„Nem börtön, hanem erőd” – így fogalmazott a házasság intézménye kapcsán Ujváry András. A vezetőképzéssel foglalkozó szakember így válaszolta meg azt az általunk fölvetett megközelítést, miszerint a hűség szabadsága jellemzi a házasságot – tehát nem korlátot jelent, hanem a biztonságot, s hogy ez egy belső szabadságot adó szövetség.

Kockázat-e a házasság?

Amikor a fiataloknak a házasságkötés iránti bizalmatlanságát, húzódozását hoztuk szóba, Ujváry abban egyetértett abban, hogy a házasságot a fiatalok „egy kockázatos lépésnek tartják”. Emlékeztetett, annak idején, néhány generációval ezelőtt „ez nem volt kérdés: megnőttél, megházasodsz, pont!

Most viszont, a mi korunkban azt látjuk, hogy nagyon sok lehetőség van. Lehet kizárólag a karrierépítésre koncentrálni”, és együtt lehet élni házasság nélkül is – míg régebben „az, hogy valakik úgy éljenek együtt, hogy nincsenek összeházasodva, ez teljesen elképzelhetetlen volt”. Ezzel szemben, folytatta, „a mai világban viszont ez egy teljesen természetes dolog”.

Ujváry András, a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom társelnöke (Forrás: Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom)

Ujváry rámutatott: magát a házasságot sokan ma már kockázatként élik meg, két okból. Egyrészt, mert

a házasság „mindenképpen egy olyan dolog, ami feltétlen bizalmat követel: ki kell mondani azt, hogy rábízom az életemet egy másik emberre,

és ő mellettem fog maradni. Ez félelmetes, hiszen ez látszólag egy kontrollvesztett állapot.”

Nem csak rajtam múlik egy házasság sikere, hiszen ez a másik embertől is függ. A másikba vetett bizalom az, amit nehéz meglépni, de egyszerűen nem nagyon van más választás. De a házasság „egy dinamikus dolog, így kell rá tekinteni; tehát az nem úgy van, hogy akkor „megveszem” a másikat egy csomagban, s ő olyan, amilyen és kész; illetve én is és olyan vagyok, amilyen, és ennyi, hanem pont az a házasság csodája, hogy együtt alakulunk, fejlődünk.

Itt a lehetőség!

A másik dolog, ami miatt a házasságot kockázatosnak látják a fiatalok, az, hogy sokan a „származási” családjukban azt látták: a szüleiknek nem sikerült jól a házassága. Mi a garancia arra – gondolják –, hogy ez velem nem fog megtörténni?

Erre azért azt szoktam mondani – tette hozzá –, hogy „ha valakinek olyan családja volt, amiben nem érezte jól magát, akkor pont itt a lehetőség, hogy egy olyan családot hozzon létre, ami viszont az ő számára megfelelő”. Tehát bármilyen furán hangzik, egy kicsit önmagunk megváltástörténete is ez.

E gondolatot kibontva úgy fogalmazott:

„itt van esélyünk jobbá tenni a jövőt, akár az elrontott múlt után is. Itt minden lehetőség rajtunk áll,

minden potenciál rajtunk múlik, hogy a saját jövőnket jobbá tegyük és alakítsuk.

Résztvevők a Három Királyfi, Három Királylány Alapítvány országos gyerekemelésének budapesti helyszínén, a XII. kerületi Lívia-villa udvarán 2025. május 31-én (Fotó: MTI/Lakatos Péter)

A „biológiai parancs”

Ujvary nem osztotta azt az aggályunkat, hogy minden kortárs film, sorozat inkább bomlasztaná, mintsem erősítené a házasság intézményét: kiemelte például a hagyományos családmodellt támogató, Rólunk szól című sorozatot. Leszögezte: ez is azt támasztja alá, hogy „Akármit is mondunk, ha tízezer éve működik az, hogy összeházasodom valakivel – vele élem a életemet, gyerekeink lesznek, fölépítünk egy egzisztenciát, egy családot –, akkor ez mitől ne lenne jó most?”

A gyermekvállalás motivációit illetően úgy látta: bár ebben az esetben, a házasságkötéshez hasonlóan van a kockázatvállalás miatti húzódozás, ám a belénk kódolt, úgynevezett biológiai parancs okán

„azért az az egy-két gyermek megszületik, csak az kevés”.

Régebben gazdasági szükségszerűség is volt a gyerekvállalás – idézte föl Ujváry – hiszen egy régebbi családban kellettek a szorgos kezek: úgy volt fenntartható egy családi gazdaság, hogyha sokan működtették.

