Elképesztő!”

Egy tavaly bemutatott műsorban Robert Spitzer atya, a Magis Center jelenlegi elnöke  (amely intézet öndefiníciója szerint a tudomány és a hit konfliktusára igyekszik választ adni) mind a kutatások, mind a katolikus teológia fényében azt mondta, hogy ha léteznek földönkívüliek, és ha megfelelnek bizonyos kritériumoknak, mint például az öntudat, a szabad akarat és a lelkiismeret, akkor az ilyen lényeknek „lelkük van”. Márpedig – fogalmazott Spitzer –,  „ha lenne nekik is olyan lelkük, mint nekünk, akkor Isten képére és hasonlatosságára lennének teremtve” – mondta, és egyetértett azzal, hogy az ilyen lények létezésükkel nem mondanának ellent a Szentírásnak.

Az EWTN munkatársa idézte James Madden filozófiaprofesszort is, aki hosszasan írt a most a figyelem középpontjába kerülő vélt vagy valós jelenségekről. Madden azt javasolja, hogy ne váljon gondolkodásunk kiindulópontjává, hogy a szóban forgó légi jelenségek a földön kívüli életből származnak. Mint mondja, „Számos más lehetséges magyarázat is létezik, amelyek nem zárják ki annak a valóságát, amit az emberek állítólag megtapasztaltak” – mondta, azzal érvelve, hogy a kérdést „a legkifinomultabb tudományos, filozófiai és talán teológiai eszközeinkkel is fel kell tárni”. Madden, aki maga is gyakorló katolikus, úgy fogalmazott, hogy „egyáltalán nem lepődne meg”, ha lennének „más intelligens fajok” a világegyetemben, hangsúlyozva, hogy egy ilyen felfedezés nem tűnne „aggasztónak a katolikus teológia számára”.

Egy neves amerikai ördögűző, Stephen Rossetti azonban arra figyelmeztetett, hogy azok beszámolói alapján, akik állításuk szerint földön kívüli lényekkel találkoztak, valószínű, hogy ezek a találkozások valójában démonokkal történtek. A széles körben ismert exorcista szerint ennek egyik nagyon egyértelmű jelen, hogy amikor a „találkozásban” érintett emberek Jézus nevét hívták segítségül, a jelenség azonnal megszűnt, márpedig ez tipikus a démoni zaklatások esetében. Rossetti úgy látja, ezek a tapasztalatok szinte minden esetben erős félelmet, szorongást, akár rettegést és bénultságot váltottak ki, ami nem annak a jele, hogy egy fejlett, intelligens, számunkra idegen civilizáció képviselői érkeztek, hanem szintén a démoni zaklatás tipikus jeleinek tekinthetők.

Kiemelt kép: Az Amerikai Egyesült Államok Összevont Repülő Csészealj Klubja által 1963. június 16-án közzétett fotó (Fotó: Bettmann/Getty Images)