Egy háborúban nehéz valódi nyerteseket hirdetni, miközben a számok alapján bizonyos üzleti és pénzügyi körök soha nem látott profitot könyvelhetnek el.

Az Európai Unió szankcióinak célja az volt, hogy térdre kényszerítsék Moszkva gazdaságát. Ehhez képest az európai ipar versenyképessége látványosan romlott, miközben Oroszország számos területen alkalmazkodni tudott.

Az energiaóriások rekordprofitja

A globális olajpiac gyorsan alkalmazkodott az Európai Unió által bevezetett korlátozásokhoz. Oroszország megnövelte exportját olyan országok felé, mint India, Kína vagy Törökország, amelyek kedvezményes áron vásárolták fel a nyersolajat. Energiaipari becslések szerint az Európai Unióba érkező finomított olajtermékek akár egyharmada is tartalmazhatott orosz eredetű nyersanyagot, csak éppen „átcímkézett” formában.

Oroszország bevételei szerkezetileg átalakultak, de nem tűntek el. Új piacok, kereskedelmi hálózatok és közvetítők jelentek meg, így a szankciók nem zárták el teljesen a pénzcsapokat, inkább átirányították azokat.

A jelenség nem csupán kereskedelmi, hanem logisztikai szinten is megjelent. A szankciók kijátszására úgynevezett „árnyékflották”, köztes kikötői átrakodások és offshore kereskedőhálózatok jöttek létre, amelyek célja az olaj eredetének elfedése volt.

Az amerikai cseppfolyósított földgázt (LNG) szállító Isabella tartályhajó a lengyelországi Swinoujscie LNG-terminál kikötőjébe érkezik 2022. április 28-án (Fotó: MTI/EPA-PAP/Marcin Bielecki)

A nyugati cégek az ukrajnai háború kitörése miatt vonultak ki Oroszországból, ám a belső üzleti körök hamar kiépítették saját érdekeltségeiket. Azok az orosz üzletemberek, akik átvették a kivonuló nyugati láncok, például a McDonald’s vagy a Starbucks helyi hálózatait, hatalmas belső piachoz jutottak.

Az elemzők szerint Európában egy ellentmondásos helyzet alakult ki, és az energiaipart érintő szankcióival többet ártott saját gazdaságának, mint Oroszországnak.

Az orosz gázszállítások visszaesése és a piaci bizonytalanság következtében az energiaárak az egekbe szöktek. Ez nemcsak a lakosságot, hanem az ipart is sújtotta. Az olcsó orosz energiára épülő német gazdaság nyomás alá került, ezáltal gyárbezárások és termeléskitelepítések indultak meg.

Eközben az amerikai és arab energiaóriások – Exxon Mobil, Chevron, Shell, Aramco – és az LNG-exportőrök rekordprofitokat értek el. Európa energiafüggősége megszűnt ugyan Oroszországtól, de áthelyeződött más, drágább forrásokra.

A fegyverkereskedők aranykora

A konfliktus legnyilvánvalóbb nyertesei a hadiipari cégek. A megnövekedett katonai költségvetések és az ukrajnai fegyverszállítások miatt a hadiipari vállalatok történelmi bevételekre tettek szert.

A világ vezető fegyvergyártói – például a Lockheed Martin és a Northrop Grumman – drámai megrendelésállomány növekedésről számoltak be az ukrajnai háború kitörése óta. A száz legnagyobb hadiipari vállalat összbevétele már 2024-ben rekord 679 milliárd dollárra nőtt.

Az amerikai beszállítók több tízmilliárd dolláros szerződéseket kötöttek az ukrán utánpótlásban és a NATO-készletek feltöltésében, jelentősen bővítve hosszú távú megrendeléseiket is.

Ukrán katonák amerikai nagy mozgékonyságú rakétatüzérségi rendszerrel (HIMARS) tüzelnek a Herszoni területen november 5-én (Fotó: MTI/EPA/Hannibal Hanschke)

A lőszergyár-beruházások és a harckocsi megrendelések hatására Európában a német Rheinmetall árbevétele ugrásszerűen nőtt, miközben a brit BAE Systems is rekordforgalmat ért el és növelte rendelésállományát a megnövekedett védelmi kiadások miatt.

Ez a hadiipari fellendülés így nemcsak amerikai, hanem európai profitközpontokat is létrehozott, a kontinensre jellemző fegyverkezési hullám pedig tovább emeli ezen cégek tőzsdei értékét és gazdasági befolyását.

Korrupció és háborús nyerészkedés Ukrajnában

A háborús környezet szinte törvényszerűen kedvez a visszaéléseknek. Az elmúlt években több vizsgálat indult Ukrajnában a túlárazott hadi beszerzések és a milliárdos állami kifizetéseket elnyelő közvetítőcégek ügyében.

