A svájci Weltwoche című lap szerint két, egymással szinte egyszerre történő ügy jól bemutatja a Hollywoodot uraló progresszív szemlélet visszásságait. Az első ügyben akkor robbant ki széles körű felháborodás, amikor nyilvános lett, hogy Odessa A’zion színésznő kapja a Deep Cuts című alkotás filmadaptációjának főszerepét, Zoe Gutierrez karakterét.
A kritikusok problémája az volt, hogy Zoe karaktere zsidó–mexikói származási hátterű, miközben A’zionnak amerikai és német gyökerei vannak.
A botrány hamar kirobbant: a színésznőt nyilvános támadások érték a közösségi médiában. A tolerancia jelszaváról elfeledkező „egyenlőségpárti” kritikusok fenyegetései célt értek, a durva támadások eltántorították a 25 éves színésznőt, aki a heves reakciók miatt bejelentette visszalépését a szereptől. „Nem olvastam el a könyvet, és jobban kellett volna figyelnem Zoe szerepének minden aspektusára” – magyarázta a nyomás hatására meghozott döntését az Instagram bejegyzésében A’zion.
A történet itt akár le is zárulhatott volna: közösségi nyomás, bocsánatkérés, hátralépés, azonban a woke-mozgalom nem nyugodott. Több mint száz latin-amerikai hátterű művész nyílt levélben követelt több lehetőséget és „autentikus reprezentációt”, élükön a Marvel-filmekből ismert Xochitl Gomez színésznővel, aki „közösségük széles, folyamatos eltörlésének támogatásáról beszélt, ha egy egyértelmű latina karaktert nem latina színésznővel formálnak meg”.
Amikor nem számít a „kulturális eltörlés”
Az előző történettel szinte egy időben jelentették be, hogy Lupita Nyong’o színésznő játssza majd Szép Heléna szerepét Christopher Nolan következő filmjében, ami az Odüsszeia történetét dolgozza majd fel. Nyong’o kenyai szülők gyermeke, aki Mexikóban született – napjaink egyik leghíresebb fekete színésznője.
Szép Heléna viszont a klasszikus leírások szerint a görög mitológia ikonikus alakja:
Zeusztól és Lédától származik, és a hagyományban rendszerint szőke, kék szemű szépségként jelenik meg.
Lupita Nyong’o kenyai származású színész-rendező, a 74. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon (Fotó: MTI/EPA/Filip Singer)Ebben az esetben viszont teljesen más fogadtatása volt a hírnek. Aki kifogásolja, hogy egy ilyen karaktert fekete színésznő alakít, azt könnyedén a „rasszista” és „kirekesztő” jelzőkkel illetik. A progresszív hollywoodi érvelés szerint mivel Szép Heléna egy fiktív karakter, ezért mindegy, ki formálja meg.
A svájci lap jogosan teszi fel a kérdést, hogyha az egyik oldalon „eltörlésnek” számít, ha egy latina karaktert nem latina játszik, akkor a másik oldalon miért nem számít annak, ha egy „fehér” mitológiai alakot egy nem fehér színésznő formál meg?
Mindenki egyenlő, de egyesek egyenlőbbek a többieknél
Úgy tűnik, mintha a nyugati woke identitáspolitika csak egy irányban lenne érzékeny.
Az etnikai kisebbséghez tartozó színészek szerepeltetése vitatott szerepekben sokszor nemcsak, hogy elfogadott, hanem egyenesen erkölcsileg elvárt.
Az egyenlőség elvéből éppen annak kellene fakadnia, hogy a különböző hátterű színészeket származásukra való tekintet nélkül egyformán kezeljék.
Hollywood az elmúlt években úgy építette fel a „helyes beszéd” és „helyes ábrázolás” rendszerét, hogy közben nem alkotott következetes szabályokat. Ennek következménye pedig egyre inkább az, hogy a hollywoodi kulturális tér már nem feltétlenül a jó történetmesélésről szól, hanem az állítólagos morális fölény hirdetéséről.
Kiemelt kép: Díszletként használt Oscar-szobor a 96. Oscar-díj átadón (Fotó: MTI/EPA/Allison Dinner)