A cikk végére kiderül, hogy a szerzők elsősorban az utóbbira gondolnak, ám az álláspontjuk mellett felsorakoztatott érveik mindenképpen válaszért kiáltanak.
A Biblia mint ugródeszka?
Napjainkban aligha találhatnánk olyan igeverset, ami keresztény körökön kívül oly ismert, ám oly félreértett, mint a Máté 7,1 („Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!”), amit szerzőink is elemzésük kiindulópontjának választottak. Valószínűleg azért ilyen népszerű ez az igevers, mert sokan a korszellemet látják benne visszatükröződni, aminek nagyjából az a lényege, hogy mindenki úgy él, ahogy akar, és ha lehet semmilyen mérce alapján – főleg erkölcsi mérce alapján – ne értékeljük egymás életvitelét.
Ezzel szemben ez az igevers nem a morális értékítélet alkotást tiltja, hanem a képmutató ítélkezés ellen figyelmeztet. Ezt onnan is tudjuk, hogy a Máté 7 hátralévő részében arról olvashatunk, hogy miért fontos a jó ítéletalkotás (például a hallgatóságunk nyitottságának vagy a tanítás helyességének megítélése kapcsán). Az ESV Biblia kommentár úgy fogalmaz: „Jézus (ebben az igerészben) nem tilt meg minden értékelést és ítéletalkotást másokkal kapcsolatban, hiszen aki megszomorodik és megalázkodik saját bűnei láttán, az másoknak is segíthet eltávolítani a szálkát a szemükből. Amit Jézus kizár, az a büszkeség, aminek a hatására másoknál jobbnak tekintjük magunkat.” Ez egyébként az Újszövetség más részeivel is összhangban van, a Galata 6,1-ben például a következő áll: „Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel.”
Ebből látható, hogy a gondolatmenet már az elején sántít, hiszen nem a Szentírás üzenetét közvetíti a világ felé, hanem egy modern, világi értelmezést olvas bele a Szentírásba. Mindezt pedig azért, hogy kimutatható legyen: minden olyan fellépés, ami nem támogató az LMBTQ-életvitellel kapcsolatban, az kérem ítélkezés!
Szivárványos zászlóAz elutasító keresztények, akik még a Bibliát is szó szerint értelmezik
Az írás ezt követően szembe állítja a keresztények LMBTQ személyekhez való viszonyulását a kereszténység úgymond „hivatalos” álláspontjával, ugyanis a kettő között állítólag diszkrepancia tátong. A keresztény álláspont bemutatásához azonban a Katekizmus vagy a Szentírás helyett a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia egyik nyilatkozatát (amiben egyébként szerepel, hogy fontos az LMBTQ személyeket Isten szerinti útra terelni), a Fiducia Supplicans-t (ami egy problémás dokumentum, de dogmatikai változást ez sem hozott) és a „nyitott pápai szemléletet” hozzák be a szerzők.
Majd különféle kutatásokra hivatkozva kimutatják, hogy a keresztények „nem elfogadóak” az LMBTQ személyekkel szemben. (Az megint csak nem világos, hogy ez a személyes viszonyulást, tiszteletet jelenti vagy az életvitel támogatását.) A legelutasítóbbak állítólag azok a keresztények, akik rendszeresen vesznek részt „felekezeti alkalmakon” (istentiszteleten? misén?), és a Bibliát is szó szerint értelmezik.
Ez utóbbi azért megmosolyogtató, mert ha valaki már foglalkozott hermeneutikával, vagyis a szövegértelmezés tudományával, akkor tudja, hogy a Biblia esetében nem az a kérdés, hogy szó szerint értelmezzük-e, hanem hogy azokat a részeket szó szerint értelmezzük-e, amelyek szó szerint kell értelmezni. A Biblia könyvei ugyanis különféle műfajban íródtak. A zsoltárok allegóriáit, hasonlatait így gyakran valóban nem szó szerint kell értelmezni, ugyanakkor ember legyen a talpán, aki be tudja bizonyítani, hogy például az apostolok cselekedeteit (ami egy történelmi leírás), a tízparancsolatot, vagy éppen Pál apostol tanítását a szexualitásról nem kell szó szerint értenünk.
A pszichológia limitációi
A szög leginkább a cikk végén bújik ki a zsákból, ugyanis ott végérvényesen kiderül, hogy a szerzők alapvetően nem egy keresztény, hanem egy pszichológiai elemzést készítettek a homoszexualitáshoz való hozzáállás kérdéséről. Ez onnan is látszik, hogy az írás keresztény megalapozottsága körülbelül kimerül a (Máté 7,1-en kívül) a „szeretet, az elfogadás, az egyenlőség és a méltányosság” mottójának felemlegetésében. Nem esik szó ezzel szemben a szexualitás céljáról, etikai keretrendszeréről vagy akár a bukott és megváltásra szoruló emberi természetről – olyan dolgokról, amikről a kereszténységnek egyértelmű álláspontja van.
A szerzők azt írják: „a pszichológusok nem alkotnak morális értékítéletet sem gondolatok, érzések, sem pedig a viselkedés felett.” Ez még hihetőnek is tűnhetne, azonban ugyanebben a bekezdésben azt is olvassuk, hogy a kliensek esetében a következőre kellene helyezni a hangsúlyt: „(…) az önelfogadás támogatására, és arra, hogy bűntudat nélkül képesek legyenek kölcsönös megbecsülésen, empátián és bizalmon alapuló, boldog párkapcsolat megélésére az LMBTQ+ személyek is.”
Lefordítva: helyes és üdvözlendő dolog LMBTQ személyeket arra bátorítani, hogy boldog párkapcsolatban éljenek egymással. Ez egy létező álláspont, azonban ennek az alapja mi más, ha nem egy erkölcsi értékítélet a szexualitás céljára vonatkozóan? Elképzelhető, hogy a pszichológusoknak mégsem az erkölcsi értékítélettel, csupán a számukra nem megfelelő erkölcsi értékítélettel van gondja (mint például a történelmi keresztény állásponttal)? Szerény véleményem szerint elképzelhető.
A pszichológia és a kereszténység összefüggésében fontosnak tartom Dietrich Bonhoeffer 20. századi evangélikus teológus szavait, aki a következő igazságra mutatott rá: „Van egy dolog, amit a legjobb pszichológiai éleslátás, képesség vagy tapasztalat sem képes megragadni: hogy mi a bűn. A világi bölcsesség ismeri a szorongást, a gyengeséget és a kudarc érzetét, de nem tud semmit az ember Isten nélküli állapotáról. Ezért azt sem tudja, hogy az embert egyedül a bűn rombolja, és egyedül a megbocsátás (bűnbocsánat) gyógyíthatja meg. Ezt csak a keresztény ember tudja. Egy pszichiáter előtt csak beteg ember lehetek; egy keresztény testvérem előtt azonban merem vállalni, hogy bűnös vagyok.”
Félreértés ne essék, a pszichológia tudományának igenis vannak olyan eszközei, amelyek keresztényeknek is segítséget nyújthatnak (én magam is ismerek kiváló keresztény pszichológusokat). Csupán arra szeretnék rámutatni, hogy a pszichológusok megközelítése sem egy értéksemleges buborékban születik meg, így a világnézetük elkerülhetetlenül hatással lesz arra, hogy hogyan viszonyul például az LMBTQ-kérdéshez. A szóban forgó elemzés például nem egy keresztény világnézetet tükröz.
Bakos Marcell, az Axióma Központ kutatójának jegyzete
(A vendégírások nem feltétlen tükrözik a hirado.hu szerkesztőségének véleményét.)