Az olasz igazságszolgáltatás régóta a rendszer egyik legvitatottabb pontja, a vasárnap és hétfőn megrendezett kétnapos népszavazáson pedig végleg leszámolhatnak vele az olasz választók. A bíróságok lassúságát, a kiszámíthatatlan eljárásokat és a túl hosszú ügyintézést nemcsak az közvélemény, hanem a gazdasági szereplők is rendszeresen bírálják.

Egy vitatott polgári ügy lefolytatása az igazságszolgáltatás mindhárom szintjén átlagosan 2217 napot vesz igénybe – ez több mint hat évet jelent.

Ez ugyan javulás a korábbi állapothoz képest, de még így is messze rosszabb az uniós átlagnál.

Giorgia Meloni olasz miniszterelnök és szövetségesei erre azt mondják: a rendszer egyszerűen nem működik jól, ezért hozzá kell nyúlni. A reform középpontjában az áll, hogy a bírák és az ügyészek pályáját szétválasztanák. Jelenleg ugyanis ugyanahhoz az egységes igazságügyi testülethez tartoznak, ugyanazon a belépési rendszeren keresztül kerülnek be, és karrierjük során szerepet is válthatnak. A kormány szerint ez a modell erősíti a belső összezárást, és azt az érzetet kelti, hogy a bíró és az ügyész nem eléggé elkülönült szereplői az eljárásnak.

A tervezett változtatás külön karrierutat hozna létre a bíráknak és az ügyészeknek, a kettő közötti átjárást megszüntetnék, emellett az igazságszolgáltatás önkormányzati testületeit is átalakítanák. A jelenlegi Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács helyett külön tanács felügyelné a bírókat és külön az ügyészeket, miközben a fegyelmi ügyeket egy új bíróság vinné. A rendszer egyik legtöbbet vitatott eleme, hogy a tanácsok tagjait nem választanák, hanem sorsolással jelölnék ki.

A kormánypártok szerint ez segítene megtörni azokat a belső hálózatokat és frakciókat, amelyek évtizedek óta meghatározzák az olasz bírói-ügyészi világ működését. Az Euronews által idézett alkotmányjogász, Raffaele Bifulco szerint a sorsolásos rendszer célja kifejezetten az, hogy feloldja a belső klikkek befolyását. A reform támogatói azt is hangsúlyozzák, hogy Európában egyáltalán nem számít rendkívülinek a bírói és ügyészi pálya különválasztása: az uniós országok többségében eleve külön úton halad a két hivatás.

Meloni számára azonban ez az egész nem egy sima intézményes vita. A népszavazás egyben erőpróba is. A kormánykoalíció azt akarja megmutatni, hogy képes áttörni egy olyan területen, amelyet a jobboldal régóta a baloldal egyik hagyományos hátországának tekint.

Az olasz jobboldal már évtizedek óta gyakran hangoztatja, hogy a bírói világban rendkívül erős a baloldali kötődés, és a hivatali rendszer egy része nem egyszer akadályozta vagy lassította a kormányzati döntések végrehajtását.

A konfliktus az elmúlt években látványosan ki is éleződött. A bíróságok keresztbe feküdtek a kormány több kulcsfontosságú ügyének, köztük az albániai migránsközpontok ügyének, és kifogások merültek fel a Szicíliát a szárazfölddel összekötő, 13,5 milliárd eurós híddal kapcsolatban is. Meloni ezeket a döntéseket már korábban is elviselhetetlen beavatkozásként emlegette, és nyíltan azzal vádolta a bíróságokat, hogy túllépnek a hatáskörükön, amikor a kormány és a parlament döntéseit felülírják vagy blokkolják.

Az ellenzék és a bírói szervezetek tartanak a rendszer átszervezésétől. Szerintük a reform valójában a kormány mozgásterét hivatott növelni a jog uralmával szemben. A kritikusok azt állítják, hogy a valódi bajokat – a létszámhiányt, a túlterheltséget, a digitalizáció hiányosságait és az elhúzódó ügyintézést – a reform nem oldja meg.

A népszavazási kampány az utolsó napjaira kifejezetten elmérgesedett. Olaszországban nem egy átlagos reformról történő szavazás zajlik, hanem egy szövevényes hatalmi ütközet.

Ha Meloni nyer, megerősödve fordulhat rá a 2027-es kampányra, és könnyebben nyithat mozgásteret kormányának.

Ha viszont elbukik, az nem feltétlenül jelenti a kormány azonnali végét, de megtöri a lendületét, felbátorítja az ellenzéket, és új politikai korszakot nyithat.

A legutolsó közvélemény-kutatások hibahatáron belül mérték a reformot támogatók előnyét, amely hatalmas győzelmet jelentene az olasz jobboldalnak.

Kiemelt kép: Giorgia Meloni olasz miniszterelnök (j) felszólal a parlament felsőházában, Rómában (Fotó: MTI/EPA/ANSA/Angelo Carconi)