A Magyar Külügyi Intézet (MKI) mellett az indiai székhelyű Observer Research Foundation (ORF) is társszervezője volt a konferenciának. Az esemény fókuszában lényegében az a kérdés állt, hogy miként alakul át, milyen irányba halad jelenleg a világ – a politikától kezdve a gazdaságon át a technológiai versengésig és a fegyverkezésik.
Az eseményen elhangzott erősebb állítások, vélemények közt volt (a teljesség igénye nélkül), hogy:
- Az Egyesült Államok továbbra is a demokráciát és szólásszabadságot akarja előmozdítani a világon, a migrációt pedig „mazochizmusnak” nevezte az amerikai külügyi államtitkár.
- Az eddigi liberális világrendnek egyértelműen vége, de azt még nem egyértelmű, hogy mi lép a helyére – több egymással versengő elképzelés is van.
- Európát a háborúk tették naggyá a történelem során – amióta azonban eltűnt a háború az öreg kontinensről, azóta hanyatlik, és ma már nem áll készen a harcra.
- „Nukleáris holokauszt” következhet be, ha nem sikerül elejét venni az eszkalációnak.
- Vlagyimir Putyin átverte Donald Trumpot az alaszkai csúcstalálkozón.
- „Zelenszkijt kinyírják, ha elfogadja Trump tervét. Vagy alkotmányba írják, hogy teljesen illegális, ha lemond a területekről.”
- Az ukrán elnök azért nem tud békét kötni Oroszországgal, mert az orosz hadsereg nem elég erős.
- Míg a hidegháború alatt a Nyugat rendszere demokratikusan fejlődött, most egy „lopakodó szabadságkorlátozás” látható sok területen, ami pesszimizmusra ad okot.
2022 óta megváltozott a helyzet – kérdés, hogy kinek lesz előnyére az új rend
Mint az első panelbeszélgetés felkonferálásánál is elhangzott, mostanság különös időket élünk, és a világrend egyre jobban széttöredezik napjainkban. Gladden Pappin, a MKI elnöke köszöntőjében arról beszélt, hogy gyors átalakulások zajlanak sok területen – a mesterséges intelligencia forradalmától kezdve a ritkaföldfémek ügyéig bezárólag –, és ezek különösen nehezen érinthetik a régiónkat, mivel „Közép-Európában kevés a hibalehetőség” (ahogy azt a történelem is igazolta).
Mint mondta, noha Donald Trump első elnöksége alatt, 2016 és 2020 között még nem volt kihívója a világrendnek,
2022 óta ez megváltozott, és „mindenki érzi, hogy most már más a helyzet”.
„A régi elképzelések, bármennyire nemesek is voltak szándékaik, hibákkal jártak együtt” – fogalmazott, miközben utalt arra is, hogy túl könnyű a nemzetközi politika „rendbontóit” hibáztatni a változások miatt, ennél összetettebb folyamatokról van szó.
Samir Saran, az ORF elnöke a köszöntőjében köszönetet mondott a magyar szervezőknek, hogy helyszínt szolgáltatnak a konferenciának. Mint mondta, napjainkban egyre fontosabbá válik a szuverenitás, miközben „kétezer éves viták nyílnak újra”.
Véleménye szerint három „t” betűs tényező lesz meghatározó a következő időszakban: territory, tariff és technology (vagyis magyarul: a terület, a vámtarifák és a technológia kérdései).
Gondolatait azzal zárta, hogy bár az esemény Vissza a szakadék széléről néven fut, de sokkal jobb lenne, „ha inkább el se jutnánk oda”.
Amerika továbbra is demokráciát és szólásszabadságot akar a világon, a migráció pedig „mazochizmus” – mondta az Egyesült Államok külügyi államtitkára
A konferencia első panelbeszélgetésén a civilizációs önbizalom helyreállításáról esett szó, és arról, hogy milyen értékek váljanak meghatározóvá a jövőben. Elsőként Sarah B. Rogers, az Egyesült Államok külügyminisztériumának államtitkára szólalt fel, aki felidézte, hogy pár éve még nagyon más szelek fújtak az amerikai–magyar viszonylatban, és napra pontosan 3 évvel korábban, 2023. február 9-én landolt Magyarországon az előző amerikai kormány képviselője: Samantha Power, az Egyesült Államok korábbi ENSZ-nagykövete és az USAID vezetője.
Megjegyezte, hogy kettejüknek vannak közös aggodalmai – például a demokráciák ellenálló képessége, a demokráciák hanyatlása terén –, de teljesen más eszközökkel lépnek fel. E vonatkozásban pozitív fejleménynek nevezte Nicolás Maduro venezuelai elnök eltávolítását a hatalomból, ami megnyithatja az utat a demokrácia és a szólásszabadság előtt.
Hangsúlyozta azt is, hogy az új amerikai kormány ezeket az értékeket kívánja előremozdítani – többek között Európában is, ahol a civilizációs önbizalom helyreállítására, és „tisztességes, nyílt, demokratikus folyamatra” van szükség.
