A radikális zöldpártok ideológiavezérelt energiapolitikája egyre inkább kikopik az európai közvéleményből, és a helyét józan megfontolások veszik át. Az elmúlt tíz év folyamatai – éghajlatvédelmi ambíciók növekedése, energiaválság, orosz-ukrán háború – rámutattak, hogy az atomenergia nélkülözhetetlen elemét jelenti a biztonságos, megfizethető és alacsony károsanyag-kibocsátású energiamixnek. A pragmatikus következtetés nemcsak a szakmai szervezetek, de az európai polgárok véleményében is egyre markánsabban megjelenik.
A Századvég Európa Projekt-kutatásának eredményei rámutatnak, hogy az uniós lakosság atomenergiával kapcsolatos megítélése jelentősen megváltozott az elmúlt évtizedben. Míg 2016-ban a véleménnyel rendelkezők 45 százaléka ellenezte és 17 százaléka támogatta a technológiát, az arányok 2026-ra csaknem megfordultak: 15 és 37 százalékra. Tanulságos, hogy az átrendeződés csak részben magyarázható az energiaválság és az orosz-ukrán háború következményeivel, ugyanis a tendencia már korábban elkezdődött.
Noha a vizsgált időszakban valamennyi uniós tagállamban javult az atomenergia megítélése, az országok között továbbra is jelentős különbségek vannak, amelyeket a technológia helyi energiamixben betöltött szerepe és a politikai viták alakulása is befolyásolnak. A legnagyobb – 50 százalékot meghaladó – támogatottság Magyarországon (75 százalék), Csehországban (56 százalék), Bulgáriában (55 százalék) és Franciaországban (51 százalék) mérhető. A nukleáris alapú energiatermelés mind a négy országban legalább egyharmados súllyal jelenik meg a villamosenergia-mixben, és az atomenergia-ellenes mozgalmak egyik országban sem tudtak áttörő eredményeket elérni.
Ezzel szemben a legnagyobb arányban (43 százalék) Ausztriában utasítják el ezt az energiatermelési módot, ahol bár korábban építettek atomerőművet, de azt egy 1978-as népszavazás nyomán soha nem indították be. Ezen túl, az ellenzők aránya csak olyan országokban éri el a 30 százalékot (Ciprus, Málta, Írország, Görögország és Portugália), ahol nem üzemelt nukleáris létesítmény. Sokatmondó azonban, hogy a 2016-os adatfelvétel óta még Ausztriában is csaknem felére csökkent a technológiát elutasítók aránya: 78-ról 43 százalékra.
A társadalmi megítélés átalakulása a „középmezőnyből” több országban politikai változásokat is indukált. Belgium, Hollandia és Svédország például pár éve még ki akarták vezetni a működő erőműveiket, de mostanra új beruházások indítását, vagy a meglévő blokkok üzemidejének meghosszabbítását tervezik. Spanyolország még fenntartja ugyan leszerelési tervét, de az – különösen a 2025-ös nagy áramszünetet követően – egyre ingatagabb lábakon áll. Olaszország évtizedekkel ezelőtt leállította a létesítményeit, de most újak építését tervezi, és Németországban is egyre gyakrabban felvetik a közelmúltban bezárt blokkok újraindításának, vagy újak nyitásának szükségességét.
Európa Projekt-kutatás 2026, legfrissebb eredménye
Az egyedülálló Európa Projekt-kutatássorozat legfrissebb felmérésének célja ezúttal is a kontinensünket érintő legjelentősebb közéleti kérdésekkel kapcsolatos lakossági attitűdök feltérképezése. Az idei kutatás sok releváns téma mellett kiemelten foglalkozik az Európai Unió tevékenységének megítélésével és elégedettségével, az unió lehetséges bővítésének kérdésével, az ukrán háború megítélésével, valamint az energetika és a migráció kérdéseivel.
A kiemelt kép illusztráció. (Fotó: MTI/Jánossy Gergely)