A fordulat kulcsa az olaj. A The New York Times hajózási adatok és műholdképek alapján állapította meg, hogy Kuba az 1962-es rakétaválság óta először szembesül olyan amerikai nyomással, ami összeomlással fenyeget. Az ország gyakorlatilag egy tengeri blokád alá került – még akkor is, ha Washington hivatalosan kerüli ezt a megfogalmazást.

Az elszigeteltség akkor ugrott szintet, amikor Donald Trump amerikai elnök január 29-én nemzeti vészhelyzetet hirdetett, és vámfenyegetéssel üzent mindenkinek, aki kőolajterméket adna Havannának.

Blokád alatt

Az Ocean Mariner nevű hajó Kolumbiában 85 ezer hordó fűtőolajat vett fel, majd a nyomkövetési adatok szerint Kuba felé fordult – egészen addig, míg 65 mérföldre a parttól hirtelen vissza nem fordult. A beszámolók szerint az amerikai parti őrségi egységei jelentek meg a hajó mellett, kérdőre vonták a személyzetet, majd napokon át kísérték kitessékelve a hajót a dominikai felségvizek felé. Egy neve elhallgatását kérő amerikai tisztviselő pedig azt állította, hogy a feltartóztatás egy be nem jelentett blokádművelet része.

A másik, szinte abszurd epizód a Gas Exelero hajó esete, amely Curacaónál kötött ki, hogy árut vegyen fel, de a jelek szerint rakomány nélkül távozott, később Jamaicánál vesztegelt. Az üzemanyaghiányba került ország számára szállító hajó a korlátozások miatt nem merte megkockáztatni az árufelvételt, így csak üzemanyagot pazarolva vesztegelt a tengeren.

A venezuelai olaj és a turizmus volt a lélegeztetőgép

A helyzet most azért tűnik veszélyesebbnek minden korábbinál, mert egyszerre szűkül az a három klasszikus mentőöv, ami eddig a nehézségek ellenére is a felszínen tartotta a kubai gazdaságot: a venezuelai olaj, az orvosmissziókból származó deviza, valamint a turizmus. Venezuela korábban napi 35 ezer hordó olajat küldött Kubának, de ez az amerikai beavatkozás után nem sokkal már elmaradt. Mexikó – a vámfenyegetés árnyékában – szintén leállt a szállításokkal – derül ki a The New York Times – egy másik cikkéből.

A turizmusnál pedig már nem csak keresleti baj van: februárban az országban működő légitársaságok azt az üzenetet kapták, hogy nincs elég kerozin, ezért sok járatot töröltek bizonytalan időre.

A mindennapokban összeadódnak az energiahiány miatti problémák: gyakoriak az áramszünetek, hiánycikk a benzin és a lakossági gáz, fogy a dízel is, ami a vízellátás egy részét működteti; közben szemét halmozódik, drágul az élelem, az iskolák rövidített rendben működnek, a kórházak műtéteket függesztenek fel.

Az amerikai lap által idézett becslés szerint Kuba tartalékai március közepe körül eshetnek kritikus szintre.

Washington közben a következményeket is elkezdte mérlegelni: ha a kubai rendszer hirtelen omlik össze, abból káosz és menekülthullám lehet Floridánál. Marco Rubio amerikai külügyminiszter nyíltan beszélt a káosz terjedésének kockázatról, és meglepően óvatos hangot üt meg: „Kuba változásra szorul, de nem kell, hogy ez egyik napról a másikra történjen” – mondta Rubio.

Talán éppen a káosztól tartva az Egyesült Államok még egy feltételes csatorna lehetőségét is felvillantotta Kubának: engedné venezuelai olaj továbbértékesítését Kubába, ha az a kubai magánszektorhoz megy, és nem a kormányt erősíti.

Havanna a tárgyalási nyitottság jelzése mellett kemény üzenetekkel is próbálja jelezni kitartását. „Kuba nem térdel le” – mondta Miguel Díaz-Canel kubai elnök. A gazdaság állapotáról azonban nem az elnök dönt, az energiahiány pedig könyörtelen: ha az olaj nem jön, előbb a fények sötétülnek el, aztán a menetrendek sem működnek, végül pedig a közigazgatás és vele együtt a kormányzóképesség is összeomlik. Éppen emiatt valószínű, hogy Kuba végül kényszeralkut köt Washingtonnal.

Kiemelt kép: Veterán autókban ülő turisták Havanna belvárosában 2026. februárban. Kuba súlyos üzemanyaghiánnyal küzd, amely komoly fennakadásokat okoz a közlekedésben és a turizmusban egyaránt (Fotó: MTI/EPA/Ernesto Mastrascusa)