Az országban uralkodó hiánygazdaság virágzó feketepiacot teremtett, ahol egyes körök a humanitárius segélyeket is magáncsatornákon értékesítették.

Az ukrán oligarchahálózatok jelentősen megerősödtek, a nyugati támogatások egy részét pedig saját gazdasági érdekköreikbe csatornázták át. A háborús pénzekkel való visszaélés szimbolikus eleme lett a Timur Mindicsnél talált aranyvécé esete, amely a fényűzés és a háborús pénzekkel való visszaélések jelképévé vált.

A gyanú szerint Volodimir Zelenszkij közeli bizalmasaként és üzlettársaként ismert férfi mintegy 100 millió dolláros korrupciós hálózatot szervezett az Energoatom ukrán állami atomenergia-vállalatnál. A hatóságok az elmúlt időszakban az ukrán elnökhöz köthető több személyt is őrizetbe vettek, akik között felső vezetők, aktív politikusok, miniszterek és volt politikusok is vannak.

Timur Mindics aranyvécéje 2025 novemberében vált az ukrajnai korrupció globális szimbólumává, miután az ukrán korrupcióellenes hatóságok (NABU) házkutatást tartottak a Volodimir Zelenszkij elnök közeli bizalmasaként és üzlettársaként ismert férfi ingatlanjaiban (Kép forrása: X)

A nyugati hírszerzési források emellett azt is elismerték, hogy a leszállított fegyverek útját csak korlátozott ideig tudják nyomon követni. Egy amerikai védelmi tisztviselő korábban a CNN-nek beszélt arról, hogy a Biden-adminisztráció eleve számolt azzal a kockázattal, hogy egyes szállítmányok „váratlan helyekre” kerülhetnek.

Több elemző – köztük Jordan Cohen külpolitikai szakértő – gyakorlatilag elkerülhetetlennek nevezte, hogy bizonyos fegyverek a feketepiacon kössenek ki. Az Interpol korábbi vezetője, Jürgen Stock már az ukrajnai háború elején jelezte, hogy az illegális fegyverkereskedelem globális hulláma indulhat meg.

Az Ukrajnának küldött segélyek felhasználásának átláthatatlansága és a sorra induló korrupciós vizsgálatok egyre komolyabb árnyékot vetnek a nyugati támogatáspolitikára. Mind többen teszik fel a kérdést, hogy miközben Európa milliárdokat utal Kijevnek, vajon valóban a frontvonalra jut-e a pénz, vagy egy része a politikai és gazdasági elit zárt köreiben tűnik el.

Bankok profitja a háborún

A bankszektor biztos bevételekhez jut, ameddig Ukrajna működését nagyrészt külföldi hitelek és segélyek tartják fenn. Az Európai Unió legutóbb egy 90 milliárd eurós közös hitelcsomagot szavazott meg Ukrajna 2026–2027-es finanszírozására, amelyet egyes európai országok saját költségvetésükből finanszíroznának. A magyar kormány például nem vállalt részt a hitelfelvételben, és kifejezetten elutasítja, hogy a magyar állampolgárok fizessék meg a háború árát.

A fegyvervásárlásokhoz kapcsolódó hitelek, garanciák és pénzügyi szolgáltatások hatalmas jutalékot termelnek a bankoknak.

Az európai pénzintézetek emellett a háború gazdasági következményeiből is profitálnak. A konfliktus miatt megugrott az infláció, amelyre a jegybankok kamatemeléssel reagáltak, a magasabb kamatok pedig a bankok profitját növelik.

Mindeközben az ukrán újjáépítés előkészítésébe a világ legnagyobb pénzügyi szereplőit vonták be, köztük a BlackRockot és a J. P. Morgant, amelyek befektetési alapok megszervezésében segítik Kijevet.

A Világbank és az IMF hitelei gazdasági reformokhoz kötöttek, például uniós piacnyitáshoz és privatizációhoz. A kritikusok így joggal tartanak tőle, hogy az eladósodás miatt stratégiai ágazatok ukrán termőföldek, energiacégek és ásványkincs lelőhelyek kerülhetnek külföldi kézbe.

A fegyveres konfliktus így nemcsak a frontvonalakon zajlik, hanem a pénzügyi térben is. Miközben Európa energiaársokkal, ipari visszaeséssel és inflációval küzd, a globális pénzügyi szereplők hosszú távú pozíciókat építenek, a háborús költségeket pedig végül az európai polgárok fizetik meg.

Kiemelt kép: Volodimir Zelenszkij ukrán elnök 155 milliméteres lövedékeket tekint meg az amerikai hadsereg pennsylvaniai hadianyaggyártó üzemében tett látogatásán Scrantonban 2024. szeptember 22-én (Fotó: MTI/EPA/Ukrán elnöki hivatal sajtószolgálata)