– Nem lehetne mondani, hogy ismeretlen arc tűnt fel választási plakátjaival Kispest utcáin: 2006 óta láthatjuk portréját, s nem a sikertelenül indult jelöltek között. Mégsem innen ismerős az itt lakóknak, különösen a kispesti Wekerletelepen.
– Röviden úgy fogalmaznám, hogy született helyi jelölt vagyok. Ez azt jelenti, hogy életemben nem költöztem, tehát valóban ugyanabban a lakásban élek, ahol megszülettem annak idején. Anyai felmenőim Erdélyből menekültek a 2. világháború során. Az ő elbeszéléseikből és szüleim visszaemlékezéséből tehát pontosan tudom, hogy mit jelent a háború. Nagyszüleim menekültként többek között vagonlakásban éltek, végül Wekerlén találtak helyet. Tehát „született” helyi jelöltként ismerem az itt élők problémáit, a saját tapasztalataimon keresztül is. A ranglétrát végig járva voltam Kispesten külsős önkormányzati bizottsági tag, önkormányzati képviselő, és országgyűlési képviselője is ennek a választókerületnek – ami korábban valamivel kicsit kisebb volt ugyan, de akkor is ide tartozott egész Kispest.
Voltam ellenzékben és kormányon is. Magánéletem vonatkozásában is mind a mai napig tudom, mi a helyzet, hol szorít a cipő: mi az, amin segíteni kell, vagy ami gondot okoz. Hisz itt élek nap mint nap.
A harmadik, amit megemlítenék, az elmúlt másfél évtized közigazgatási tapasztalata.
Még az első Orbán-kormány idején, 2002-ig a Harrach Péter-féle Szociális és Családügyi Minisztériumban dolgoztam. Az elmúlt 15 évben pedig a Pest Vármegyei Kormányhivatalt vezetem, tehát a közigazgatásra is elég nagy rálátásom van. Márpedig a közigazgatás lényege az, hogy miként lehet megoldani az emberek ügyes-bajos dolgait, hogy lehet az embereknek segíteni. Tehát ebből a három dologból áll össze közéleti szereplésem.
Kiemelt kép: Tarnai Richárd Pest vármegyei főispán 2026. március 12-én (Fotó: MTVA/Horváth Péter Gyula)– 2006 őszén, egy történelmi pillanatban önkormányzati mandátumot szerzett. Mondjuk el a fiatalabbaknak: mi történt ekkor?
– Ez volt az az időszak, amikor a kormányzó MSZP s a vele szövetséges SZDSZ jelentette a nagy, baloldali tömböt, amellyel szemben a Fidesz–KDNP próbált az emberek érdekében fellépni. Csak hogy el tudják helyezni a kedves olvasók: Gyurcsány Ferenc 2006 tavaszán megnyerte a választást úgy, hogy tudatosan hazudott a választóknak; a pár hónappal később kiszivárgott, úgynevezett öszödi beszédben bukott le. 2006. október 23-án történt a Gyurcsány-féle rendőrterror, a forradalom 50. évfordulóját ünneplő védtelen emberekkel szemben. Ennek hatására léptem be mind a Fideszbe, mind a KDNP-be. Az önkormányzati választásra még október 23-a előtt került sor, s akkor még nem tudtunk egyértelmű többséget teremteni. Ebben a légkörben kellett dolgozni. Nagyon nehéz volt így elkülöníteni az országos és a kispesti ügyeket, mert a helyzet sok mindenre rányomta a bélyegét. Helyi szinten, az emberek érdekében, az ott felmerülő napi problémák megoldása jelentette munkánk zsinórmértékét. Ennek a vékony mezsgyének megtalálása volt ekkortájt a feladatunk.
– A másik fontos dátum 2010: újabb sorsfordító évben szerzett immár parlamenti mandátumot a jobboldali fellegvárnak nem igazán nevezhető Kispesten. Ráadásul nem is akárkivel szemben…
– Mindenkinek világossá vált 2010-re, hogy az, amit a baloldali kormányzás művelt, vállalhatatlan tartalmilag és a mindennapok tekintetében is: anyagi vonatkozásban épp úgy, mint a demokráciát tekintve. Jegyezzük meg azért, csak zárójelesen:
Brüsszelnek az akkori Gyurcsány- majd Bajnai-féle kormánnyal szemben egyetlenegy rossz szava sem volt a demokrácia állapotát illetően. Nem alakultak vizsgálóbizottságok – holott akkor még friss uniós tagok voltunk.
