Az interjúnkban többek közt szóba került, hogy
- Szerbia évtizedek óta vár az uniós tagságra, és ha csak rajtuk vagy Magyarországon múlna, már rég az Európai Unió tagjai lennének.
- A harmadik tárgyalási klaszter megnyitására már több mint négy éve várnak, és a technikai feltételeket teljesítették is hozzá – a uniós tagállamok azonban további, politikai jellegű elvárásokat fogalmaztak meg velük szemben.
- Ennek ellenére továbbra is elkötelezettek az uniós csatlakozás mellett, de nagyon szükségük lenne „néhány jó hírre Brüsszelből és némi bátorításra”.
- Az EU-csatlakozást illetően Magyarországot tartják a legfontosabb szövetségüknek.
- A Balkánon véleménye szerint stabil a biztonsági helyzet, de továbbra is vannak kihívások. A jó hír viszont a miniszter szerint az, hogy a 21. században – az előzővel ellentétben – a Balkán nem lesz a nagyhatalmi összecsapások színtere.
– Miként foglalná össze röviden Szerbia EU-csatlakozási stratégiáját, és mit gondol, hogy állnak a folyamatban jelenleg?
– Először is ki kell emelnem, hogy Szerbia már 2014-ben megkezdte a csatlakozási tárgyalásokat, és azóta már sokat elértünk a belső reformok terén. De sajnos az elmúlt négy évben a csatlakozási folyamatunk megakadt a politikai körülmények és bizonyos tagállamok politikai elvárásai miatt, amelyek gyakorlatilag felülírják az érdemalapú megközelítést. Mindemellett a harmadik tárgyalási klaszter megnyitásánál egyfajta patthelyzetbe is kerültünk, de ez a helyzet nem gátolt minket abban, hogy folytassuk a belső reformjainkat [mivel az uniós tagállamok további, politikai jellegű feltételeket szabtak a szerbekkel szemben ehhez – a szerk]. Keményen dolgozunk azon, hogy teljesítsük az összes csatlakozás előtti feltételt, megnyissuk az összes klasztert, és teljesítsük a jogállamiság területén előírt átmeneti kritériumokat. És azon, hogy ha ezt a patthelyzetet egyszer sikerül megkerülni vagy leküzdeni, akkor valóban beindíthassuk a folyamatot és gyorsított módon folytathassuk az európai uniós integrációnkat.
– Ennek fényében, valamint a múltra való tekintettel – mivel, ahogy mondta is, Szerbia csatlakozási folyamata már évtizedek óta tart –, mit gondol, mikorra válhat Szerbia az EU teljes jogú tagjává? Évek kellenek hozzá, vagy évtizedek? Van esetleg valamilyen céldátum?
– Ha csak rajtunk, illetve az olyan barátainkon és szomszédainkon múlna, mint például Magyarország, akkor már régóta az Európai Unió tagjai lennénk. Az elmondottakat szem előtt tartva azonban nem tudok jóslatokba bocsátkozni, nincs előttem a kristálygömb. De szerintem itt az ideje annak, hogy valóban felgyorsítsuk a nyugat-balkáni országok csatlakozását most, több mint 20 évvel a szaloniki csúcstalálkozó után [az Európai Unió és Nyugat-Balkán országai közti meghatározó csúcstalálkozót 2003. június 21-én rendezték meg a görög városban – a szerk.]. Mi mindent megteszünk a magunk részéről, minden lehetőséget megragadunk, ami csak adódik. És az szerintem többé-kevésbé reális elvárás, hogy néhány éven belül jelentős előrelépés történjen.
– Említette a klasztereket: ezzel kapcsolatban azt szeretném kérdezni, hogy mely klaszterek jelentik a legnagyobb kihívást Szerbia számára, vagy mely szakterületek? Hol a legnehezebb megfelelni az EU követelményeinek?
– Kiemelhetünk bizonyos területeket, mint például a környezetvédelem vagy a mezőgazdaság és így tovább. De valójában nem ezek jelentik a problémát. Ami a kulcsfontosságú jogszabályok technikai kiigazítását illeti, már nagyon sok mindent elértünk, ezt az Európai Bizottság objektív jelentései is elismerik. A csatlakozási folyamatot most egy politikai probléma gátolja: az Európai Bizottság – értékelve előrehaladásunkat és reformjainkat – már négy éve a harmadik klaszter megnyitását javasolja, de hiányzik hozzá a 27 tagállam egyhangú politikai konszenzusa. Tehát még ebben a helyzetben is, amikor már minden technikai kritériumot teljesítettünk, minden követelményt teljesítettünk, politikai akadályokkal szembesülünk.
– Mi lenne a megoldás ön szerint erre a problémára?
