A kísérleteket a Kínai Tudományos Akadémia végezte az északnyugat-kínai Takla-Makán-sivatag közelében. A kezelt területeken sötét, vékony filmréteg alakult ki a homok felszínén, amely a porviharok és a szélsőséges időjárás után is megmaradt – közölte az Earth.com tudományos hírportál.

A kutatók szerint

a cél nem csupán a homok megkötése, hanem egy olyan talajalap létrehozása, amelyben később cserjék és füvek is tartósan meg tudnak élni.

A folyamat kulcsszereplői a cianobaktériumok, amelyek a Föld egyik legősibb élőlényei közé tartoznak. Ezek a mikrobák napfény segítségével szén-dioxidot kötnek meg, egyes fajtáik pedig a levegő nitrogénjét is a növények számára hasznos tápanyaggá alakítják.

A baktériumok ragadós cukorszerű anyagot termelnek, amely „ragasztóként” fogja össze a homokszemeket, létrehozva az úgynevezett biológiai talajkérget. A kialakuló réteg képes tápanyagokat és nedvességet is visszatartani. Eső után a kezelt területek tovább őrzik a vizet, mint a csupasz homok, ami segíti a növények gyökeresedését. Idővel mohák és zuzmók is megjelenhetnek, amelyek tovább erősítik a felszínt és stabilabb ökoszisztémát hoznak létre.

A laboratóriumi vizsgálatok szerint az így kezelt talaj akár 90 százalékkal ellenállóbb lehet a szél okozta erózióval szemben, ami csökkentheti a homokviharok gyakoriságát és segíthet a sivatagosodás elleni küzdelemben. A kutatók ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a módszer nem jelent minden problémára megoldást: a túllegeltetés, a vízhiány vagy az emberi tevékenység okozta károk továbbra is veszélyeztethetik a helyreállított területeket.

A szakemberek szerint a technológia új lehetőséget nyithat a sivatagok megkötésében és a termőterületek bővítésében, de hosszú távú megfigyelésekre van szükség annak bizonyítására, hogy különböző éghajlatokon is tartós eredményt hoz.

A kiemelt kép illusztráció. (Fotó: Earth.com)