Később ezzel kapcsolatban felhívta a figyelmet arra is, hogy az Európai Unió adatvédelmi előírásában, a DSA-rendeletben problémás, hogy nem világos, minek alapján moderálják a tartalmat a közösségi médiában; szerinte túl nagy szerep jut a civil szervezeteknek (NGO-k), amelyek gyakorlatilag „cenzúráznak” bizonyos tartalmakat, vagy alaptalanul állítják azt egyesekről, hogy külföldi érdekeket szolgálnak – például a tavaly meggyilkolt Charlie Kirkről azt, hogy orosz bot érdekeket szolgált.
Budapest Global Dialogue, 2026. február 9–10. (Forrás: Magyar Külügyi Intézet)Az államtitkár leszögezte azt is: teret kell engedni az őszinte párbeszédnek, bizonyos „mazochista hajlamokat” viszont meg kell fékezni – ez utóbbi alatt konkrétan a migrációra utalt, ami mással nem magyarázható, mint mazochizmussal.
A panelbeszélgetésen felszólalt Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója is, aki arról beszélt, hogy Európában nagy szakadék alakult ki az elit és a hétköznapi emberek között. Megfogalmazása szerint az előbbiek nyomást helyeznek azokra a szereplőkre (beleértve a sajtót, politikusokat, civileket), amelyek a hétköznapi emberek álláspontját képviselik, és szerinte ez volt a lényege Samantha Power ténykedésének is, mely a „nemzetközi liberális elit” képviselője volt.
„Ez elfogadhatatlan a szuverenitás szempontjából” – mondta a politikai igazgató, hozzátéve: ezzel szemben az új amerikai kormányzat barátként jön Magyarországra, és nem arra használják a pénzüket, hogy beavatkozzanak egy-egy ország életébe. Mások viszont igen.
„Van egy egyértelmű beavatkozás Brüsszel és Kijev részéről”
– mondta Orbán Balázs, hangsúlyozva: sok fog múlni azon, hogy sikerül-e leváltani Európa vezetését a következő években, 2029-ig bezárólag.
Ha új vezetés lesz Brüsszelben – egy új, demokratikus felhatalmazással –, akkor lehet új szabályozásokat hozni – tette hozzá. Kiemelte, hogy a közösségi médiát szabályozni kell – megemlítve, hogy egy magyar átlagosan napi 2 órát tölt el a Facebookon, és ez alatt 20-30 politikai tartalom jelenik meg a hírfolyamában. „De ki dönti el, hogy mit láthatnak a felhasználók?” – tette fel a kérdést, amelyet meg is válaszolt: egy algoritmus, amelyet nemzetközi vállalatok hoznak létre. Ha ezek a nemzetközi elit érdekében hajlanak részre, az probléma, az szuverenitási kérdés, és a következő évtizedben minden komoly nemzetnek ki kell építenie egy olyan eszköztárat, amivel fel lehet lépni az efféle beavatkozás ellen – vázolta Orbán Balázs.
Beszélt arról is, hogy Trump szerinte segíteni akar Európának – például az ukrajnai háború lezárását illetően –, de Európa elutasítja ezt a segítséget. Ennek a magyarázata a „Brüsszel és Kijev közötti árnyékszövetség”, mert „ők csak így tudják megtartani a hatalmukat”, máskülönben szembe kellene nézniük a háborús vereség következményeivel. „Tehát mi a terv? Az, hogy megnyerjük a választást”, és akkor el lehet mozdítani a brüsszeli vezetést a hatalomból – fogalmazott Orbán Balázs, aki később úgy összegzett: a következő időszakban minden nemzetnek ki kell dolgoznia a saját stratégiáját arra, hogy miként garantálhatja a polgárai biztonságát.
Majd Paul Coleman, a bécsi ADF International vezérigazgatója arról beszélt, hogy napjainkra az értékek „elszakadtak minden gyökértől, minden alaptól, és csak divatos szlogenként használják őket”. Példakén hozta fel erre az egyenlőséget, amelyet ma mindenki más-más kontextusban használ. Véleménye szerint a következő 3-4 év eseményei döntő fontosságúak lehetnek, és akár az elkövetkező évszázadot is meghatározhatják, vagy annál többet is. „Szinte minden országban változást követelnek az emberek (…), útelágazódáshoz érkeztünk” – tette hozzá.
A panel utolsó résztvevője Sohrab Ahmari, az UnHerd nevű közéleti portál amerikai kiadásának szerkesztője volt, aki szintén arról beszélt, hogy az utóbbi években Washingtonban túl sokat beszéltek távoli országok helyzetéről, és eközben nem foglalkoztak eleget a hétköznapi emberek gondjaival. Véleménye szerint mindazok, akiket korábban normálisnak lehetett nevezni, és a hagyományos értékeket képviselték, mára ideológiai nyomás alá kerültek. Mindeközben pedig, mint mondta „végtelenített migráció” zajlik, ami fenntarthatatlan terhet jelent, és pont azok az értékek vesznek el miatta, amelyek okán az emberek nyugatra akarnak jönni.