– Nos, sokat tárgyalunk az új tagállamokkal, és a hagyományos barátainkkal és szövetségeseinkkel is – beleértve Magyarországot is –, de nemcsak velük. Görögországgal, Ciprussal, Romániával, Szlovákiával, Csehországgal, Ausztriával, Olaszországgal. De azt is megemlíthetem, hogy tavaly óta nagyon erős támogatást kapunk Franciaországtól, amely az egyik legfontosabb tagállam. És úgy látom, hogy hónapról hónapra, évről évre bővül a tagállamok között a Szerbiát támogatók köre.
– Röviden utalt már erre, de azért megkérdezem külön is: milyen visszajelzéseket kapnak általában Brüsszelből, Strasbourgból vagy az európai fővárosokból? Mit kommunikálnak ők Szerbia felé?
– Az biztos, hogy nem mindenhol ugyanazt mondják. Természetesen a legfontosabb partnerünk az Európai Bizottság, és azt kell mondjam, hogy nagyon jó, nagyon konstruktív együttműködésünk van az Európai Bizottság összes érintett főigazgatójával. Ők dolgoznak a csatlakozási folyamatunk felgyorsításán és lebonyolításán, az utolsó szó joga azonban a fővárosokat illeti meg. És sajnos bizonyos EU-tagállamok fővárosaiból olyan politikai elvárásokkal szembesülünk, amelyek nem kapcsolódnak a csatlakozási kritériumokhoz és ahhoz, amiről – az erre vonatkozó dokumentumok szerint – a csatlakozási tárgyalásoknak szólnia kellene.
Nemanja Sztarovics az esemény panelbeszélgetésén. Forrás: Magyar Külügyi Intézet.Szóval sajnos ez a helyzet, ezzel kell megbirkóznunk. De visszatérve arra, amiről már beszéltem, sokat dolgozunk az uniós fővárosokkal azon, hogy elmagyarázzuk a álláspontunkat, hogy elmagyarázzuk a helyzetünket. Különösen azzal az elvárással kapcsolatban, miszerint teljes mértékben igazodnunk kell a közös kül- és biztonságpolitikához – nem a teljes jogú tagság elnyerése pillanatában, hanem már most, amikor a teljes tagság még a láthatáron sincsen. Az nem normális elvárás egy szuverén államtól, hogy fogadjon el magára nézve mindent döntést, amelyeket egy olyan asztalnál hoznak meg, ahol nekünk még nincs szavazati jogunk.
– A Budapest Balkans Forumon többször is szóba került a balkáni tagjelölt országok társadalmával kapcsolatban az „europesszimizmus” fogalma. [ezzel a kifejezéssel – a gyakran hangoztatott euroszkepticizmussal ellentétben – a felszólalók azokat írták le, akik szeretnének ugyan csatlakozni az EU-hoz, de úgy látják, hogy az EU nem fogja beengedni őket az unióba – a szerk.] Ön szerint a szerbek is hajlanak az europesszimizmusra, vagy inkább az a réteg az erősebb a társadalomban, amelyik bízik a csatlakozásban, és amelyik az Európai Uniót „egyfajta európai álomnak” tekinti?
– Az Európai Unióhoz való csatlakozás egy olyan stratégiai döntés, amelyet országunk és társadalmunk egésze évekkel, évtizedekkel ezelőtt hozott meg. És bár ez az út most már túl hosszúra nyúlik – több mint negyed évszázadra –, néha még én is meglepődöm, amikor rájövök, hogy a relatív többség még mindig támogatja az Európai Unióhoz való csatlakozást, annak ellenére, hogy mennyi idő telt el, és annak ellenére, hogy mennyi csalódás ért minket. Egy olyan része pedig mindig lesz a társadalomnak, amely ellenzi az EU-t. Ez még az EU tagállamaiban is így van. Ami számunkra nagyobb kihívást jelent, az az, hogy van a társadalmunknak egy jelentős része, amely korábban őszintén lelkes volt, de útközben elvesztette a reményt. És szerintem az én feladatom is az, hogy új életet leheljek ebbe a reménybe, hogy visszaadjam a reményt és az optimizmust. De tudja, ez mindig kétirányú folyamat. És nagyon szükségünk van néhány jó hírre Brüsszelből és némi bátorításra, mert még a kis bátorítások is sokat számítanak. Ezért gondolom, hogy fontos leküzdeni ezt a politikai akadályt, amiről beszéltem, hogy végre megnyithassuk a harmadik klasztert. Négy éve rostokolunk itt, olyan lett számunkra, mint egy mitikus szörnyeteg, ezért szimbolikus jelentősége lenne, ha megtörténne.
– Véleménye szerint Magyarország tudna még további lépésekkel segíteni Szerbiának az EU-csatlakozásban?
