Idén ünnepeljük Klebelsberg Kuno születésének 125. évfordulóját. A magyar kultúrpolitika legnagyobb alakja olyan időszakban vállalta a nemzet szellemi újjáépítését, amikor hazánk történelmének egyik legsötétebb időszakát élte. A trianoni trauma után ő volt az, aki felismerte: Magyarország csak akkor maradhat talpon, ha „kultúrfölényre” tesz szert a régióban. Mielőtt még felszisszennének a kedves hallgatók és elkezdenék nyomogatni a náciveszély feliratú gombot, gyorsan leszögezném, hogyan értettem meg én ezt a fogalmat saját élettapasztalatomon keresztül: a román kommunista diktatúrában gyermekként, majd a sajátos román demokráciában kamaszként és fiatalként csak azt hallottam tanáraimtól, szüleimtől, hogy nekem nem elég ugyanolyan jónak lennem, mint a többségi nemzet fiainak és lányainak – nekünk, kisebbségi létre kárhoztatott külhoni magyaroknak csakis akkor van esélyünk, ha jobbak vagyunk, mint ők.
Nem ugyanolyan jó, hanem jobb – ez a megmaradásunk záloga. Ebben semmi magadabbrendűségi tudat nem munkál: egészen egyszerűen ez a stratégia kell ahhoz, hogy megmaradjunk annak, akik voltunk, és hogy azok lehessünk, akik vagyunk.
/
Mai szemmel különösen figyelemreméltó, hogy a magyar haza és nemzet talán legnehezebb történelmi korszakában Klebelsberg nem az elkeseredés vagy a revans politikáját választotta, hanem a konstruktív építkezését. Programjának középpontjában az oktatás, a tudomány és a kultúra módszeres fejlesztése állt. A „kultúrfölény” az ő értelmezésében nem agresszív sovinizmust jelentett, hanem a műveltség és tudás erejébe vetett hitet.
Erre a hitre ma is szükségünk van. Nemrégiben szellemi harcostársaimmal, Lánczi András professzor úrral és Megadja Gábor eszmetörténész barátommal kísérletet tettünk a klebelsbergi örökség európai horizontú kitágítására. Az euronacionalizmus a klebelsbergi konstrukciós logikát követi: nem a világ többi részével szembeni konfrontációt, hanem Európa belső kulturális tartalékainak mozgósítását és civilizációs alapjainak megerősítését tűzi ki célul. Ehhez tágítani kell a jelenlegi brüsszeli horizonton: amíg Európa gondolatként világformáló erő, addig az Európai Unió beszűkült tudatállapot.
Az általunk felvázolt euronacionalizmus kiindulópontja szerint kontinensünk ma hasonló kihívás előtt áll, mint a trianoni Magyarország: vagy képes lesz kulturális-szellemi megújulásra, vagy elveszíti történelmi szerepét.
Kapcsolódó tartalom
Úgy látjuk, Európa válsága elsősorban nem gazdasági vagy politikai természetű, hanem kulturális. A demográfiai hanyatlás, a kulturális önfeladás és a technológiai függőség csak tünetei egy mélyebb problémának: elvesztettük azt a képességünket, hogy különbséget tegyünk értékes és értéktelen között.
Ezért azt állítjuk: ahogy Klebelsberg felismerte, hogy a trianoni Magyarország csak akkor maradhat életképes, ha „kultúrfölényre” tesz szert, úgy ma egész Európának szembe kell néznie ugyanezzel a kihívással.
Nem elég, ha világrészünk ugyanolyan jóra gyúrja vissza magát, mint a világ többi meghatározó erőközpontja – jobbnak kell lennie, hogy Európa megmaradhasson európainak.
Vitairatunkban tíz alapvető tételt fogalmaztunk meg. Koncepciónk középpontjában a civilizációs önfeladás megállítása áll. Szakítani kívánunk a multikulturalizmus dogmájával, és újra kívánjuk értelmezni az európai önazonosságot. Fontosnak tartjuk a nemzeti kultúrák megerősítését és az oktatásban a valódi elitképzéshez való visszatérést.
Ugyancsak stratégiai fontosságúnak tartjuk a kényelmi kultúra felszámolását. Meggyőződésünk, hogy az európai civilizáció csak akkor maradhat életképes, ha polgárai készek áldozatokat hozni érte. Ez szorosan összefügg a demográfiai fordulattal is: olyan kulturális környezetet kell teremtenünk, amely természetessé teszi az önfeláldozást a következő generációkért.
Beszélünk a gyakorlati kihívásokról is. A technológiai szuverenitás visszaszerzése és az európai határok tudatos védelme egyaránt része programunknak. Úgy véljük, újra kell éleszteni a harci erényeket is, hiszen egy civilizáció csak akkor maradhat fenn, ha polgárai készek megvédeni azt. És a történelmi tapasztalat szerint bárhogy alakuljanak is a világpolitika eseményei, Európát csak az európaiak, Magyarországot csak a magyarok akarják majd megvédeni.