Beszélt arról is, hogy az uniós DSA-rendelet végrehajtásával megbízott NGO-k gyakorlatilag önkényesen korlátozzák a szólásszabadságot, és hogy az európai döntéshozók nem feltétlen gondolták át minden részletszabály esetén a gyakorlati következményeket. Emellett kitért arra is, hogy
a woke mozgalom a 2016-os berobbanása után 2020-ban lehetett a csúcson, azóta viszont hanyatlik, de a „középbaloldali elit” még nem ébredt rá, hogy miért voltak hibásak az elképzeléseik.
Végül arról is beszélt, hogy a mai világban egy bizonyos mértékű populizmusnak teret kell engedni, akkor ha nem akarunk ijesztő mértékben populista mozgalmakkal szembesülni.
Szijjártó Péter beszéde után „összecsaptak” a konzervatívok és a liberálisok – de azt mindenki elismerte, hogy az eddigi világrendnek vége
A következő panel előtt Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter szólalt fel. Többek között arról beszélt: „Nem biztos, hogy már visszajöttünk a szakadék széléről.”
„A második világháború óta most a legnehezebb helyzet”, miközben új világrend alakul ki a szemünk előtt. „Új szabályok, új előírások, új módszerek jönnek, és semmi sem lesz olyan, mint korábban”
– mondta a külügyminiszter, miközben kitért arra is, hogy az utóbbi évtizedek válságait (világgazdasági válság, migráció, koronavírus, ukrajnai háború) Magyarország minden esetben jól kezelni, az Európai Unió viszont minden esetben hibás választ adott rájuk.
Arról is beszélt, hogy az uniós vezetés Európa háborújának tekinti az ukrajnai konfliktust, pedig nem az. „Európában teljes frusztráció uralkodik az elszigeteltség miatt. És ennek következményeként az európai vezetők úgy tekintenek az ukrajnai háborúra, mintha a mi háborúnk lenne, pedig nem az. Oroszország nem támadott meg egyetlen EU-tagállamot sem. Ez Oroszország és Ukrajna háborúja” – jelentette ki a külügyminiszter.
Az Európai Unió a nagy vesztese az új világrendnek, miközben Magyarország sikeres. Az új világrend patrióta világrend lesz
– mondta még a külügyminiszter, aki szerint egy Budapestről kiindult „globális patrióta forradalom” zajlik most. Végül arról beszélt: az idei magyarországi választások tétje az, hogy „Magyarország folytatja-e szuverén, nemzeti politikai stratégiáját, amely a nemzeti érdekek érvényesítését célozza, vagy azok vehetik át az irányítást, akiket Brüsszel delegál”.
A panelbeszélgetésen – amely a szuverenitásról és a világ megosztottságáról szólt – Gladden Pappin arról beszélt, hogy jelenleg egyfajta interregnum van a globális világrendben. Mint mondta, az utóbbi időszak az elveken alapuló világrend korszaka volt, de ez rossz döntésekhez vezetett, és most egyfajta számvetés előtt állunk.
A kérdés szerinte az lesz, hogy lesz-e ismét egy szabályokon alapuló világrend, vagy a nyers hatalmi harcról fog szólni a nemzetközi politika.
Sőt, egy harmadik alternatívát is felvetett – egy kaotikus világrendet, amely akkor állhat elő, ha nem sikerül tisztázni, hogy kinek mi az érdeke.
Később megjegyezte azt is, hogy a világrend átalakulása közben kibontakozik két pólus ellentétje: az egyik oldalon ott vannak a BRICS országai (Kína és Oroszország vezetésével), a másikon pedig a Donald Trump által létrehozott, Amerika köré központosuló Béketanács (bár e kettő közt egyelőre van némi átfedés is).
Ivan Krasztev, a szófiai Liberális Stratégiák Központjának elnöke némiképp máshogy látta a világrend helyzetét. Véleménye szerint a világrend felfogása attól is függ, hogy ki melyik oldalon ül, az viszont világos, hogy most egyfajta „törés” látható, nem csak egy puszta „átmenet” a világrendváltásnál.
„A liberális világrendnek vége”, és az is kiderült, hogy a Nyugat már nem fogható fel egységes szereplőként – jelentette ki, utalva ezzel a Mark Carney kanadai kormányfő Trumpnak címzett kritikus üzenetére.
Megjegyezte azt is, hogy szerinte Trumpnak az új világrendről alkotott víziója (amelyben ismét befolyási övezetekre osztanák a világot, erről szól a 2025 végén közzétett amerikai nemzetbiztonsági stratégia is) nem működőképes, de Carney felvetése sem jó. Mint mondta, az amerikai elnök elképzelése szerint Amerikának továbbra is különleges hatalom jutna a nemzetközi politikában, de valójában az Egyesült Államok ma már hanyatlik.
