Most itt a lehetőség, hogy megmentsünk egy babát: hamarosan kezdődik a lelki adoptálás

| Szerző: Vágvölgyi Gergely
Lengyelországból indult a kezdeményezés, amely mára az egész világon jelen van, és a magzatgyermekek megmentését tűzi ki célul: a megfogant élet világnapjához kapcsolódóan hamarosan kezdetét veszi a lelki adoptálás idei „szezonja”.

Közeleg március vége, ez pedig azt is jelenti, hogy egyre nagyobb figyelem terelődik a megfogant, de még meg nem született életek védelmére. A katolikus kalendáriumban március 25. napja Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe: az Egyház ilyenkor emlékezik meg arról, hogy Szűz Mária a Szentlélektől foganta Jézus Krisztust, az Isten ezzel emberként belépett a világba és teljes közösséget vállalt az emberekkel. Ehhez kapcsolódóan pedig március 25. a megfogant élet világnapja (vagy másik nevén a magzatgyermekek világnapja). A kezdeményezők célja ezzel az volt, hogy felhívják a figyelmet a sokszor veszélynek kitett, legvédtelenebb embertársainkra, akik még nem tudnak felszólalni önmagukért, de akik éppúgy élnek, mint mi, akik már megszülettünk. A világnap célja a méhen belüli élet védelmének hangsúlyozása, a figyelem felhívása a magzatok jogaira, valamint a megfogant élet méltóságának elismerése. Mindezzel párhuzamosan az életvédő mozgalom hangsúlyozza az édesanyák támogatásának jelentőségét is, illetve hangsúlyosan megjelennek azok a kezdeményezések is, amelyek lelkiségi és pszichológiai támaszt nyújtanak azoknak, akik abortuszon estek át, vagy a vetélés drámáját kellett megtapasztalniuk.

A világnaphoz kapcsolódva egyre több templomban kerül sor ünnepélyes keretek között a lelki adoptálásra, amely mint mozgalom lassan de biztosan bontakozik ki a hazai keresztény közösségek berkeiben is. A lelki adoptálás a gyakorlatban egy imádságos elköteleződés egy olyan magzat védelmében, akit édesanyja méhében az abortusz veszélye fenyeget. A gyermeket csak Isten ismeri, az imában érte elköteleződő hívek pedig azt vállalják, hogy kilenc hónapon keresztül minden nap fohászkodnak a lélekben örökbe fogadott kisbabáért. A kezdeményezés mottója Szent János evangéliumából származik, a 10. fejezetből, amelyben Jézus így beszél önmagáról: „Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen”. A közbenjáró imát vállalók is azért állnak lelki csatasorba a veszélyeztetett magzatgyermekekért, „…hogy életük legyen”.

Az imádságot vállalók egyénileg imádkoznak (az imahadjárathoz tartozik egy néhány mondatos napi ima, emellett pedig naponta egy tized rózsafüzér elmondása a szervezők kérése, ami egyéni elhatározás szerint kiegészíthető további imádságokkal, böjti vállalásokkal, lelki felajánlásokkal), egyre gyakoribb azonban, hogy olyan imaközösségek is alakulnak, amelyek tagjai hetente vagy havonta találkoznak, hogy együtt is imádkozzanak a gyermekekért.

A kezdeményezés az 1980-as évek végére vezethető vissza és már a kezdetekkor szorosan kötődött a pálos lelkiséghez (akiknek életében kiemelkedő helyet foglal el az engesztelés): 1987-ben a varsói Szentlélekről nevezett pálos templomban gyülekező, „Nemzedékek Őrei” elnevezésű egyetemista csoport szervezésében tették le először ünnepélyesen a lelki adoptálás ígéretét. Innen terjedt el a mozgalom először Lengyelországban, majd mostanra az egész világon. Az imamozgalomnak itthon is zászlóvivői a pálosok, így Pécsen és Budapesten is sor kerül ünnepélyes lelki adoptálásra a Magyar Pálos Rend templomaiban.

A nyugati világban ideológiai vita bontakozott ki az abortusz körül. Franciaország és Luxemburg alkotmányába emelte az úgynevezett abortuszhoz való jogot, amely lépést Spanyolország is mérlegeli, miközben az életvédők arra emlékeztetnek, hogy a nemzetközi jog, a természetjog és a józan ész szerint is a legerőteljesebb alapjogok egyike az élethez való jog, amelytől egyetlen ember sem fosztható meg, életállapotától függetlenül. Az Egyesült Államokban az elmúlt években életpárti fordulat zajlott, amikor a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte korábbi döntését, ezzel kisgyermekek tízezreit mentette meg a haláltól. Mindeközben az élet kezdete orvosi tény: az emberi élet nem a születéssel, de még csak nem is valamely várandóssági hét betöltésével kezdődik. Egyértelműen bizonyítást nyert, hogy a magzatnak már nyolc napos(!) korában beindul a szívműködése. Az első szívverés ugyanis nem az agy parancsára történik, sőt, a szív talán a legelső szerv, amely a fejlődő embrióban működni kezd. Az egyedfejlődés nagyon korai szakaszában, körülbelül a megtermékenyülést követő nyolcadik napban már észlelhető a cardiomyocyták (a szív őssejtjeinek) spontán elektromos aktivitása.

A kezdeményezés magyarországi honlapja, a lelkiadoptalas.hu bővebb információkkal, elmélkedésekkel, közösségajánlóval és bátorításokkal várja azokat, akik érdeklődnek a magzati élet védelmének e módja iránt, de azok is találnak értékes tartalmakat, akik vetélés vagy abortusz után vágynak most lelki gyógyulásra. Az élet védelmének jelentőségével foglalkozott a Közmédia vallási szerkesztősége által készített népszerű műsor, az Agapé egyik őszi adása is. A beszélgetés itt megtekinthető:

Kiemelt kép: Magzat az anyaméhben (MTI/EPA/National Geographic Channel)

Ajánljuk még