Pedig lehetett volna vizsgálódni! Ám az uniós csúcsszervek úgy látták, minden rendben van; semmi gondjuk sem volt, nem vizsgálták a jogállamiság helyzetét.
– Szerencsére a választást nem Brüsszelben döntötték el. De a kispestiek sem adták ingyen a voksot.
– Valóban, négy évvel korábban riválisomtól, Burány Sándortól még kikaptam a parlamenti választáson. Ez volt az a választás, amikor átverték az embereket. Majd, amikor kiderült a hazugság, és az emberek valóban világosan láttak 2010-ben, ugyanazt a Burányt győztem le egyéniben. Burány az MSZP-ben is egy tényező volt korábban: miniszteri és államtitkári posztot töltött be – a munkaügyi szakterület volt az övé. Egy „nagy névről” volt tehát szó, ráadásul a választókerületébe is beágyazott személyről.
Kispest, Wekerletelep. A Kós Károly téren található Kós-kapu (jobbra) és a lakóházak egy része (Forrás: Wikipédia)– Milyen tapasztatokra tett szert országgyűlési jegyzőként, vagy ami még izgalmasabb, az alaptörvény kidolgozásában, az alkotmányos alapértékek munkacsoport elnökeként?
– Ekkor kerültek meghatározásra azok az alapértékek, amelyek bekerültek az alaptörvénybe. Ezek közül ma az egyik legaktuálisabb, hogy a házasság egy férfi és egy nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösség. Például ezt fogalmazta meg, más alapelvekkel együtt, a mi munkacsoportunk.
– Mely munkacsoport nem csak kormánypárti politikusokból állt. Kikkel dolgoztak együtt?
– Az ellenzék részéről is olyan személyiségek voltak ebben a munkacsoportban, akik komoly karakterek, független attól, hogy nem értek velük együtt politikailag – mondjuk egy Hiller István, egy Schiffer András
megalapozott tudással, meggyőződéssel rendelkező politikusok voltak, szemben a mostani ellenzékkel, a Tisza Párt által összehordott képviselőkkel.
Például Schiffer Andrással volt egy vitánk: ő azt vetette fel, hogy a környezetvédelem problémáját miért nem nevesítjük. Jeleztem: ez ott van a javaslatban, mi ezt úgy hívjuk, hogy a teremtett világ védelme. Elgondolkodott és azt mondta: végül is igazad van. Ez a megközelítés tehát, hogy „nem ugyanúgy hívjuk, de ugyanaz van benne”, egy kulturált párbeszédben csúcsosodott ki. Bár sok kritika fogalmazódott meg, arra nagyon büszke vagyok, hogy az alapértékek tekintetében a szöveget ellenszavazat nélkül fogadtuk el. Megtisztelő volt, hogy ezt a munkacsoportot vezethettem.
– Most, hogy az egyik ellenzéki párt szabályos kampányt folytat a határon túli magyarság ellen, érdemes felidézni, hogy zajlott a határon túli magyarok állampolgárságának helyreállítása.
– A háború fényében különös jelentősége van, hogy amikor ez a szavazás megtörtént,
pittyent egyet a telefonom és üzenet érkezett egy nagyon kedves kárpátaljai barátomtól. Csak ennyi volt benne: „Köszönjük szépen!”.
Az ő nagyapját például a szovjet hadsereg tagjai ölték meg, amikor benyomultak oda a második világháború végén. Tehát ő tudta, hogy miről beszélünk. Helyreállítottuk a világ rendjét e tekintetben, és nem jött 23 millió román, mint ahogy fenyegettek minket annak idején a szocialisták, Kovács Lászlóval az élen – és ha csak ez az előbb említett visszajelzés születik, már akkor megérte volna.
– Praktikus, a mindennapi életet érintő törvényjavaslatokat is benyújtott ebben azt időszakban; milyen sikerrel?
