A „hollandi láz” legszebb magyar példája a dégi kastélyparkban. Kép forrása

Az európai építészetben és kertépítészetben bizonyos időszakokban különféle, többé-kevésbé egzotikus országok tartották lázban a megrendelőket. Ez sok esetben egyidejűleg történt, a 18. században a távol-keleti, kínai építészet mellett az akkor virágkorát élő Hollandia is nagy hatást gyakorolt. A későbbiekben, főként az idegenforgalom megindulásával Svájc is megihlette az építészetet – a 19. században külön épülettípus jött létre, a svájci lak, vagy svájci villa.

Carskoje Selo, Szentpétervár mellett, a „holland admiralitás” együttese. Kép forrása

A születő Orosz birodalom és Poroszország számára Hollandia nem csak építészeti csemegét, hanem kulturális és technológiai példaképet is jelentett. Nagy Péter hosszú időt töltött az országban a hajóépítést tanulmányozva, új fővárosa, a mai Szentpétervár is Amszterdam csatornáit, épületeit mintázza. Így nem csoda, hogy a közeli Carskoje Seloban, vagyis a „cári faluban” a kínai pagodák, görög templomok és egy mecset mellett egy holland admiralitás is felépült Péter utódja örökségének folytatója, Nagy Katalin idejében, 1773 és 1777 között. Az együttes három épületből áll, a középen álló „admiralitást” két „hajóépítő műhely” egészíti ki. Az épületek nem teljesen hollandi jellegűek, de a vörös téglaborítás valóban a németalföldi építészetet követi.

A „holland hajóépítő műhelyek” egyike. Kép forrása

Teljesen autentikus holland negyed áll viszont Poroszország, illetve Brandenburg történelmi fővárosában, Potsdamban. Ráadásul itt nem is hóbortos kerti épületről van szó, hanem hús-vér holland telepesek számára épített negyedről. I. Frigyes Vilmos országa iparát fellendítendő, holland kézműveseket hívott, akik számára külön városnegyedet építtetett Jan Bouman amszterdami építőmester tervei szerint.

Potsdam, a Holland-negyed főutcája. Kép forrása

A városnegyedet 134 téglaház alkotja, melyek tégla homlokzatukkal, jellegzetes oromzataikkal és szűkösségükkel valódi holland hangulatot csempésznek Németországba. A városnegyed szerencsésen átvészelte a második világháborús bombázásokat, így máig teljesen autentikusan mutatja, hogy gondolkodtak Hollandiáról a 18. században a külföldiek.

Potsdam, a Holland-negyed oromzatai. Kép forrása

Hazánkban a „hollandi módi” nem igazán honosodott meg, noha a 18. század végi, II. József türelmi rendelete után kibontakozó protestáns templomépítészetre Hollandia nagy hatást gyakorolt. A legjelentősebb hollandi épület csupán 1891-ben épült, a dégi kastélypark tavának egyik szigetén. Az épület tulajdonképpen egy kis szanatórium, Festetics Andorné Pejasevich Lenke számára épült. A grófnét így kívánták kezelni, ugyanis úgy tartották, hogy az istállóból az emeleti lakosztályba felvezetett ammóniadús levegő jó hatással van a tüdővészre. A kúra valószínűleg hatásos volt, hiszen Pejasevich Lenke nyolcvan évesen halt meg. Nem tudni, hogy milyen megfontolásból építették hollandi módra a szigeti házat, viszont mindenesetre így egy hazánkban egyedülálló épület jött létre.

A dégi Hollandi-ház. Kép forrása

A „svájci-láz” valamennyivel később indult, viszont hazánk sem maradt ki ebből a divatból. 1825-ben épült fel Csákváron, Esterházy János gróf birtokán a Gessner-ház, amit a korabeli források „Swaici lak” néven is illettek. A korszakban nagy népszerűségnek örvendett Solomon Gessner, költő, festő, aki a máig működő Neue Zürcher Zeitung egyik alapító-szerkesztője volt. A gróf az ő emlékének állította az idilli helyszínen, egy tóparton álló házát, amit az Esterházy-család főként pihenésre használt. A ház egyébként nem valamiféle kunyhó volt, az emeleten képtár és könyvtár kapott helyet – a korszakra szintén jellemző volt, hogy az egyszerű külsejű kerti építmények komoly műgyűjteményeket rejtettek.

Csákvár, a Gessner-ház. Kép forrása

A Gessner-ház sajnos az 1950-es években elpusztult, helyén egy, az eredetit többé-kevésbé (inkább kevésbé) visszaidéző malom áll, melyet az 1990-es években építettek helyi örökségvédő civilek. A korai csákvári példát a 19. század közepétől valóságos „svájci láz” követte: a Budai-hegyekben, Sopron, Pécs környékén, illetve a Balatonnál egymás után épültek a svájci-jellegű villák. A svájci jelleg alatt a kortársak elsősorban a fűrészelt fa oromzatokat és verandákat értették, tulajdonképpen ettől lett svájci egy svájci villa.

Svájci villák Balatonfüreden. Kép forrása

Az akkor induló idegenforgalomnak, az országgal társított szabadság és függetlenség miatt az épülettípus rendkívül népszerűvé vált nem csak Európában, hanem a levert szabadságharc utáni önkényuralom alatt szenvedő Magyarországon is. A svájci villa, a svájceráj a természetközelség eszméjét is magában hordozta, így nem csoda, hogy még az alföldi városokban is épültek svájci házak. Az egyik legszebb ezek közül Nagykőrösön található, ahol a polgárok kedvelt kirándulóhelyén, a Cifrakertben épült egy ízléses, fűrészelt verandás vendéglő:

A Svájci ház Nagykőrösön. Fotó: Bobovszky Dániel/hirado.hu

A svájci lak helyreállított oromzata. Fotó: Bobovszky Dániel/hirado.hu

Budán is egymást érték a villák mellett a svájci stílusú vendéglők, sőt, a lóvasút zúgligeti végállomása is ilyen stílusban épült. A bravúrosan formált fűrészelt elemekkel díszített épület sokáig a végpusztulás szélén állt, felújítása 2017-ben fejeződött be. Az épületben rendezvényközpont kapott helyet:

A lóvasút zúgligeti végállomása. Kép forrása

A zugligeti Disznófő vendéglő svájci verandája az 1870-es években, Klösz György felvételén. Kép forrása

A svájci stílus a népi építészetben is felfedezhető. Kalotaszeg jellegzetességei a házak díszítő fűrészelt oromzatok. Ezek a kolozsvári villákból „szivárogtak át” a közeli falvakba, természetesen átfogalmazva, kiegészítve:

Kalotaszegi „svájci” oromzat. Kép forrása

„Svájci” oromzat a kalotaszegi Kispetriben. Kép forrása

Kiemelt kép forrása: MTVA/Bizományosi: Nagy Zoltán