A cikkben idézett tervek hátterében olyan, a minisztérium által megrendelt anyagok állnak, amelyek szerint a vidék hosszú távon „irrelevánssá” válhat egy multikulturális társadalomban, ha továbbra is „fehér környezetként” él a köztudatban, amelyet főként a fehér középosztály élvez.

A jelentések nyomán több vidéki térség – köztük a Chilterns és a Cotswolds – vállalásokat tett arra, hogy diverzitási célok mentén bővítik a látogatóik körét.

A helyi önkormányzatok most külön stratégiákat is felvázoltak, és vállalásokat tettek, mint például „befogadóbb információs anyagok” kiadását és olyan elérést, amely a „védett tulajdonságokkal” bíró csoportokat is megszólítja – például azokat, akiknek az angol „nem az első nyelve”.

A kocsmák és a „fehér tér” vita

A szöveg egyik legerősebb állítása, hogy a vidéki pubok bizonyos kisebbségeknek „kellemetlen” vagy „nem kifejezetten befogadó” élményt adhatnak. Ezt a logikát követi az a gondolat is, miszerint a táj és a természetélmény „kulturális kódjai” eltérhetnek: egy idézett javaslat például azt állítja, hogy míg „a legtöbb fehér angol” a magányt és csendes elmélyült tevékenységeket értékeli, addig „az etnikai kisebbségek” inkább a közösségi jelenlétet (család, barátok, iskolák) preferálják.

Itt csúszik át a vita a gyakorlati hozzáférés javításáról egy kényesebb terepre: kulturális általánosításokba, amelyeknek a vidéken élő britek a célpontjai.  A minisztérium egyik fő aggodalma, hogy a vidéki létesítmények „a fehér angol kultúrát szolgálják ki”, nevezetesen, hogy a hagyományos brit kocsmák korlátozott ételválasztékot kínálnak, és alkoholt fogyasztó embereket szolgálnak ki. Ennek megfelelően a pakisztáni és bangladesi származású muszlimok nem érzik magukat szívesen látottnak vidéken.

A nemzeti parkokban is túl sok a fehér

A vita egyik gyökere egy 2019-es, a minisztériumhoz köthető jelentés, amelyről a The Telegraph is beszámolt. Ebben szerepel az a megfogalmazás, miszerint a nemzeti parkok és tájvédelmi területek olykor „exkluzív, főként fehér, főként középosztálybeli klubként” hatnak, miközben nemcsak ők, hanem mindenki adózik a fenntartásukért. A jelentés egyik fő javaslata pedig hosszú távú programok indítása „a látogatók etnikai sokszínűségének növelésére”.

A történet egyszerre szól arról, hogy mindenki számára elérhetőbbé tegyék a vidéki turizmust és a nemzeti parkokat, és arról a politikai törekvésről is, amely a „vidék arculatát” akarja újraírni – immár nemcsak természetvédelmi, hanem identitásalapú „woke” célok szerint. A cikkben idézett fordulat – „kevésbé fehér környezet” – azért is lett gyújtópont, mert sokak fülében nem befogadásként, hanem minősítésként, sőt elvárásként cseng: mintha a „fehérség” önmagában probléma lenne.

Kiemelt kép: Sörcsapok egy brit kocsmában Az utóbbi években sok brit pub szembesült bezárással a magas energiaárak miatt (Fotó: EPA/Andy Rain)