Szijjártó Péter köszöntőjére reagálva arról is beszélt, hogy ha most valóban „nacionalista forradalom” zajlik a világon, akkor ez a „nacionalizmusok összecsapásával” is fog járni. Majd arról is beszélt, hogy szerinte Magyarország helyzete szempontjából sem feltétlenül lesz jó az, ha körülötte hatalmi versengésbe kezdenek a középhatalmak, és ebből a szempontból előnyös lehetne, ha az Európai Unió erősebb entitássá válna.
Később, Donald Trump Béketanácsáról azt mondta, hogy az egy kicsit egyfajta „privát golfklubra” hasonlít, az Európai Unió jövőjét pedig bizonytalannak nevezte a tekintetben, hogy meghatározó szereplő lesz-e a jövőben, vagy széttöredezik.
Szijjártó Péter itt most azt mondta, hogy Ukrajna nem Európa háborúja, de „érdekes lenne megnézni, hogy miként reagálnának egy ilyen kijelentésre Varsóban”
– hozta fel a példát a széttöredezésre.
Budapest Global Dialogue, 2026. február 9–10. (Forrás: Magyar Külügyi Intézet)Velina Tchakarova, a bécsi székhelyű For A Conscious Experience (FACE) nevű thinktank alapítója arról beszélt, hogy az utóbbi időben Oroszország és Kína egyre aktívabban lép fel (ennek jelei a legutóbbi kínai tisztogatások is szerinte), viszont eközben továbbra is érvényben van az előző világrendet meghatározó Pax Americana is – legalábbis ha az amerikaiakat kérdezik erről.
Az Európai Unió mindeközben nagyon „kényelmetlen helyzetben” van: „Nincs meg bennünk a győzelemhez szükséges gondolkodásmód, nem igazán tudjuk, hogy mit jelent a győzelem” – mondta.
Minden uniós fővárosban más választ adnak arra a kérdésre, hogy mit is jelentene a „győzelem” – tette hozzá, majd arról is beszélt, hogy az amerikai–orosz egyeztetéseknek a középhatalmak lehetnek a vesztesei, és hogy az Európai Uniónak a technológiától kezdve a biztonságpolitikáig bezárólag minden téren meg kell találnia a válaszokat az új helyzetre. Ugyanakkor szerinte az új világrend is értékekre fog épülni, még ha más értékekre is, mint az eddigi – az az egy pont pedig minden szereplőben közös lehet, hogy nem akarnak egy forró, nukleáris háborút a másikkal.
Dhruva Jaishankar, az ORF America ügyvezető igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy már a második világháború utáni világrendnek sem ugyanaz volt az értelmezése a világ különböző pontjain – Indiában például nagyon máshogy láthatták ezt, mint mondjuk Európában. De minden világrendhez szükség van egy hegemón hatalomra, vagy pedig arra, hogy „a nemzetek összeüljenek és megegyezzenek” – tette hozzá, bár megjegyezte, hogy szerint ezek közül egyik feltétel sem fog egyhamar teljesülni.
Felhívta a figyelmet továbbá arra is, hogy az előző világrend bukásához sok minden hozzájárult, sok tényezőt figyelmen kívül hagytak eddig – például azt is, hogy minden értelemben (nyersanyagbeszerzés, gazdaság, munkaerő stb.) „túlzott függőség” alakult ki egyik vagy másik állam közt.
Kiemelte azt is, hogy a nemzetközi politika jellegét négy faktor határozhatja meg: az, hogy miként zárul az ukrajnai konfliktus; a közel-keleti konfliktus konklúziója; hogy mi történik az indo–csendes-óceáni térségben látható kínai–amerikai hatalmi harcban; és hogy miként sikerül alkalmazkodni a technológiai fejlődéshez.
Szerinte azonban egy évtized múlva már nem interregnumról fogunk beszélni a világrendet illetően, hanem valami másról.
Thomas Greminger, a Genfi Biztonságpolitikai Központ ügyvezető igazgatója egyetértett Mark Carney-vel abban, hogy a középhatalmak újraformálhatják a világrendet. Meg mindig sok olyan állam van, amely hisz a nemzetközi rendben, és hisznek abban, hogy kollektív megoldásokra van szükség a globális porondon.
Beszélt arról is, hogy a középhatalmakat az határozza meg, hogy van politikai szándékuk vezetni, és kellő hatalmuk is ahhoz, hogy kiterjesszék a befolyásukat,
és e ponton megjegyezte, hogy néhány kisebb ország – Svájc, Katar, Szingapúr – is úgy viselkedik bizonyos értelemben, mintha középhatalom lenne.
Majd felvetette azt is, hogy ez a fajta középhatalmi törekvés akár Magyarországra is igaz lehet (bár ez inkább kérdésként hangzott el, mintsem kijelentésként).
