Ismert: a Tisza Párt csak 2026 elején jelentette be hivatalosan Kapitány István csatlakozását, annak ellenére, hogy Magyar Péter már 2025. októberének elején találkozott a Shell egykori vezetőjével, és az Ellenpont már akkor megírta, hogy ő Magyar Péter új embere – nyilvánvaló, hogy már ekkor együttműködtek. Most megtalálta az Ellenpont, mi lehetett a késlekedés oka. Kapitány ugyanis 2025. december végéig a világ egyik legnagyobb tőkealapjának, a Stonepeaknek dolgozott tanácsadóként, feladata pedig az volt, hogy összehozza a brit Castrol olajcég felvásárlását.
Ezen az egy üzleten Kapitány – a szokásos piaci árakból kiindulva – 17,5 és 70 milliárd forint közötti összeget is kereshetett.
Ráadásul Kapitány egyik internetes bejegyzése arra utal, hogy továbbra is kapcsolatban van a Stonepeakkel és segíti a tőkealapot üzleti érdekei teljesítésében.
Az Ellenpont oknyomozó írása szerint a világ egyik legnagyobb alapkezelőjével állt munkakapcsolatban Kapitány István, miközben a Tisza Párt színeiben miniszteri posztra készült. Magyar Péter bár már októberben, az előválasztási színjátékot nem sokkal megelőzően tárgyalt Kapitánnyal, és arról is beszélt, hogy a Shell volt üzletági alelnökéhez hasonló emberekkel fognak dolgozni – tehát nyilvánvalóan utalt Kapitány csatlakozására, bár konkrét bejelentést ekkor még nem tett. Erre csak januárban került sor, amikor is bemutatta a gazdaságfejlesztési és energiaügyekért felelős miniszterjelöltként.
Az Ellenpont kutatása szerint nem véletlenül ennyivel később. Kapitány ugyanis ekkor még a milliárdos üzletét készítette elő, de már készült a politikai belépőjére is. A köztes időben ugyanis Kapitány István a világ egyik legnagyobb, közműszolgáltatások felvásárlásában és az LNG-szektorban érdekelt alapkezelőjének megbízásából tevékenykedett. Kapitány ebben az időben éppen egy olyan cégnek dolgozott, amelyik vagyonát privatizált közműszolgáltatók felvásárlásából szerezte, legfrissebb projektje pedig az, hogy az Egyesült Államok legnagyobb LNG-exportőre akar lenni. Ez a tőkealap nem más, mint a Stonepeak.
Már meglehetett a csatlakozási megállapodás a Tisza Párttal, amikor Kapitány István bejelentette, a Stonepeak lezárta a Castrol nevű kenőanyaggyártó óriásvállalat többségi tulajdonrészének akvizícióját, amelynek felvásárlását saját bevallása szerint ő maga javasolta a Stonepeaknek, és amely üzletben a „kezdeti fázisoktól az átvilágításon át egészen az aláírásig” részt vett.
Tanácsadásért milliárdos díjazás
A Stonepeak a 10,1 milliárd dolláros (mintegy 3500 milliárd forint) üzlet nyomán 65 százalékos többségi tulajdoni hányadot szerzett a Castrolban. Önmagában érdekes, hogy Kapitány magára tanácsadóként hivatkozik az ügylet során, amely köztudomásúlag díjazással jár. Ekkora ügyleteknél jellemzően a vételár 0,5–2 százaléka a jutalék. Kapitány tehát – bármennyire is irreálisan magas összegnek tűnik ez – a piaci átlagot figyelembe véve akár 17,5–70 milliárd forintot is kereshetett ezen az egy ügyleten, mielőtt beugrott volna a politikába.
A másik érdekesség pedig az időpont: Kapitány azt állítja, hogy az aláírásig követte a folyamatot, arra pedig csupán tavaly év végén került sor, az erről szóló közlemény ugyanis 2025. december 24-én kelt.
Kapcsolódó tartalom
Vagyis Kapitány milliárdokat keresett egy nagy tőkealapon, miközben már a Tisza Párt gazdasági minisztereként számoltak vele.
Mindez azért bír különös jelentőséggel, mert a Stonepeak nem csupán egy hétköznapi üzleti szereplő: elsősorban közszolgáltatások felvásárlásában és az LNG-szektorban érdekelt. Ráadásul Kapitány azt is hozzátette bejegyzésében: „Alig várom, hogy továbbra is támogassam a Stonepeaket ezen az úton, hogy a jövőben még erősebb helyet érjünk el globálisan ezzel a nagyszerű márkával!” Két olyan területen, ahol a Tisza Párt gazdaságpolitikai elképzelései éppen egybevágnak a Stonepeak gazdasági érdekeivel.
A Stonepeak 80 milliárd dollárt (27 000 milliárd forint, a magyar költségvetés bevételi oldalának mintegy kétharmadának megfelelő összeg) kezel jelenleg, igazgatója pedig Mike Dorrell, aki a Bloomberg szerint a világ 385. leggazdagabb embere, a maga 9,65 milliárd dolláros (kb. 3400 milliárd forintos) vagyonával.
