Nemesborzova, harangláb – a Skanzenben álló eredeti építmény a Mándról származó templommal (Fotó: hirado.hu/Horváth Péter Gyula)A Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum, közismert nevén a Skanzen első tájegysége 1973-ban nyílt meg. Az azóta eltelt ötvenhárom évben számtalan szemléletbeli változás történt. A Skanzen így már önmagán túlmutató múzeummá vált, nagyon sok szempontból már maga a bemutatás módszertana is alapvetően megváltozott. Következzen néhány érdekesség ezek közül!
Megbánt bontások
Nemesborzova, harangláb – a Skanzenben álló eredeti építmény 2001-ben épült másolata. Kép forrásaAz 1973-ban megnyílt első tájegység, a Felső-Tisza-vidék legszebb eleme a Nemesborzováról származó, 17. század végén épült harangláb, ami az egész Skanzen jelképévé vált, az intézmény logójában is felfedezhető. Múzeumba kerülésének története jól mutatja a szemléletmód – ezúttal örömteli – megváltozását. A hatvanas években a református gyülekezet eladta az akkor már igencsak rossz állapotú haranglábat, amit a szakemberek darabjaira szedtek, majd jelenlegi helyén állították újból össze. A műremeknek számító, csupán facsapokkal rögzített, erdélyi jellegű torony hatalmas „karriert” futott be Szentendrén, nem csoda, hogy az évtizedek alatt a nemesborzovaiak igencsak megbánták, hogy elkótyavetyélték örökségüket. De a visszaszerzésre nem volt mód, így 2001-ben elkészült a harangtorony legkisebb részletig azonos másolata az eredeti helyen.
Eredeti és másolat
A szemléletmód megváltozásával a Skanzenben módszertani váltás következett be: az eredetiek helyett egyre több lett a másolat, ami nem jelent minőségi csökkenést, hiszen ezek a legteljesebb hitelességben mutatják az adott épületet. De míg az 1970-es években le lehetett bontani egy-egy templomot vagy harangtornyot, ez a kilencvenes években, mikor a Balaton-felvidéki tájegység épült (amit az Architextúra balatoni sorozatában már bemutattunk), ez már – szerencsére – szóba sem kerülhetett. Viszont egy tájegységet a maga teljességében kell bemutatni, így a főként a templomokat másolatokkal szemléltetik.
Kiterjesztés térben…
A nyárádgálfalvi unitárius templom másolata. (Fotó: hirado.hu/Bobovszky Dániel)A Skanzen, eredeti alapító okirata szerint a trianoni Magyarország népi kultújárának gyűjtő- és bemutatóhelye. Ez jól tükrözi a korszellemet, ami az elcsatolt területekről gyakorlatilag nem vett tudomást. A szakemberek természetesen már akkor is gyűjtötték az erdélyi, felvidéki anyagot, de ennek bemutatása, illetve a bemutatás megtervezése csak a rendszerváltás után indulhatott meg. Az erdélyi tájegység – melyet az Architextúra vlog egyik epizódjában is bemutattunk – 2022-ben nyílt meg.
… és időben
Jellegzetes „Kádár-kocka” és lakói. Kép forrásaA Skanzenben alapvetően a „hagyományos” népi életmód emlékei és épületei láthatók, azonban megkezdődött a szakmai előkészítése a későbbi évtizedek bemutatásának. Egy kockaházas falukép első hallásra különösnek tűnik egy skanzenben, azonban ne feledjük, hogy ez a korszak lassacskán időben olyan távoli, mint egy huszadik század eleji falu a múzeum 1973-as megnyitásakor.
Falu és város
Az erdélyi tájegység főtere. Kép forrásaA már említett erdélyi tájegység több szempontból is szakít a hagyományos felfogással. Nem csak a hagyományos falusi, paraszti, kisnemesi életmódot mutatják be, hanem egy komplett várost láthatunk – székelyföldi városi épületek másolatait. Hasonlóképpen mutatták be a Tokaj-Hegyalja, illetve a Mátraalja borászkodó városait is. Ez is jól mutatja a néprajzi szemléletmód megváltozását, hiszen egyrészt a vidék mindig is szoros kapcsolatban állt a várossal, ide jártak a falusiak vásárokra, a lányok cselédkedni, innen lesték az építészeti mintákat, később innen szerezték be a ruhákat, háztartási cikkeket. Másrészt a néprajz tudománya már nem csak a falusi életmóddal, hanem általánosságban a „nép” életmódjával foglalkozik, legyen szó akár városi, akár falusi emberekről.
Kapcsolódó tartalom
Kiemelt kép forrása: hirado.hu/Horváth Péter Gyula