„Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben már a nap” – Szent Lukács könyvében így kérlelik az Urat, így kérleljük Őt Csíksomlyón is.

Maradj velünk, mert esteledik…

Amikor az idei csíksomlyói búcsú címét megadták, akkor még nem sejthették, hogy micsoda többletjelentéssel fog bírni „a remény zarándokai” gyűjtőfogalom.

Maradj velünk, mert esteledik… Miközben Európa egyre bonyolultabb térképeken próbálja értelmezni önmagát – politikai uniókban, kereskedelmi zónákban, háborús ellenségképző logikában, ideológiai vaktérképeken, egykor volt világformáló erejének halvány visszfényében –, Csíksomlyón minden évben történik valami, ami felülírja a térképeket. Valami, ami nem mérhető GDP-ben, nem sorolható brüsszeli direktívák alá, és nem fordítható le semelyik technokrata nyelvre. A pünkösdi búcsú nem csupán vallási esemény, hanem a közösségi emlékezet és a lélek ünnepe, amely évről évre újra és újra közös nevezőre hoz magyarokat, románokat, Európa összes népét, zarándokokat és kétkedőket, időseket és fiatalokat, anyaországiakat, székelyeket és diaszpórabelieket.

Maradj velünk, mert esteledik… Ez a csendes, de erőteljes jelenlét az, amit Európa oly régóta keres: az egységet a sokféleségben.

A csíksomlyói búcsú nem kioltja a különbségeket, hanem összhangba szervezi őket.

Maradj velünk, mert esteledik… Ez ma már hangsúlyosan európai mondat. Egy kontinensé, amely a civilizáció alkonyán újratanulja, hogyan lehetünk együtt – különbözőségünk ellenére is. Ahogy a pünkösdi csoda idején: mindenki anyanyelvén beszélt, és mégis értették egymást. Maradj velünk, mert esteledik… Nem létezik európai nyelv, európaiul nem lehet imádkozni. Szükség sincs rá. A közös hit és az anyanyelvi imádság olyasmi, amit nem kell fordítani.

A Somlyó-hegy oldalán mindenki anyanyelvén mondja el a Miatyánkot – és mégis együtt hangzik fel, egyazon ég alatt, egyazon hívásra. És ha mozdulunk, akkor az már nem csak elhivatottság, hanem küldetés is.

Maradj velünk, mert esteledik… A csíksomlyói búcsú Európa lélektérképe, amelyet nem a pénz és nem az ideológia, hanem a remény és hűség rajzol újra és újra. Ezért válik a csíksomlyói búcsú Európa pünkösdjévé – nem hivatalosan, nem politikailag, hanem a teremtett világ és a közösségi hűség mély szintjén.

Maradj velünk, mert esteledik… Márton Áron püspökünk életpéldájából tanultuk, hogy nem csak joggal élünk ezen a földön, hanem kötelességgel is. Ez a kötelesség nem más, mint egymás megtartása – vízben, sárban, a kétségben – és a Szentlélek hívására újra elindulni jövőre is, száz év múlva is, ezer esztendő múlva is. Mert hiába próbálta meg az árvíz Székelyföldet, mi nem csak voltunk, most sem csak vagyunk, de a Jóisten segedelmével leszünk is. Ha bealkonyul, őrtüzet gyújtunk. Annak fényénél dicsérjük az Urat. Majd pirkadatkor nekiállunk ismét megművelni a szülőföldet.

Kiemelt kép: Résztvevők a csíksomlyói búcsú szentmiséjén (Fotó: MTI/Kátai Edit)