– A törvényjavaslataim közül majdnem mindegyik 90 százalék fölötti támogatással ment át. Ilyen volt például az élelmiszerlánc-biztonsági bírságoknak addig pár tízezer forintos összegről milliárdos nagyságrendre emelése. Ezek mind olyan dolgok, amik megkönnyítik az emberek mindennapi életét, és szolgálja őket. Az előbb pedig a felemelő dolgokról beszéltem: ez a pozitív kettősség jellemezte ezt az időszakot.
– Szintén újdonság volt az az először a megyei kormánymegbízotti, majd főispáni rendszer, amelynek részt vett a kialakításában, Pest vármegye akkor még új hivatalának vezetőjeként, majd főispánjaként is. Fölvetődik: mikor „agyalta ki” az új kormány ezt a rendszert? Hiszen szinte azonnal előálltak egy komplett, új közigazgatási szisztémával.
– A mi politikai családunk egyik nagy erénye, hogy mi nem a hatalomért szeretnénk kormányra kerülni, hanem azért, hogy a nemzetnek szolgálni tudjunk. Így, ha éppen nem minket bíznak meg kormányalakítással, az ellenzéki időt arra használjuk fel, hogy felkészüljünk azokra az időkre, amikor majd kormányzati pozícióval tudjuk szolgálni az embereket. Ez történt 2002–2010 között. Nem egymás marásával voltunk elfoglalva, és nem egymás pártjait nyírtuk ki, mint ahogy most ezt a Tiszánál látjuk. Nem is pozíciókat osztogattunk a majd elkövetkező időkre. Hanem Navracsics Tibor későbbi miniszter például járta az országot-világot, olvasta a szakirodalmakat és tanulmányozta az államigazgatás történelmi hagyományait más népeknél; keresve, hogy a magyar történelmi hagyományoknak mi felel meg a leginkább. A kormányhivatali rendszer, amit végül megalkottunk, leginkább a francia, úgynevezett prefektusi modellnek felel meg, a szent istváni magyar vármegyerendszerre építve.
– Mit lehet tudni az ostoba élcelődés tárgyává tett főispáni tiszt történetéről?
– Már a Szent István által megalkotott vármegyei rendszernek élére ispánokat neveztek ki. Ez a struktúra egészen 1949-ig működött, amikor is Rákosi Mátyás az egészet szétrombolta és létrehozta a tanácsrendszert. 2011-ben a kommunizmus előtt működő vármegyerendszert és a főispán által vezetett kormányhivatali struktúrát alkottuk újra, igazodva a XXI. század követelményeihez.
– Miben különbözik ez a rendszer a 2010 előttitől?
– Ha egyetlen egy mondatban szeretném kifejezni, hogy mi az egész kormányhivatali rendszer lényege: az ügyfél kiszolgálása lábtól fejig, mégpedig akármelyik szakterületen. Korábban sok állami szerv volt, rengeteg vezetővel és munkatárssal, de közben a lényeg, az ügyfél kiszolgálása háttérbe szorult. 2011-ben ezek az állami intézmények megszűntek és egy hivatalba, a kormányhivatalba integrálódtak. Ezzel párhuzamosan pedig a vezetők számát drasztikusan csökkentettük. Így sokkal hatékonyabb lett az ügyfelek kiszolgálása.
Kiemelt kép: Tarnai Richárd Pest vármegyei főispán 2026. március 12-én (Fotó: MTVA/Horváth Péter Gyula)– Hogy működik ez a gyakorlatban?
– Mondjuk egy magánszemély építkezik: az építkezésnek van földhivatali, környezetvédelmi és építéshatósági része. Korábban ez mind külön-külön hivatal volt. Tehát az ügyfélnek el kellett zarándokolni az egyik hivatalba, ahol az egyik szakterület dolgait intézte, s akkor mehetett tovább, ha ott sikeresen végzett. Külön-külön határidő állt rendelkezésére minden hivatalnak. Most már az ügyfélnek mindössze egy helyre kell elmenni: a kormányhivatalhoz és az adott ügyét a hivatalon belül a különböző főosztályok intézik. Nem kell papírokkal rohangászni, és egyetlen határidő vonatkozik az ügyre. Gyorsabb, hatékonyabb, időkímélő.
– A valóságban, amennyiben a sajtó visszajelzéseiből követni lehetett, nem volt egyszerű dolga a szigorúbb szabályzások, így az élelmiszer-biztonság helyrerakása, megteremtése ügyében. Számos fenyegetés érte akkoriban.