Véleménye szerint Carney beszédével most újra felfedezték a középhatalmak jelentőségét, amelyek sokszor meghatározó szerepet játszottak a világpolitikában – például öt évtizede, a helsinki egyezmények kezdeményezésekor vagy éppen a davosi Világgazdasági Fórum létrehozásakor. Meglátása szerint a középhatalmaknak most együttesen kell fellépniük azért, hogy ne essenek a világ három vezető (katonai) hatalma – az amerikaiak, a kínaiak és az oroszok – csapdájába.
Ukrajna és Izrael: mi az oka a háborúnak, és van-e esély a békekötésre?
Egy későbbi, délutáni beszélgetés témái a „béketeremtők és békefenntartók”, illetve a globális biztonság feltételei voltak. Az első felszólaló, Elie Pieprz, az Izraeli Védelmi és Biztonsági Fórum nemzetközi kapcsolatokért felelős igazgatója azt mondta: különösen igaz Izraelre a mostani helyzetben az, hogy a szakadék széléről jött vissza. Mint felidézte, sokszor elhangzik, hogy Izrael mindig is háborúban állt, és az igaz, hogy egyik háborúját sem békével zárta le, hanem fegyverszünettel.
Egy ilyen megoldás mindenki számára „kényelmes”, de csak egy ideiglenes válasz. Most is ez a helyzet: a fegyverszünet az izraelieknek és a Hamász uralma alatt élő palesztinoknak is könnyebbséget jelent.
De a gázai helyzet nincs rendezve – figyelmeztetett.
Edward Luttwak, az Egyesült Államok védelmi minisztériumának szerződéses stratégiai tanácsadója mindehhez hozzáfűzte: Izrael adottságaiból az a tragikus eredmény adódott, hogy „minden izraeli katonává válik”, ugyanakkor ez nem akadályozza meg őket abban, hogy éljék az életüket. Majd, a gondolatot továbbfűzve megjegyezte, hogy sok ország létét határozták meg a háborúk.
„Háború nélkül mi lenne Georgiából?” – hozta fel a példát, mondván, hogy a grúzok öröksége teljes egészében azon alapul, hogy valamilyen nagyhatalomnak voltak a szomszédai.
És ez igaz Magyarországra is. Trianon például az ország „legintellektuálisabb generációját” is eredményezte, merthogy ők voltak azok, akik a feldarabolás után visszajöttek a határon túlról
– tette hozzá, majd arról is beszélt, hogy a mai Nagy-Britanniát szintén „a háborús kultúra” hozta létre.
Az ukrajnai háborúval kapcsolatban úgy vélekedett: azért is tart 12 éve a konfliktus, mert a háborúkat legtöbbször nem a „békefolyamatok” zárják le, hanem az, hogy a hadviselő felek kimerülnek. „A háború célja a béke megteremtése (…), a nevetséges tárgyalásokkal semmit sem lehet elérni” – mondta, miközben arra is utalt, hogy a 2022-es invázió előtt lényegében mind az orosz, mind az amerikai hírszerzés félreértékelte Ukrajna ellenálló képességét, a NATO pedig kudarcot vallott az elrettentéssel.
Budapest Global Dialogue, 2026. február 9–10. (Forrás: Magyar Külügyi Intézet)Alexandre del Valle, a franciaországi IPAG Business School geopolitika és nemzetközi kapcsolatok professzora mindeközben arról beszélt, hogy minden háborúhoz először is egy ellenség kell, akiről először meg kell alkotni az ellenségképet. Azonban sokszor a szereplők nincsenek tisztában, hogy kik a valós ellenségeik – erre példaként hozta fel, hogy a nyugati országokat ma már nem az identitás, hanem a szabadkereskedelem tisztelete fogja össze, és ezáltal Katar úgy lehet a nyugati országok „barátja”, hogy közben iszlamistákat pénzel.
Véleménye szerint Európa baja ma az, hogy nem tudja meghatározni, hogy mi vagy ki számára az ellenség.
Az ellenség „egy olyan szereplő, aki el akarja venni azt, ami a tied”; Ukrajna és Oroszország ellenségek ebben az értelemben, de az Európai Unió nem ellensége Oroszországnak – fejtette ki véleményét. Hozzátette azt is, hogy Törökország például ellensége Görögországnak a ciprusi konfliktus miatt, és a törököknek ezáltal két EU-országgal is konfliktusuk van, mégsem tekinti őket ellenségnek az EU. Az öreg kontinens legveszélyesebb ellenségének a politikai iszlamizmust nevezte, amely egy „hosszú távú, nagyon-nagyon veszélyes ketyegő bombát jelent”.
A beszélgetés negyedik résztvevője, Jennifer Kavanagh, a washingtoni Defense Priorities thinkthank katonai elemzési igazgatója arról beszélt: tartós békét csak akkor lehet elérni, ha rendezik egy-egy konfliktus alapvető kiváltó okait.
