Miközben az Egyesült Államok és Oroszország egyaránt több ezer nukleáris robbanófejjel rendelkezik, Európában jelenleg csupán két állam, Franciaország és az Egyesült Királyság birtokol atomfegyvert, ráadásul a két európai nukleáris hatalom arzenálja együttvéve is csak néhány száz robbanófejet tesz ki. Az orosz fenyegetés erősödése, valamint az amerikai biztonsági garanciák jövőjével kapcsolatos bizonytalanság ugyanakkor egyre intenzívebb vitát indított el arról, szükség van-e az európai nukleáris képességek megerősítésére. A diskurzust részben Donald Trump NATO-val kapcsolatos kritikái és külpolitikájának tranzakcionális megközelítése erősítették fel. Több európai vezető attól tart, hogy hosszabb távon nem lehet automatikusan számítani az amerikai nukleáris védőernyőre – írja a Tények a Kyiv Postra hivatkozva.

A konferencián Friedrich Merz német kancellár arról beszélt, hogy már bizalmas egyeztetéseket folytat Emmanuel Macron francia elnökkel az európai nukleáris elrettentés jövőjéről.

Az Egyesült Királyság miniszterelnöke, Keir Starmer hangsúlyozta, hogy a brit nukleáris erő már most is védi a NATO-szövetségeseket, miközben London erősíti nukleáris együttműködését Franciaországgal. Véleménye szerint minden potenciális ellenfélnek tisztában kell lennie azzal, hogy egy válsághelyzetben a brit–francia kombinált nukleáris képességgel kell számolnia.

Ezzel szemben a NATO főtitkára, Mark Rutte kijelentette: szó sincs arról, hogy Európa teljes mértékben kiváltsa az amerikai nukleáris védelmet.

Az Egyesült Államok továbbra is a „végső garancia”, és az európai kezdeményezések ezt kiegészíthetik, de nem helyettesíthetik.

Az amerikai védelmi minisztérium részéről Elbridge Colby megerősítette, hogy Washington kiterjesztett nukleáris elrettentése Európára továbbra is érvényes, ugyanakkor az Egyesült Államok nyitott a nagyobb európai szerepvállalásra, szigorú egyeztetések és a nukleáris fegyverek terjedésével, valamint az instabilitással kapcsolatos kockázatok figyelembevételével.

Öt lehetséges forgatókönyv

A müncheni jelentés öt potenciális irányt vázolt fel Európa számára, hangsúlyozva, hogy egyik megoldás sem mentes a kockázatoktól vagy a magas költségektől.

A felmerült lehetőségek a következők:

• az amerikai nukleáris elrettentésre való további támaszkodás;

• a brit és francia nukleáris erők európai keretek közötti megerősítése;

• közös európai atomfegyver kifejlesztése;

• az atomfegyverrel rendelkező európai országok számának növelése;

• a hagyományos katonai képességek jelentős bővítése az elrettentő erő fokozása érdekében.

A Kyiv Post szerint rövid távon továbbra is az amerikai katonai jelenlétre és nukleáris erőre épülő modell számít a leginkább hiteles és megvalósítható opciónak. Ugyanakkor arra figyelmeztettek, hogy a stratégiai önelégültség időszaka véget ért, és az európai döntéshozóknak nyíltan, késlekedés nélkül kell foglalkozniuk a nukleáris fegyverek szerepével a kontinens biztonságában.

Számos európai országban a nukleáris fegyverkezés kérdése sokáig politikai tabunak számított. Az orosz támadás, valamint az amerikai elkötelezettséggel kapcsolatos kétségek azonban a főáramú politikai viták közé emelték a témát.

Több vezető attól tart, hogy Moszkva területi ambíciói nem korlátozódnak Ukrajnára, és akár NATO-tagállamok is célponttá válhatnak valamilyen formában.

Emmanuel Macron, aki korábban már felvetette a francia nukleáris védőernyő európai kiterjesztésének lehetőségét, a hónap végére átfogó beszédet ígért a francia nukleáris doktrínáról. Münchenben arról beszélt, hogy elképzelhető egy új megközelítés, amely különleges együttműködést, közös hadgyakorlatokat és közös biztonsági érdekeket foglal magában egyes kulcsfontosságú országokkal.

Bár rövid távon kevesen tartják reálisnak, hogy Európa teljes egészében átvegye a nukleáris elrettentés felelősségét, a vita intenzitása jól mutatja:

a kontinens biztonságpolitikai gondolkodása történelmi fordulóponthoz érkezett.

Kiemelt kép: Keir Starmer brit miniszterelnök, Friedrich Merz német kancellár és Emmanuel Macron francia elnök találkozója a Müncheni Biztonságpolitikai Konferencián 2026. február 13-án (Fotó: MTI/EPA/AFP pool/Thomas Kienzle)