Ez az ok, ez a motiváció mára megszűnt. Ma már, ha a gazdasági szempontokat vesszük figyelembe, nincs akkora szükség a gyerekekre a jóléti társadalmakban.

Megvehető: a termék, a szolgáltatás

Viszont más szempontok jelentek meg, itt van például az „örömfaktor”. Sokan a több gyerekes családokból arról számolnak be, hogy számukra egyszerűen örömfaktor a gyerek.

Csakhogy Ujváry úgy látja: itt némi eltévedés, zavar van a rendszerben. „Sokan felteszik a kérdést maguknak: mitől „örömfaktor” az, hogy mondjuk pelenkázom, meg hajnalban kel fölkelnem, vagy akár az éjszaka folyamán is sokszor fel kell kelnem? Mi öröm van abban, hogy a gyerekre költöm a pénzemet ahelyett, hogy elutaznék valahova, és egy szállodában lógatnám a lábamat?

És még ehhez hozzájön az is, hogy az egész világon

több millió marketinges elképesztő tapasztalattal dolgozik azon, hogy eladjon nekünk termékeket, szolgáltatásokat. Nos, ezek mind konkurenciái a gyerekek adta örömnek.

Hiszen a legtöbb terméket, szolgáltatást, mint „örömforrást” adnak el.

Megvehetetlen: az értelmes élet

Még kutatások is zajlanak az úgynevezett családvállalási paradoxon körül: vajon ki az, aki boldog? Aki gyermeket vállal, vagy aki nem? A kutatások azt mutatják, hogy bizonyos szempontból, tehát a hedonikus öröm szempontjából valóban lemondás tud lenni rövid távon a gyermekvállalás.

Csakhogy – visszatekintve azt életükre – azok, akik gyereket vállaltak, mégis boldogabbak.

Van ugyanis egy olyan boldogságfaktora is az embernek, amit az „értelmes élet adta boldogság” jelent. Tehát, amikor azt érzem, hogy az én életemnek volt és van értelme, ez az élet előre megy. Na, ezt a fajta boldogságfaktort adja meg a család és a gyerek.

Forrás: Shutterstock

De van egy másik boldogságfaktor is. Szintén ezt a fajta megelégedettséget adja a „kapcsolati boldogság”: jól érzem magam, mert engem szerető és kedvelő emberek vesznek körül, én is szeretem és kedvelem őket, és jó impulzusokat adunk egymásnak. „Egy nagyobb család, vagy már maga a gyerekvállalás, egy társ, egy házasság, pont ezt a kapcsolati boldogságot is tudja táplálni” – mutatott rá Ujváry.

A háromlábú szék

Úgy fogalmazott: a boldogság „egy háromlábú szék: ha csak a hedonikus boldogság van, akkor az csak egylábú szék, tehát egy kiegyensúlyozottsághoz mind a háromnak meg kellene lennie:

a hedonikus boldogság mellett az értelmes élet adta és a kapcsolati boldogságnak is helye van.

Mivel interjúalanyom vezetőképzéssel is foglalkozik, mind a munkája, mind a házasság kapcsán azt a bibliai parancsot idézte, hogy „szeresd felebarátodat, mint önmagadat”. Ezt a keresztény alapgondolatot így fejtette ki: „Ha jó vezető akarok lenni, bár furán hangzik, szeretnem kell a beosztottakat; ha jó szakember akarok lenni, szeretnem kell az ügyfeleimet vagy a szakmámat.

Ha jó házasságot akarok, szeretnem kell a házastársamat.

A titok

Saját tapasztalatiból merítve azt is elmesélte: mikor megszületett az első gyermekük, sok tanácsot kaptak „de a legjobb és legfontosabb tanácsot egy éppen nálunk dolgozó vízvezeték-szerelő adta, aki

ránézett a kisbabára és csak ennyit mondott nekünk, hogy: „szeressék, ennyi a titok!”

Arra is kitért, hogy el is tudunk fáradni a házasságban is, épp úgy, mint akár a gyereknevelésben – tett hozzá. Ezzel kapcsolatban azt mesélte el, hogy amikor Jeruzsálemben voltak három gyerekkel a 40 fokos hőségben, „és hullafáradtan bezuhantunk egy arab kávézóba, akkor a kávézó tulajdonosa, aki egy ideig figyelte őket, csak ennyit mondott: neki is van három gyereke, ő is volt nyaralni, és néha fáradtabb volt, mint amilyen boldog”.

Tehát az, hogy boldog vagyok, és az, hogy néha fáradt vagyok az nem egy „vagy-vagy”, hanem egy állapot. Tehát ne ijedjünk meg attól, hogyha néha elfáradunk, attól még lehetünk boldogok.

A kiemelt kép illusztráció. (Forrás: Shutterstock)