Ukrajna esetében az alapvető oka az, hogy a Nyugat vagy a Kelet része legyen-e az ország, amire politikai megoldást kell találni. És ugyanez igaz a Hamász és Izrael háborújára – mondta.
„Azt hiszem, csak kerülgetjük a témát” – tette hozzá az ukrajnai tárgyalásokkal kapcsolatban, mivel az eddig felvetett megoldások sem rendezik az alapvető problémát. Hozzátette azt is, hogy az Egyesült Államok mindkét esetben a béketeremtő szerepét vette fel, miközben épp az USA az oka annak, hogy ezek a konfliktusok ennyire elhúzódtak. Ukrajna esetében a NATO-expanziót az amerikai szorgalmazták, és még mindig az általuk gyártott fegyverekkel harcolnak az ukránok. Izraelnek pedig nem lenne ekkora mozgástere a Közel-Keleten, ha Amerika nem állna ott mögötte – mondta.
„Putyin az egyetlen kompetens történész” – „Ukrajna pedig nem létezett, amíg Putyin meg nem próbálta elpusztítani”
Arra a moderátori kérdésre, hogy lehet-e béke mégis ezekben a konfliktusokban, Elie Pieprz azt válaszolta: a gázaiak és a Hamász továbbra is meg akarják semmisíteni Izraelt. Ugyanakkor, mint mondta, Izrael most reálisan látja a veszélyeket – miközben korábban látták ugyan a Hamász gázai készülődését, de nem léptek fel ellene, mert el akarták kerülni háborút.
„Izrael éveket töltött azzal, hogy próbálta elkerülni azt a háborút, amit épp most vívtunk meg”
– fogalmazott, hozzátéve azt is, hogy ezzel a zsidó állam visszaszerezte „a vörös vonalak érvényesítésének szándékát”, amit az Irán szövetségeseivel (Hezbollah, húszik) való leszámolás is jelez. Ezek a vörös vonalak lehetnek a keretrendszerei egy tartós békének, ahelyett, hogy ismét kiújulnának a harcok – mondta.
Edward Luttwak Ukrajnával kapcsolatban azt mondta, hogy szerinte a háború folytatódni fog.
„Európát a háborúk hozták létre” – fogalmazott, utalva arra, hogy történelmileg az öreg kontinens növekedésének, megélhetésének kulcsát mindig is a háborúk jelentették.
„Aztán a háború eltűnt Európából. Azóta Európa hanyatlásnak indult” – mondta.
„Putyin az egyetlen kompetens történész” a nemzetközi vezetők közül – tette hozzá nem sokkal később a szakértő, miközben arról beszélt, hogy az orosz elnök egy „18. századi hadsereggel” – zsoldosokkal, burjátokkal, csecsenekkel – támadta meg Ukrajnát, akik még akarnak harcolni. Mindeközben a másik oldalon hosszú ideje ez az első alkalom, hogy az európaiak nem küldenek önkénteseket Ukrajnába – holott történelmileg (például az olasz egység háborújában, a görög polgárháborúban) nagy szerep jutott az európai önkénteseknek. Ma az európai hadseregek nincsenek készen a háborúra. Két kivétel van, a finnek és a svájciak – fűzte tovább a gondolatmenetet.
Majd – Schrödinger macskájával példálózva – úgy összegzett:
„A macska nem létezik, amíg nem látod – Ukrajna pedig nem létezett, amíg Putyin meg nem próbálta elpusztítani.”
Alexandre del Valle mindehhez azt fűzte hozzá, hogy „Európa ma az utolsó ukránig harcol”, tehát úgy akarja legyőzni Oroszországot, hogy egy katonát se vet be. Véleménye szerint Donald Trump hozzáállása sem morálisabb ennél, de realisztikusabb. Az európai terv viszont azon a moralitáson alapul, hogy Oroszországnak vereséget kell szenvednie. „Az Európai Unió terve teljesen szörnyű”, és valójában az amerikaiak és az EU-országok titkosszolgálatai is tudják, hogy Oroszország mindenképp elfoglalja Kelet-Ukrajnát. Ha nem a diplomácia útján, akkor további halottak árán – közölte.
Jennifer Kavanagh úgy vélekedett, hogy Donald Trump alighanem őszintén azt akarja, hogy érjen véget a gyilkolás, és szerinte egy törékeny, bizonyos ideig tartó fegyverszünet lehetséges is. Ugyanakkor figyelmeztetett arra, hogy amikor kiújulnak a harcok, akkor minden újabb kör rosszabb az előzőnél – példaként az intifádákat hozta fel, és azt, hogy a 2022-es invázió is rosszabb volt Ukrajnában a 2014-es eseményeknél.
