A rangos díj története – dióhéjban
2000-ben parlamenti képviselők, köztük dr. Horváth Béla indítvánnyal kezdeményezték a Magyar Országgyűlésben a kommunizmus áldozatainak emléknapját, amit az Orbán-kormány támogatott és az Országgyűlés jobboldali többsége elfogadott. Így alapították meg a díjat – az azóta már elhunyt Kossuth-díjas íróval, Gyurkovics Tiborral közösen – azon velünk élő egyházi személyek számára, akik a kommunista diktatúra évtizedeiben hűek maradtak hitükhöz, magyarságukhoz.
Ezt a díjat, a Hit pajzsa díját 2002 óta minden évben átadták. Az elismeréssel járó díjat Miletics Katalin Janka éremművész, bencés obláta készítette.
A plakett közepén Szent Gellért püspök és vértanú látható.
Az idei jubileumi év (25.) kitüntetettje Reisz Pál OFM ferences pap, szerzetes, a budapesti Alcantarai Szent Péter-templom gyóntatója volt, aki a laudációk végén, könnyek között köszönte meg a bizalmat, a lehetőséget.
„Pál atya nem vallásos. Ő maga a vallásosság.”
A díjátadó előtt egy szentmise vette kezdetét, melynek egyik felszólalója Kálmán Peregrin atya, a Budapest-Belvárosi (Pesti) Ferences Templom igazgatója volt. Elmondta: „Pál atya nem vallásos. Ő maga a vallásosság.”
Majd beszédét úgy folytatta: „Ezt köszönjük meg a Jóistennek a mai szentmisében, hiszen Szent Ferencről mondja azt az életrajz írója, hogy ő nem imádkozó volt, hanem maga volt az imádság.”
„A mindennapokban egyszerre volt lelki vezető és kétkezi mester, aki ha kellett, csatornát tisztított vagy éppen padot javított.”
A díjazottat méltató laudációjában Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetes kiemelte: a hit fénye pajzs a sötétség ellen. Mint megjegyezte, a mostani zűrzavaros világban a katolikus hit képes eligazítani, vezetni és erőt adni.
„Reisz Péter Pál szerzetes életének évtizedeken át másokat segítő, eligazító fénye sokak helytállásának, hűséges tanúságának is a fénye. A Trianonban megszaggatott családjáé, a ferences gimnáziumé, a testvéri szerzetes közösségé, az üldözések alatt vértanúkká letteké. Hűséges szerzetesi szolgálata során Esztergomban, Kárpátalján, Szombathelyen, Sümegen, Budapesten is szolgált” – sorolta Sajgó Szabolcs.
Emlékezés a kommunizmus áldozatai előtt
A beszédeket követően egyperces néma csenddel emlékeztek meg a kommunizmus áldozataira, valamint a szomszédban dúló háborúra is. Az esemény házigazdája felívta a figyelmet: „Ne csak emlékezzünk, de emlékeztessünk is másokat.”
„És – mint továbbá hangsúlyozta – „ebben az emlékező csendben, egységben kérjük Istentől számunkra, illetve nemzetünk és a világ számára a béke ajándékát.”
Pál atya gondolatai
Az eseményen a záróéneket követően könnyek között szólalt fel a díjazott, Reisz Pál atya.
„Gyűlölettől eltorzult arcú emberekkel találkoztam, ezek mégis nemzettársaim, imádkozzunk értük. Nem akartam celeb lenni, mégis azt mondták, az lettem. Az eset után történt, hogy Peregrin atya, akit akkor akaratlanul helyettesítettem, a díjra ajánlott. Koromnál fogva életem során nagyon sok emberrel találkoztam, akik már nem élnek, és valóban hősök voltak. Őket képviselve fogadtam el ezt a díjat” – fogalmazott.
Kicsoda Reisz Pál?
1942. február 17-én született Gyöngyösön, Reisz Péter néven. A Pál nevet rendbe lépésekor vette fel. Édesapja az egyházi iskolák államosításáig a helyi katolikus polgári iskola igazgatója volt, s amikor elbocsátották, csak segédmunkásként helyezkedhetett el.
Pál atya idősebb testvéreit mint osztályidegeneket nem vették fel a helyi gimnáziumba, így két bátyja Esztergomban, a ferenceseknél érettségizett 1954-ben, illetve 1956-ban. Reisz Pál harmadik fiúként meg sem próbálkozott az állami középiskolával, hanem egyenesen Esztergomba ment, ahol 1956 és 1961 között volt gimnazista. Később hét unokaöccse is „frankás” diák lett.
Az érettségi után belépett a ferences rendbe, 1962-ben tett egyszerű fogadalmat, 1965-ben örökfogadalmat, és 1967. február 26-án, vagyis 59 éve szentelték pappá. Bár történelemtanár szeretett volna lenni, a rendi szükségletek miatt matematika–fizika szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett, és 1971-től tanár és prefektus volt egykori iskolájában, 1984 és 1997 között pedig ugyanitt igazgató. Ezt követően Kárpátalján volt missziós plébános, majd Szombathelyen és a pesti ferenceseknél házfőnök. 2014-től a sümegi rendházat vezeti.
Gyakorlatias vezetőként nem riadt vissza a legnehezebb feladatoktól sem, ugyanakkor nagy empátiával fordult minden diák felé.
Ha arra volt szükség, „felgyűrte habitusa ujját, és nekiállt” az eldugult csatornarendszer megjavításának; mindig felebaráti tisztelettel és érdeklődéssel fordult az emberhez, belenézett a szemébe, és mindig észrevette a másikat.
Amikor az esztergomi kollégium egy szinttel bővülhetett, Pál atya maga hordta a téglát, cementzsákokat, sőt falazott is a kőművesek helyett.
További részleteket alábbi portrécikkünkben olvashat életéről:
Kiemelt kép: a Parma fidei – Hit pajzsa díjjal kitüntetett Reisz Pál ferences szerzetes, az esztergomi ferences gimnázium egykori tanára, igazgatója (j) a kommunizmus magyarországi áldozatainak emléknapja alkalmából évente odaítélt elismerés átadásán a belvárosi ferences templomban 2026. február 21-én. Balról Bábel Balázs Kalocsa-kecskeméti érsek, metropolita (b) és Sajgó Szabolcs jezsuita pap, jószolgálati nagykövet. MTI/Bruzák Noémi.