Trump versenyt fut az idővel: anyagilag fenntarthatatlan az iráni rakéták és drónok elleni védekezés

| Szerző: Kertész Ákos

Az Egyesült Államok közel-keleti szövetségesei gyors megoldást sürgetnek az Iránnal kialakult konfliktusban, mivel a védekezés költségei és a fegyverkészletek gyorsan apadnak. Egy Sky News által közzétett elemzés szerint az iráni drónok és rakéták elleni védekezés sokszorosan drágább a rezsim támadásainál, ami hosszabb távon fenntarthatatlanná teszi a jelenlegi stratégiát. Egy szakértő szerint mindez nemcsak a térség biztonságát, hanem az Egyesült Államok globális katonai erőforrásait is próbára teheti.

Az Egyesült Államok közel-keleti szövetségesei állítólag arra kérik Donald Trumpot, hogy minél gyorsabban vessen véget a konfliktusnak. Ennek egyik fő oka, hogy gyorsan kifogynak azokból az eszközökből, amelyekkel meg tudnák védeni magukat, ha Irán ellentámadása folytatódik.

Irán szomszédai, például az Egyesült Arab Emírségek, meglepően hatékonynak bizonyultak az iráni rakéták és drónok lelövésében. Ez azonban pénzügyi és logisztikai szempontból sem fenntartható.

Egy elemzés – amelyet Kirsty Grieco, a washingtoni Stimson Center biztonságpolitikai szakértője készített – azt állapította meg, hogy az Egyesült Arab Emírségek az iráni rakéták és drónok 92 százalékát lelőtte. Ezek között 165 ballisztikus rakéta, 541 Sahíd drón és két cirkálórakéta volt. Feltételezve, hogy az ország az amerikai gyártású Patriot vagy THAAD rakétarendszereket használta – amelyek azon kevés földi elfogórendszer közé tartoznak, amelyek képesek iráni ballisztikus rakéták megsemmisítésére –, ez rendkívül magas költséget jelent Irán kiadásaihoz képest.

Egyetlen Patriot rakéta ára 4–5 millió dollár – export esetén pedig ennél jóval magasabb is lehet – miközben egy iráni ballisztikus rakéta „csupán” 1–2 millió dollárba kerül.

„A matematika egyértelműen Iránnak kedvez”

A drónok elleni védekezésnél pedig a gazdasági arányok még kedvezőtlenebbek. Grieco becslése szerint Irán 11–27 millió dollárt költött arra az 541 drónra, amelyet az Egyesült Arab Emírségek ellen indított. Egy drón lelövéséhez átlagosan 500 ezer és 1,5 millió dollár közötti elfogórakétát használtak fel.

Ez azt jelenti, hogy

az Emírségek drónvédelemre 253–759 millió dollárt költöttek, vagyis 20–30-szor többet, mint amennyibe az iráni támadás került.

„A matematika egyértelműen Iránnak kedvez ebben a felőrlő stratégiában, mert nem tudjuk pontosan, hány Shahed drón lehet még a készleteikben, de valószínűleg jóval több, mint amennyi elfogórakéta összesen rendelkezésre áll” – mondta Grieco.

Versenyfutás az idővel

Az ebből fakadó nyomás az Egyesült Államokra és szövetségeseire most már a katonai taktikájukat is befolyásolhatja.

„Most egyfajta verseny zajlik Izrael és az Egyesült Államok között, hogy megtalálják és megsemmisítsék ezt a dróninfrastruktúrát, csökkentve az elfogórendszerekre nehezedő nyomást. Eközben Irán igyekszik mobil és aktív fenyegetésként fenntartani ezt a képességet, hogy hosszabb ideig folytathassa a támadásokat”

– mondta Grieco.

Arról is érkeztek beszámolók, hogy a Közel-Keleten az amerikai szövetségesek hiába kérik készleteik feltöltését, a Pentagon elutasítóan reagál. Bár az amerikai hadsereg képes viselni a hadjárat pénzügyi költségeit, a lőszerkészletei már kevésbé biztosak.

Trump kedden azt mondta, hogy az Irán elleni amerikai támadás négy-öt hétig is eltarthat, azonban felmerül a kérdés, hogy a hadsereg rendelkezik-e elegendő erőforrással ehhez?

Hosszú távú stratégiai kockázat

A támadás előtt kiszivárgott Pentagon-dokumentumok szerint az Egyesült Államoknak legfeljebb egy-két hétre elegendő erőforrása volt a művelethez.

Elemzők becslése szerint az amerikai hadsereg akár 400 Tomahawk cirkálórakétát is bevethet az Irán közelébe küldött hadihajókról és tengeralattjárókról. Ez az amerikai hadsereg mintegy 4000 darabos Tomahawk-készletének 10 százaléka. A THAAD elfogórakéták készlete szintén jelentősen megcsappanhatott. Az Egyesült Államok tavaly júniusban 150 THAAD rakétát indított Irán ellen – ez a teljes, 632 darabos készlet közel egynegyede.

Bár a Pentagon növelni próbálja ezeknek és más rakétáknak a gyártását, a pótlás két-három évig is eltarthat.

„Ezeket az elfogórakétákat sokkal gyorsabb ütemben használjuk, mint ahogy pótolni lehet őket” – mondta Grieco.

„Az Egyesült Államok dönthet úgy, hogy rövid távon csökkenti a közel-keleti kockázatokat azzal, hogy több elfogórakétát irányít a konfliktusba. A probléma az, hogy ez növeli a hosszú távú stratégiai kockázatot – különösen más hadszíntereken –, mert ezeket a rakétákat nem lehet egyik napról a másikra pótolni, sőt még ebben az évben sem feltétlenül” – fejtette ki.

Globális következménye lehet az apadó amerikai fegyverkészleteknek

Ha a konfliktus folytatódik, az iráni drónok elleni küzdelem pénzügyi és logisztikai egyenlőtlensége Irán szomszédai számára végzetes következményekkel járhat.

Az Egyesült Államok számára ez kevésbé létkérdés, ugyanis ha kifogy a lőszerből, egyszerűen kivonulhat a Közel-Keletről. Amerika más ellenfelei azonban szintén figyelik, hány lövést adnak le ebben a konfliktusban – írja a Sky News, amely a Kína és Tajvan közti konfliktus példájával élve szemléltette az Iránban elhasznált amerikai fegyverek relevanciáját.

Mi akadályozná meg például egy „egyenrangú ellenfelet”, például Kínát, hogy támadást indítson Tajvan ellen, ha tudja, hogy az Egyesült Államoknak nem marad elegendő fegyvere annak megakadályozására?

– tette fel a kérdést a lap.

A kiemelt kép illusztráció. (Fotó: Shutterstock)

VilágPont Járai Judittal

Ajánljuk még