Dorrell ismert extravagáns életmódjáról, övé a floridai Miamiban található híres nyaralóövezet, Palm Beach egyik magánszigete, ahol saját rezidenciáját rendezte be. A sziget értéke 150–200 millió dollár, hasonló ingatlan nem is található az egyébként igencsak extravagáns környéken.
A világ legnagyobb globális vagyonkezelője, a BlackRock
Az igazán érdekes mindebben az, hogy miként szerezte a Stonepeak vezetője a hatalmas vagyonát. Dorrell alapítótársa Trent Vichie, aki a BlackStone-csoporttól érkezett, amely vállalat a mai napig a világ egyik legnagyobb alapkezelője, és létrehozója volt az ukrajnai háború első számú haszonélvezőjének, a BlackRocknak.
Az összefonódás azért is érdekes, mert a Tisza Párt három meghatározó arca is rendelkezik kapcsolatokkal a BlackRockhoz:
- Kármán András az Erste Banktól érkezett a Tiszába, amelynek kisebbségi tulajdonosa a BlackRock,
- Orbán Anita a Vodafone Global vezető beosztású alkalmazottja volt, amely szintén BlackRock-érdekeltség,
- Kapitány István a BlackRock egyik legfontosabb érdekeltségének, a Shellnek volt a globális alelnöke.
A Stonepeak – hasonlóan a BlackRockhoz – ismert kegyetlen módszereiről, ha a haszonszerzésről van szó. A Forbes például 2025-ben arról írt, hogy hiába bukdácsol a kötvénypiac, „a Stonepeak elbüszkélkedhet azzal, hogy egyszer sem veszített pénzt a befektetésein”. Bár egy gazdasági szaklapban ez akár dicséret is lehet, ha a mögöttes okokat vizsgáljuk meg, akkor erősen árnyalódik a kép.
Kapcsolódó tartalom
Rablóprivatizáció
Dorrell és Vichie nem amerikaiak, Ausztráliából származnak mindketten. Ez alapvetően meghatározta a két üzletember befektetési stratégiáját. A 90-es években ugyanis Ausztrália komoly fizetési nehézségekkel küzdött, amelyet a kormányzat a közvagyon – vasutak, repterek és közműszolgáltatók – kiárusításával igyekezett ellensúlyozni.
Ennek költségeit természetesen rövid távon a lakosság, hosszabb távon pedig az államháztartás viseli:
- az oktatási piac egy része magánszolgáltatók kezébe került,
- az idősgondozás teljesen magánkézbe került, a profitorientált cégek pedig az állami ellátásnál alacsonyabb szakmai színvonalon nyújtanak fizetős szolgáltatást,
- a sidney-i repülőtér privatizációja után mind a szállítmányozási díjak, mind a polgári repülés árszabása elszabadult,
- Új-Dél-Walesben az áramszolgáltatás privatizációját követő két évtizedben az árak 183 százalékkal emelkedtek, ami közel háromszorosa volt az általános inflációnak.
A folyamatot fiatal szakemberként figyelemmel követő Dorrell ezt a befektetési modellt vitte magával az Egyesült Államokba, ahol az egyik első nagy üzletével az Atlantic Aviation nevű reptér-üzemeltető vállalat privatizációjában vett részt. Ezt nem sokkal később hússzoros áron adta tovább akkori munkáltatója, a Macquarie alapkezelő.
Egyértelművé vált, hogy a rablóprivatizáció – vagy ahogy a Stonepeak hívja, „infrastruktúra beruházások” – az egyik legjövedelmezőbb befektetési forma. Az általuk kezelt portfólióban azóta megtalálhatók közszolgáltatók, reptér-üzemeltetők, és legújabban az energetikai infrastruktúrában terjeszkedik a Stonepeak.
Ennél is fontosabb azonban, hogy befektetéseiket az általuk kezelt nyugdíjalapokon keresztül végzik, vagyis első számú tőkeforrásuk a nyugdíjpiac. Mindez azt jelenti, hogy a vállalat fundamentális érdeke az állami nyugdíjrendszer felszámolása és magánosítása. Az állami nyugdíjak magánosítása ugyanis gyakorlatilag tőkebevonást jelent számukra, amelynek következtében újabb, nagyobb üzletek megkötésére nyílik lehetőségük.
Ehhez a portfólióhoz megfelelő piaci perspektívát jelent a Tisza Párt valódi programja, amelynek éppen a cégcsoport tanácsadója, Kapitány István lenne a gazdasági minisztere.
Az Ellenpont szerint egy informátoruk jelen volt egy 2023. október 16-i eseményen a budapesti Haris Parkban, ahol Kapitány István egy új politikai projekt létrehozása mellett érvelt, amelynek célja egy úgynevezett szakértői kormány felállítása lenne. A később Tisza Párt néven futó kísérlet zászlóbontásán Bod Péter Ákos beszélt arról, hogy a magyar államháztartás helyzete szerinte válságos, de a kiadások csökkentésével és a külföldi tőke bevonásával ez javítható.
(folytatjuk)
Kiemelt kép: Magyar Péter és Kapitány István (Fotó: Facebook/Magyar Péter)