Két hónappal ezelőtt így kezdődött a Veres család tragédiája: „Édesapám, a kapu elől elvittek, betuszkoltak egy autóba, és katonának vittek” – írta üzenetében Veres Balázs az édesapjának, Veres Attilának. A fiatalember a Beregszász melletti Szernyén élt a családjával. Először Lembergbe, majd Harkivba került. Amikor utoljára beszéltek vele, már felderítő feladatra indult az egységével, és nem vihette magával a telefonját, mert attól tartottak, hogy az orosz erők ennek alapján bemérhetik a tartózkodási helyüket. Az édesapa elmondása szerint a múlt péntekig napi kapcsolatban voltak vele egy telefonos alkalmazáson keresztül; ekkor értesítették arról is, hogy a nagyapja temetésére a nevében koszorút készíttettek.

A történetet a Mandiner szerint tovább súlyosbítja, hogy a család szerint Balázs mentális problémákkal küzdött. Ezt mind az édesapja, aki több mint harminc éve Magyarországon él, mind a nagynénje, Bence Krisztina megerősítette. Elmondásuk szerint korábban orvoshoz is vitték emiatt. Visszahúzódó, csendes emberként írták le, aki alig beszélt ukránul, ezért a nagynénje szerint sokszor nem is értette, mit akarnak tőle a hatóságok. Bár Nyíregyházán született, magyar állampolgársággal nem rendelkezett.

A rokon hozzátette: a betegsége hivatalosan nem volt dokumentálva, így a mentesség sem szerepelt a papírjai között. Az édesapa szerint azonban még akkor sem biztos, hogy ez segített volna, mert – állítása szerint – háborús helyzetben előfordul, hogy az ilyen iratok eltűnnek a nyilvántartásokból.

A család úgy véli, a fiatalembernek mentesség járt volna. „Nem lett volna szabad elvinni, mégis elvitték” – fogalmazott a nagynéni. A hadsereg jelenleg eltűntként tartja nyilván, és a család azóta sem kapott információt róla. Az édesapa egy másik üzenetet is kapott fia telefonjáról, amelyben Balázs azt írta:

ha ki tudják hozni, tegyék meg, mert ez 14 ezer dollárba kerül.

Egy címet is megadott az utaláshoz. Veres Attila azonban elmondta, hogy nem volt ennyi pénze, és olyan esetről is hallott, amikor valaki kifizette a kért összeget, de a menekülőt mégis elfogták a határon, és visszavitték. Kárpátaljai források szerint a toborzóközpontok (TCK) és a velük együttműködő rendőrök gyakran kérnek kenőpénzt. Ugyanakkor előfordul, hogy a teljesítendő létszámkvóta miatt nem engednek el senkit, mert attól tartanak, hogy ellenkező esetben őket küldik a frontra. Ha a kvóta teljesül, később újabb embereket próbálnak felkutatni, akár a vesztegetés reményében.

Várandós felesége ellenére elvitték Balogh Lajost

Hasonlóan megrázó Balogh Lajos esete is. A beregszászi, 1994-ben született férfiról az édesapja tett közzé bejegyzést, amelyben azt állította, hogy a fiát felmentés ellenére vitték el. A család szerint Balogh a város vízellátásáért felelős munkahelyén dolgozott, és a stratégiai jelentőségű létesítményben betöltött pozíciója miatt 2026 végéig mentesült a szolgálat alól. Egy másik rokon is megerősítette, hogy kollégájával együtt vitték el, aki szintén rendelkezett mentességgel.

A család jelenleg jogi segítséget próbál szerezni. A férfi rövid időre visszakapta a telefonját, és közölte, hogy életben van, valamint már kiképzőtáborban tartózkodik. A helyzetet tovább nehezíti, hogy a felesége várandós, és áprilisra várják második gyermeküket, így a családot nemcsak érzelmileg, anyagilag is súlyosan érinti a történtek.

Kenőpénzből gazdagodnak a sorozótisztek

A jelenségről a a European Conservative dokumentumfilmjében is megszólaltak kárpátaljaiak, valamint Konsztantyin Bondarenko ukrán politológus is, aki Volodimir Zelenszkij rendszerével kapcsolatban korrupciós vádakat említett. A beszámolók szerint előfordulhat, hogy

egyes tisztek kenőpénzből gazdagodnak, és luxusautókat, illetve ingatlanokat vásárolnak, miközben másokat küldenek a frontra.

Az is felmerült, hogy bizonyos esetekben az érintettek tudta nélkül írnak alá dokumentumokat, vagy határátlépési kísérletet tulajdonítanak nekik. A mentességet igazoló papírok beszerzése is nehézségekbe ütközhet, és gyakran pénzhez kötik. A források szerint sokszor azt feltételezik, hogy aki magyar okmányokat mutat fel, annak ukrán állampolgársága is van. Egy kárpátaljai magyar pap például arról számolt be, hogy kazincbarcikai születése és okmányai ellenére is majdnem bevitték, és csak egyházi igazolványával tudta tisztázni a helyzetet.

Beszámolók szerint még súlyos sérülésekkel élő embereket is időről időre felülvizsgálatra köteleznek, és a vizsgálatokhoz való bejutás is nehézkes, olykor pénzhez kötött. A családok és érintettek szerint ezek a körülmények különösen kiszolgáltatottá teszik az egyszerű embereket, akik sokszor nem rendelkeznek megfelelő iratokkal vagy erőforrásokkal a jogaik érvényesítéséhez.

A korrupt rendszer működését maguk az ukránok sem tagadják. Fél évvel ezelőtt például az ukrán Nemzeti Gárda főhadnagya, bizonyos Vladiszlav Sztockij beszélt egy rádióinterjúban arról, hogy mik is voltak akkor a tarifák.

Kiemelt kép: Az ukrán 65. önálló gépesített dandár sajtószolgálatának felvétele gyakorlatozó újonc katonákról a délkelet-ukrajnai Zaporizzsja régióban 2025. augusztus 13-án (Fotó: MTI/EPA/Az ukrán 65. önálló gépesített dandár sajtószolgálata)