„Attól tartok, hogy a (hadviselő felek) kimerülésének vége egy nukleáris holokauszt lesz. Ez nem valószínű ugyan, de nem is lehetetlen”
– fogalmazott a washingtoni szakértő, miközben megjegyezte: az Ukrajna mellett álló tettre készek koalíciója is csak akkor tettre kész, ha ott van mögöttük az Egyesült Államok.
„Putyin átverte Trumpot”, mégis Zelenszkij miatt szabadultak el az indulatok – a „barátja” megvédte az ukrán elnököt
Még mindig ugyanezen beszélgetés alatt hozta szóba Edward Luttwak azt, hogy Trump „előre fizetett” Putyinnak Ukrajnát illetően – például azzal, hogy elődjével szemben nem hívta őt bűnözőnek, még úgy is, hogy szavazatokat veszíthetett emiatt a kampányban. Elmondása szerint az alaszkai csúcstalálkozóra készülve az amerikaiak úgy látták, hogy ott Putyinnak kellene visszafizetnie a szívességet.
Ezzel szemben Putyin eljátszotta azt, amit annak idején az egykori szovjet külügyminiszter, Andrej Gromiko: „Odautazott, aztán azt mondta, hogy »nyet«.” Putyin átverte Trumpot, de ezzel el is játszotta a bizalmát – vélekedett a szakértő.
Trump békét akar, de Putyinnál nem talált megoldást ehhez, pedig hajlandó lett volna odaadni Donyecket és Luhanszkot is a békéért. Putyin azonban nem akar békét, mert már látja a fáradtságot, kimerültséget, és hogy egy nap sikert fog aratni Ukrajna ellen – tette hozzá.
Ezen a ponton Del Valle és Luttwak között volt némi vita arról, hogy Zelenszkij miért nem köt békét Putyinnal.
„Zelenszkijt kinyírják, ha elfogadja Trump tervét. Vagy alkotmányba írják, hogy teljesen illegális, ha lemond a területekről. Zelenszkij nem mondhat igent a Trump-tervre”
– magyarázta a francia professzor, mire Luttwak azzal kérdezett vissza, hogy találkozott-e Zelenszkijjel, illetve azzal kontrázott, hogy valójában „az orosz hadsereg kudarca” az, hogy mindeddig nem tudták elérni a kitűzött céljukat Ukrajnában.
Del Valle később arról beszélt, hogy a NATO célja eredetileg egy fenyegetés elleni védelem volt, viszont a 90-es évek után a bővítés már paradox módon azt is eredményezte, hogy nőtt a szövetséggel szembeni fenyegetés mértéke. Luttwak pedig arról beszélt, hogy az ukrajnai háborúban, amikor az orosz hadsereg szénája rosszul állt, „néhány idióta elkezdte mondogatni Oroszországban”, hogy vessék be a taktikai nukleáris fegyvereket, mert azoknak korlátozott a hatása. De ez egy délibáb, bármilyen nukleáris fegyver túl erős ahhoz, hogy bevessék – mondta.
„Barátom, Zelenszkij azért nem tud megállapodást kötni, mert az oroszok még Donyecket, Luhanszkot sem tudják teljesen elfoglalni. Az orosz hadsereg nem elég erős ahhoz, hogy Zelenszkij békét köthessen. Nem lehet békét kötni, ha az ellenség nem nyomul előre láthatóan Kijev felé”
– tette még hozzá a francia professzornak válaszolva Luttwak, mire Del Valle azzal válaszolt, hogy azért haladnak az oroszok. A beszélgetés végén az került szóba, hogy ha már Ukrajnában nincs béke, a Közel-Keleten „legalább” összeomlott az iszlamizmus – bár Európában erősebb, mint valaha.
Lopakodó szabadságkorlátozás Európában, borús kilátások a világgazdaságban
Az esemény utolsó panelbeszélgetését A nagy újraindítás: a globális gazdaság újjáépítése címmel rendezték meg.
A kérdések közt felmerült, hogy tényleg mérhető-e gazdasági eredményekben az amerikai diplomácia sikeressége? Erre Andrew Peek, a Fehér Ház Nembiztonsági Tanácsának (NSC) Európáért és Oroszországért felelős korábbi főigazgatója (aki jelenleg az Atlantic Council kutatóközpont egyik intézetét vezeti) azt válaszolta:
a gázai konfliktus esetében például igen, mert ott már csak a humanitárius kiadásokra is kevesebbet kell költeni a fegyverszünet miatt – a befektetési lehetőségekről nem is beszélve.
György Lászlótól, a gazdasági stratégiákért és a Tanítsunk Magyarországért program irányításáért felelős kormánybiztostól azt kérdezte a moderátor, hogy helyes-e az, ha az új amerikai nemzetbiztonsági stratégia kevesebb intervenciót ír elő a világpolitikában. „Akár Magyarország is írhatta volna” ezt a dokumentumot. „Az Egyesült Államoknak nagyon nagy szüksége volt” erre – hangzott a válasz.
