Soltész Gréta volt edzője, Spák József személyes hangvételű visszaemlékezésben idézte fel közös történetüket – írja az atletika.hu. Egy iskolaudvaron figyelt fel először a különösen bátor, eleven kislányra, aki szinte azonnal otthonra talált az atlétika világában. Tehetsége hamar megmutatkozott: távolugrásban és gátfutásban is kimagasló eredményeket ért el, már 12 évesen országos bajnoki címet szerzett, és sorra gyűjtötte a dobogós helyezéseket.

A korosztályos válogatottság, a bajnoki címek és az EYOF-szereplés természetes állomásai voltak pályafutásának. Mégis, edzője szerint Grétát mindig a teljesítmény érdekelte igazán, nem a győzelem ténye. Maximalizmusa sokszor akkor sem engedte elégedettnek lenni, amikor elsőként ért célba.

Felnőttként már nem az élsport került élete középpontjába. Tanulmányaira összpontosított, ahol ugyanolyan következetességgel és elszántsággal törekedett a legjobbra, mint korábban a pályán.

Egyetemi évei alatt derült ki súlyos betegsége, amely hat és fél éven át tartó küzdelemre kényszerítette.

Mintegy 120 kemoterápiás kezelésen és több műtéten esett át, miközben diplomát szerzett jeles minősítéssel és dékáni dicsérettel, nyelvvizsgákat tett, tanfolyamokat végzett, szakmai versenyeken vett részt, és folyamatosan dolgozott rendezvényszervezőként – írja a Blikk. Súlyos betegsége ellenére tavaly még részt vett a Magyar Olimpiai Bizottság Fiatal sportvezetők programjában is.

Január 28-án azonban elvesztette azt a csatát, amelyet éveken át rendíthetetlen kitartással vívott. Gréta egyik utolsó, édesanyjának mondott gondolata az volt:

„Az élet nem kegyes, nem könnyű… De látod, milyen szép?”

Kiemelt kép forrása: Magyar Atlétikai Szövetség