– A 2010 utáni első kormányzati ciklusban még nem volt összeférhetetlenség a kormánymegbízotti és az országgyűlési képviselői hivatal viselése között. Így, amit tapasztaltam az adott szakterületen, azt egyből törvényjavaslatként be is tudtam vinni az országgyűlésbe. Például az élelmiszer-lánc biztonság egy ilyen kérdés volt. Az élelmiszer-biztonság szigorítását képviselői javaslatként vittem be a parlamentbe. A kollégáim jelezték, hogy mi a helyzet a terepen. Ekkor még, a Gyurcsány-korszak gyakorlatának megfelelően, mindennapos volt az élelmiszer-hamisítás. Egy merészet húztunk és milliárdos nagyságrendűre emeltük a maximális bírságot. Gondoltuk, kezdjük is el a bevezetését.
Emlékszem: az első ilyen ügyünk egy 330 millió forintos bírság volt egy élelmiszergyártó cég tekintetében. Lehet, hogy nincs összefüggése a kettő között, de a bírság kiszabását követő éjszaka az autómat kromofággal leöntötték ismeretlenek.
Azóta sem kapták el az elkövetőket.
– Az illegális tevékenységek, lerakatok felszámolására jó példa volt az Illatos úti intézkedés. Mire a sajtó és a közvélemény feléledt, már nem volt miről írni, hiszen a problémát megoldották. Mi volt a fürgeség titka?
– Az Illatos út egy 140 éve, tehát az 1800-as évek második fele óta működő vegyianyaggyár a József Attila lakótelep, Wekerle és Pestszenterzsébet háromszögében. Itt mindig is veszélyes anyagokat gyártottak tároltak, ráadásul elég érdekes körülmények között. A kormány 2015-ben döntött arról, hogy ezt fel kell számolni. Ehhez pénzt biztosítottak és a feladattal engem bíztak meg, mint a Pest Megyei Kormányhivatal vezetőjét, hiszen a környezetvédelmi hatósági feladatokat nem csak Pest megye, de Budapest tekintetében is mi látjuk el.
Tehát munkához láttunk, méghozzá azonnal: még a döntés napján kigördült az első, veszélyes hulladékkal megrakott teherautó és vitte a szállítmányt, a jogszabályoknak megfelelően, az engedéllyel rendelkező megsemmisítőbe. Egy év alatt el is tűnt az összes veszélyes anyag erről a területről. Sőt azok az épületek, amelyek ezt tárolták, lebontásra, az épületanyagok elszállításra és a jogszabályoknak megfelelően megsemmisítésre kerültek. Tehát
egy 140 éves problémát sikerült megoldanunk. Ehhez viszont kellett egy olyan kormányhivatali rendszer, melynek segítségével hatékonyan, gyorsan tudtunk cselekedni.
Nem egymásra vártak a különböző állami hivatalok, hanem haladéktalanul léptek az ott élők érdekében.
– A „fenyegetések” sajnos nem csak az élelmiszer-biztonság kapcsán meghatározó szó napjainkban, a kampányidőszakban is érezhető a közbeszéd eldurvulása. Mi több, képviselőjelöltként az önt érintő fenyegetések olyan durvák lettek, hogy feljelentést tett a családtagjai életét veszélyeztető posztok miatt. Milyen eredménnyel?
– Egy egészen friss „breaking news”-t is tudok mondani: itt van előttem az ügyészség levele, melyben arról értesítenek, hogy vádiratot nyújtottak be a bírósághoz egy olyan ügyben, ahol a gyanúsított az interneten keresztül a családom kivégzését és egyéb köztörvényes bűncselekmények elkövetését helyezi kilátásba. Mindezt persze ocsmány stílusban. Van azonban olyan fenyegető személy, akit már el is ítélt a bíróság.
– Mi váltotta ki ezt a támadást?
– Teljesen abszurd történet: tavaly nyáron, a kánikula idején egy posztban leírtam, hogy nagyon meleg van, mindenki vigyázzon magára. Ebben aztán semmiféle politikai megjegyzés, utalás nem volt. Nos, ez alapján sikerült egy nagyon durva, élet elleni fenyegetést „beszednem”. Itt látszik, hogy a másik oldalon nem az számít, hogy te mit mondasz, képviselsz, hanem ab ovo „dögölj meg!”, már elnézést a kifejezésért…
– Évek óta egy intenzív gyűlöletkampánnyal szembesülve, különös kép bontakozik ki egy hatalomra törő politikai formációról.
