Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány a kötelező katonai szolgálat társadalomra és gazdaságra gyakorolt hatását vizsgálta. Legfrissebb tanulmányukban öt uniós ország – Finnország, Lettország, Litvánia, Görögország és Ciprus – példáján keresztül elemezték a sorkatonaság társadalmi legitimációját és munkaerőpiaci következményeit.
A kutatás egyik központi megállapítása szerint a sorkatonaság rövid távon szinte minden vizsgált esetben negatív munkaerőpiaci hatással jár.
Mint írták, a katonai szolgálat hatására a 18–25 év közötti férfiak munkába állása késik, karrierindulásuk megszakad, és kieső munkatapasztalat keletkezik.
Habár a sorkatonaság fejleszthet olyan készségeket, mint a fegyelem, csapatmunka, és a vezetői kompetenciák, ezek gazdasági értéke nehezen számszerűsíthető, és nem feltétlenül ellensúlyozza a kieső jövedelmet és tapasztalatot.
Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elemzése szerint a sorkatonaság összességében komoly terhet jelent a társadalom és a gazdaság számára, különösen akkor, ha a munkaerőpiac alapvetően is sérülékeny.
Megjegyezték, hogy a kötelező szolgálat ideje alatt a fiatalok nem dolgoznak, így kevesebb adót és járulékot fizetnek, később kezdenek el keresni és fogyasztani, valamint a tanulásuk és szakmai fejlődésük is lelassul.
Országonként eltérő gazdasági hatások
A kötelező katonai szolgálatnál jelentkezett negatív hatások akár országonként is eltérőek lehetnek. Példaként említik a szűk munkaerőpiaccal rendelkező, kisebb államokat – a balti országokat vagy Ciprust – amelyek esetében a fiatal munkaerő kiesése arányaiban nagyobb gazdasági terhet jelent. Ezzel szemben a magasabb munkanélküliséggel jellemezhető országban, mint Görögország, a sorkatonaság nem enyhíti érdemben a fiatalok munkanélküliségét, inkább csak késlelteti az életkezdést.
Nemzetközi kutatások, amelyek többek között 34 európai ország adatait is vizsgálták, arra jutottak, hogy azokban az országokban, ahol kötelező katonai szolgálat működik, általában nagyobb a hadsereg iránti bizalom. Ugyanakkor a fiatal generációk jellemzően kritikusabbak.
Finnország: erős legitimáció, jelentős költségek
Az olyan nemzetközi válságok, mint a krími események vagy az orosz–ukrán háború, átmenetileg növelhetik a kötelező katonai szolgálat támogatottságát, ez azonban nem jelenti azt, hogy a társadalom hosszú távon is széles körben elfogadja a rendszert.
A tanulmány szerint, ha hiányzik a sorkatonasághoz a társadalmi támogatás, az komoly ellenállást és feszültségeket okozhat.
Finnország esetében a sorkatonaság a nemzeti identitás részének számít, és a lakosság 70–80 százaléka támogatja a fenntartását. A rendszer évente mintegy 20–25 ezer fiatalt von ki ideiglenesen a munkaerőpiacról, ami a 15–29 éves férfi foglalkoztatottak közel tizedét érinti. Ennek ellenére a finn foglalkoztatási ráta uniós összevetésben kedvező marad, részben a kiszámítható, jól szervezett rendszer és a jogi védelem miatt.
A szolgálat után a munkavállalók visszatérhetnek pozíciójukba, és a munkaadók gyakran értékelik a megszerzett készségeket. Mindezzel együtt Finnországban a sorkatonaság költsége a GDP mintegy 1–2 százlékát teheti ki.
A balti államokban a sorkatonaság visszavezetése egyértelműen biztonságpolitikai válasz volt az orosz fenyegetésre. Litvániában 2015 óta működik újra a rendszer, évente mintegy négyezer fiatalt érintve. Lettországban 2023–2024-től fokozatos bevezetéssel épül ki, a litván modell pedig erősebb anyagi ösztönzőket és átláthatóbb kiválasztási rendszert alkalmaz, ami növeli a társadalmi elfogadottságot.
Ugyanakkor mindkét országban érzékelhető a munkaerőpiaci hatás, kis, elöregedő társadalmakról van szó, ahol a fiatalok kiesése aránytalanul nagy gazdasági költséggel jár.
Hivatásos hadsereg kontra sorkatonai rendszer
Az Oeconomus Gazdaságkutató megjegyzi, hogy a hivatásos hadseregben képzett szakemberek végzik a feladatokat, akik magas szintű kiképzést kapnak. Emellett jobban értenek a modern technikához, hosszabb ideig szolgálnak, miközben kevesebb az állandó cserélődés és a betanítás miatti kiesés.
A sorkatonai rendszerben viszont a rövid szolgálati idő miatt folyamatosan új embereket kell kiképezni, ami időt és pénzt visz el, és csökkenti a hatékonyságot. Ráadásul a mai, egyre inkább technológiára épülő hadviselés inkább a jól képzett, hivatásos katonákra épülő modellt teszi indokolttá.
A német hadsereg, a Bundeswehr lobogóját viszik katonák a NATO keleti szárnya védelmét erősítő 45. német páncélos dandár szolgálatba helyezési ünnepségén Vilniusban 2025. május 22-én (Fotó: MTI/EPA/Toms Kalnins)Biztonság és versenyképesség közötti kompromisszum
Magyarország 2004-ben függesztette fel a kötelező sorkatonai szolgálatot, és a NATO-csatlakozást követően professzionális haderőre tért át.
A kutatás rámutat, hogy a hivatásos hadsereg közvetlen költségei magasabbak, hosszabb távon gazdaságilag és működésileg is sokkal hatékonyabb. Nem von ki tömegesen fiatal munkaerőt a gazdaságból, jobban illeszkedik a modern hadviselés követelményeihez, és kevesebb rejtett társadalmi költséget termel. A hazai közvélemény ráadásul túlnyomórészt elutasítja a sorkatonaság visszaállítását, ami tovább gyengítené annak legitimitását.
A Századvég tavalyi kutatása szerint
a magyar válaszadók 80 százaléka nem támogatja a kötelező katonai szolgálat visszaállítását, és a magyar kormány sem tervezi annak újbóli bevezetését.
A sorkatonaság intézménye tehát minden vizsgált országban a biztonság és a versenyképesség közötti kompromisszum kérdése. Rövid távon munkaerőpiaci veszteségeket okoz, hosszabb távon pedig a gazdasági növekedési potenciált is befolyásolja.
A Finnországhoz hasonló államokban, ahol erős a társadalmi támogatottság és kiszámítható a rendszer, ott kezelhetőbbek a negatív hatások. Ahol viszont alacsony a legitimáció és szűk a munkaerőpiac, ott a sorkatonaság jelentős versenyképességi kockázatot hordoz.
Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány következtetése szerint Magyarország számára a professzionális, önkéntes haderő modellje gazdasági és társadalmi szempontból egyaránt racionálisabb választás.