– Számunkra rendkívül fontos volt, hogy magyar barátaink és szomszédaink nagyon erős, következetes és határozott támogatást nyújtottak nekünk. És biztos vagyok benne, hogy ez a hozzáállás nem fog megváltozni. Határozottan örülünk ennek a támogatásnak, és néha hangsúlyozzuk is, hogy Magyarország a legfontosabb szövetségesünk Brüsszelben, az Európai Unión belüli döntéshozatal szintjein. Ami az előttünk álló időszakban rendkívül fontos lenne, az az, hogy Magyarország képes legyen határozottan kiállni amellett, hogy országunk, de a Nyugat-Balkán egésze is csatlakozzon a schengeni térséghez, mert ez nemcsak nekünk, a Nyugat-Balkánon élőknek lenne nagyon előnyös, hanem az európai kontinens biztonsága szempontjából is, és rendkívül fontos lenne a Nyugat-Balkán szomszédos országai számára is – éppúgy, mint Magyarországnak. Ezt láthattuk már a 2015-ös, 2016-os nagy migrációs válság idején, és bizonyos mértékig még mindig szemtanúi vagyunk ennek. És őszintén hiszem, hogy Magyarország az egyik legerősebb hang lehet Brüsszelben amellett, hogy a Nyugat-Balkánnak a schengeni térséghez való csatlakozása támogatást kapjon.
– Említette a biztonságot: érdekelne, hogy miként látja a jelenlegi biztonsági helyzetet a Nyugat-Balkánon. És még egy kérdés ehhez: úgy gondolja, hogy a külső hatalmak inkább hozzájárulnak a régió stabilitáshoz, vagy pedig inkább destabilizálják azt? Mindkét esetre láttunk már történelmi példát a Balkánon, melyik a meghatározóbb most ön szerint?
– És jelenleg is mindkét folyamat párhuzamosan zajlik. De egyrészt azt mondhatom, hogy szerencsére a Balkán nem a nagyhatalmak közötti nagy összecsapás színtere. Nem veszünk részt az ukrajnai háborúban, nem veszünk részt a közel-keleti háborúban. És jó esély van arra, hogy – ellentétben a 20. század számos eseményével – most, a 21. században nem leszünk részesei efféle hatalmas konfliktusoknak. Másrészt azonban továbbra is vannak előttünk kihívások. Mondok egy példát: nagyon aggódunk amiatt, hogy új katonai szövetségek jönnek létre a régiónkban. Tavaly ugyanis Horvátország, Albánia és az úgynevezett Koszovó teljes jogú katonai szövetséget kezdeményeztek és jelentettek be egymással. Egy olyan szövetséget, amely két NATO-tagállamból és egy olyan államból, amely valójában nem egy létező ország, hanem a mi elszakadt déli tartományunk, Koszovó és Metóhia [Szerbia nem ismeri el Koszovót független államként, a világ legalább 99 országa azonban igen. Köztük van Magyarország is, amely 2008.03.19-én ismerte el Koszovót – a szerk.]. Ezt fenyegetésnek és kihívásnak tekintjük. Nem látunk tényleges, logikus okot arra, hogy két NATO-ország miért hozna létre egy ilyen új katonai szövetséget egy másik állammal. Éppen ezért ébernek kell lennünk, és jelentősen meg kell erősítenünk saját fegyveres erőink kapacitásait, hogy hatékony elrettentő erőként szolgálhassanak mindenki számára, aki potenciálisan veszélyeztetheti biztonságunkat.
Kapcsolódó tartalom
– Hogyan értékeli a Budapest Balkans Forumot, mi a benyomása az eseményről?
– Először is, szerintem a szervezés remek volt. Nagyon szeretném megdicsérni az intézetet és a magyar kormányzat más szervezőit is, amiért lehetővé tették egy ilyen fórum megrendezését. Számunkra a legfontosabb az, hogy a Nyugat-Balkán perspektíváiról beszéljünk, és nemcsak a régiónkon belül, hanem az EU-tagállamok fővárosaiban is. Ez az esemény is csak jelzi azt az erős, elkötelezett támogatást, amelyet Magyarország Szerbiának és a nyugat-balkáni régió egészének is nyújt. Úgy gondolom, hogy a megbeszélések remekek voltak, tartalmasak. És ellentétben néhány hasonló eseménnyel, amelyeken Európa-szerte részt veszek, itt megvan a ritka lehetőségünk arra, hogy azt halljuk az emberektől, amit valóban gondolnak.
– Más eseményeken nem ez a jellemző?
– Nem igazán, ott inkább a bevett diplomáciai zsargont lehet hallani, amely bizonyos kifejezésekre korlátozódik. Itt viszont amikor a résztvevőket hallgatjuk, akkor azt halljuk, hogy tényleg őszintén és nyíltan beszélnek. Néha teljesen egyetért velük az ember, néha nem. De az mindig közel áll hozzám, amit például Péter és János mondanak [Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, illetve Bóka János európai uniós ügyekért felelős miniszter, akik szintén részt vettek az eseményen – a szerk.]. Mindig jó, ha egy beszélgetés nyílt és őszinte.
Kiemelt kép: Nemanja Sztarovics, Szerbia európai integrációért felelős minisztere a Budapest Balkans Forumon 2026. március 10-én (Fotó: hirado.hu/Bereznay István)