– Így néz ki ez a féktelen nagy „szeretetország”: megy a nagy farizeus duma, de közben pedig éppen őnáluk a legnagyobb gyűlölet. Milyen érdekes, ha végig megyünk a városon, csak a Fidesz–KDNP-s plakátokat látjuk megrongálva, csak azokra vannak obszcén dolgok felírva, csak azok vannak letépve. Milyen érdekes, nem? A kedves olvasóknak is a fantáziájára bízom, hogy miért van ez, hogy valóban szeretetországot akarnak-e azok építeni azok, akik már most, amikor még a hatalom közelében sincsenek, mindent megsemmisítenek. Ezen érdemes elgondolkodni.
– Mindemellett tény, hogy a közvélemény-kutatásokat tekintve rég nem volt ekkora esélye az ellenzéknek arra, hogy győzzön egy választáson. Miben látja az ő erősségüket és miben a kormányzó pártszövetségét?
– Kezdeném az általam különösebben nem kedvelt, de ebben a tekintetben teljesen igaz gondolatot mondó Kovács László egykori MSZP-elnökkel, aki azt mondta, hogy nem közvélemény-kutatást kell nyerni, hanem választást. Két időközi választás a legutóbb erről szólt Kazincbarcikán és Balmazújvárosban. A Tisza azt mondja, hogy ők tulajdonképpen ott sem voltak. Hát, de bizony, ott voltak! Indultak, és láttuk, hogy mi lett az eredménye: vesztettek. Ezek valós választások voltak. Ez arra utal, hogy az emberek józanok és tudják, hogy mi a különbség a között, ha egy ripacs irányítja az országot vagy egy államférfi – mert nagyjából ez a választás. Helyben pedig minden tiszteletem a tiszás jelölté, de hát mégiscsak arról van szó, hogy
egy orvos, aki egész életében ezen hivatásban dolgozott, most kitalálja, hogy levezetésként ő akkor országgyűlési képviselő lenne. Soha nem dolgozott még ilyen területen.
Elnézést: voltam már kormányon, voltam ellenzékben, az államigazgatást is ismerem. Ha az itt élő embereknek segítséget kell nyújtani, akkor tudom, hogy azt hogy kell megtenni, hova kell fordulni, és tudok segíteni. Tehát a kérdés az, hogy az emberek rábízzák- e olyan valakire a mindennapjaikat, aki még ezt soha nem csinálta? Megfordítom a dolgot. Én most 54 éves leszek. Ha kitalálnám most, hogy engem inkább érdekelne az orvoslás, és elkezdenék praktizálni, ki az, aki befeküdne a késem alá? Szerintem ön sem és a kedves olvasó sem. És teljesen igazuk lenne.
– Kispesti képviselőjelöltként mit az ajánlata, mit tud ígérni a választóknak?
– A választókerületben három önkormányzat van:
Ferencváros, Kispest, Pestszentlőrinc. Mind a három helyen baloldali a városvezetés és a főváros baloldali vezetésű, ám a kormány nem ezt nézte: az fővárosban az elmúlt 15 évben háromezer milliárd forintot ruháztak be.
Ez számos lehetőséget teremtett Kispesten, Pestszentlőrincen és Ferencvárosban. Pár dolgot hadd soroljak: a kispesti egészségügyi intézet felújítása egymilliárd forint kormányzati forrást jelentett; újra van lehetőség MR vizsgálatra. Az egynapos sebészetet szintén ebből a kormányzati forrásból és fejlesztésből lehetett megtenni, és ez csak Kispest. Ha továbbmegyünk: Pestszentlőrincen 1,7 milliárdból újult meg az ottani rendelőintézet szintén kormányzati forrásból úgy, hogy baloldali önkormányzat van. Az én ajánlatom erről szól: konzultáció az itt élő emberekkel, együttműködés és a főváros ezen részének lendületbe hozása.
Kiemelt kép: Tarnai Richárd Pest vármegyei főispán 2026. március 12-én (Fotó: MTVA/Horváth Péter Gyula)