Persze hallom a kétkedő ismerőseim hangját. Ugyan már lélek nincs és nem is volt. Soha senki nem látta még, nem lehet tudományosan bizonyítani a létét. Felesleges ilyen dolgokban reménykedni. Meglehet. De akkor a nagy kérdés, hogy mi van helyette? Marad a világ pőre valósága, amiben csak rossz hír követi a rossz hírt. Marad a félelem, a szorongás és a rosszkedv. Az ember pedig csak egyre mélyebbre süllyed az anyagért való küzdelem kilátástalanságában. Az egyén egyedül az egész világ ellen. Szélmalomharcnak tűnik, ahol nincsenek győztesek és vesztesek. Aztán egyszer csak vége és nincs tovább. Persze ez is egy út. Mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy mit választ.  Sőt pont a keresztényi szabadság az, amely lehetőséget teremt a választásra, ahogy az elhíresült mondás is tartja: „Európában még az ateista is keresztény”. Jogunkban áll szabadon dönteni.

De vegyük figyelembe azt, hogy nem a Mindenhatónak van szüksége ránk, hanem nekünk embereknek van szüksége a vigasztalásra. Igen, mi vagyunk azok, akik kiszolgáltatottnak érezzük magunkat a világ viharaiban. Nekünk kell a remény és a gyógyulás. A hit nem elválasztás a valóságtól, hanem kapaszkodó. Erőforrás, amelyből belső nyugalom fakadhat. Pál apostol írja a zsidókhoz írt levelében: „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” A döntés a mi kezünkben van. Nem mindegy, hogy hogyan látjuk ugyanazt a folyamatot: követ törünk vagy építjük a katedrálist?  Minden bennünk dől el. A belső meggyőződésünk hat a szemléletünkre, a szemléletünk a tetteinkre, a tetteink pedig arra, hogy milyen világot hagyunk a következő generációra.

Húsvét a tavasz és az újjáéledés jelképe. A föld, amely eddig kopárnak tűnt, új életet hajt. A halál nem marad végső hatalom. Az, hogy az utolsó szó nem a pusztításé, hanem az életé különös vigaszt adhat egy veszélyes, gyorsan változó világban. Amikor naponta érnek bennünket félelmet keltő hírek, amikor a gazdaság, a biztonságunk vagy a közösségeink jövője bizonytalanná válik, ez a 2000 éves örömhír emlékeztet arra, van remény.

A remény és a bizalom nem menekvés a valóság elől, hanem aktív erő, amely újraépít és jövőt teremt. A remény összefogásra, türelemre és gyakorlati szeretetre indít. A feltámadás üzenete arra hív, hogy ne csak várjunk a csodára, hanem tegyünk érte, legyünk részesei annak és akkor a Jóisten is megsegít.

Hegedűs Zoltán jegyzetét itt hallgathatja vissza:

A kiemelt kép illusztráció. (Fotó: Pinterest.com)