Szerinte csak az nem egyértelmű, hogy eddig miért nem volt az Egyesült Államoknak nemzetbiztonsági stratégiája?
Hogy lehettek kínai felügyelet alatt eddig a panamai kikötők? – tette fel a kérdést, majd megjegyezte: ezek után Európában is nagy kérdés, hogy képesek-e a kontinens országai megvédeni a saját lakosságukat, és ellátni őket mindazzal, amire szükségünk van. Véleménye szerint az európaiakat ma nagyon megköti az ideológiailag motivált gondolkodás, és ehelyett inkább a pragmatista politikára, a kínai–indiai példákból való tanulásra lenne szükség.
Budapest Global Dialogue, 2026. február 9–10. (Forrás: Magyar Külügyi Intézet)Sujan R. Chinoy, az indiai Manohar Parrikar Institute for Defence Studies and Analyses intézet főigazgatója mindeközben arról beszélt, hogy „az Egyesült Államok nagyon tisztán beszél azzal kapcsolatban, hogy Kína az ellenfél”, többek közt a nemzetbiztonsági stratégia is tartalmazza ezt. Beszélt arról is, hogy a nemrég kötött EU–India szabadkereskedelmi megállapodás értelmében egyre nagyobb üzletet akarnak csinálni az uniós országokkal, és ugyanez igaz az Egyesült Államokra is.
„Jó kapcsolatok az EU-val, jó kapcsolatok az USA-val és jó kapcsolatok északi szomszédunkkal, a Kínai Népköztársasággal
– foglalta össze India gazdasági credóját.
A kérdésre, hogy miként látják a világgazdaság jövőét, Andrew Peek azt mondta: a Nyugatnak mindig az adott önbizalmat, hogy a rendszere gyorsabban fejlődött, mint másoké, például a Szovjetunióé a hidegháború alatt. Ezzel szemben most egy „lopakodó szabadságkorlátozás” figyelhető meg a szólásszabadságban és más területeken, ami nagymértékű pesszimizmusra ad okot.
„Akármi is lesz, nagyon más lesz, mint most. Leszámítva talán Magyarországot”
– mondta a Nemzetbiztonsági Tanács korábbi vezető tisztviselője.
György László arra hívta fel a figyelmet, hogy biztonsági szempontból Európa az Egyesült Államoktól függ, digitális szempontból – ahogy azt Ursula von der Leyen is mondta – pedig „98 százalékos” kitettsége van Kína felé. Szerinte a gazdaságfejlesztésben sok mindent lehetne tanulni például a kínaiaktól a közös vállalkozások terén, az új technológiák integrálása érdekében. Kína ma már számos technológiai területen vezet az amerikaiakkal szemben – mondta, hozzátéve: ezen esetleg úgy lehet fordítani, ha megerősítik a középosztályt világszerte, de főként Európában és a nyugati társadalmakban.
Emellett beszélt arról is, hogy a válságokból a nagy üzletcsoportok húztak hasznot – az ukrajnai háborúból az energiavállalatok, a koronavírus-járványból a technológiai szektor –,
így az lenne a helyes, ha kicsit jobban megadóztatnák azokat, akiknek sok pénzük van, és azoknak adják ezt a pénzt, akik hasznos tevékenységet végeznek a társadalom érdekében – például azzal, hogy gyereket vállalnak.
Sujan R. Chinoy a beszélgetés végén arra hívta fel a figyelmet, hogy a következő évtized jellemzője a hatalom egyenlőtlen megoszlása lesz.
Szerinte a világgazdaság három különböző szinten fog működni.
Az egyik szegmensben továbbra is unipolaritás, egyoldalú hatalom lesz; itt az Egyesült Államok lesz a meghatározó, például a vámpolitikát, a félvezetők gyártását illetően. De eközben lesz egy másik dimenzió, ahol az USA és a Kína kettős hatalma érvényesül (példaként a ritkaföldfém-termelést említette). És lesz egy harmadik dimenzió, amelyben a globális Dél befolyásának növekedése, multipolaritás lesz látható.
Véleménye szerint a legfontosabb gazdasági terület a mesterséges intelligencia lesz, mert akiknek ebben az iparágban hatalmuk lesz, azok egy „exkluzív klub” tagjai lesznek: ők a saját világukban létezhetnek majd a „mesterséges intelligencia által vezérelt globális gazdaság” közepette. Véleménye szerint ha ennek a hatalmi koncentrációnak nem sikerül elejét venni, akkor „nagyon gyorsan fogunk belesüllyedni egyfajta AI-gyarmatosításba”.
Akit részletesebben is érdekel a konferencia valamely beszélgetése (cikkünkben nem számoltunk be az összesről), az itt és itt meg is tekintheti ezeket a Magyar Külügyi Intézet YouTube-oldalán.
Kiemelt kép: A Budapest Global Dialogue, 2026. február 9–10. (Forrás: Magyar Külügyi Intézet)