Berlinben vagyunk tehát, 2022 szilveszterén. A német főváros, ugye tetszik tudni, a legendákban valahol az Athur király cameloti udvara és Lenin „Materializmus és empiriokriticizmus” című munkája között lebeg, félúton, “bezzeganyugat” kellős közepén. Valamire való poszkommunistával, aki nem élt egy ideig Berlinben, vagy legalább nem zengett róla tirádákat, csak ritkán találkoztam. Berlin, ah, „Bezzeg-Romániában”-tól nyugatra, „Párizsban-Londonban-soha-ilyen-mucsaiság-nincs”-től keletre kissé!
Kattintgattam az izgalmas hamburgi felvételeket s a német fővárosét. Ünnepel „bezzeganyugat”, hát igen! Megcsodáltam a már-már párizsias fényben lángoló autókat,
ámuldoztam a a gépfegyver-szerű tűzokádóval az égbe lövöldöző kultúrembereken.
S a nyitott hátsó ajtaján keresztül másodpercenként bezúduló, újabb és újabb téglákkal hajigált mentőautó, illetve egy ököllel vert (nyilván kevéssé haladó szellemű) járókelő (talán egy fiatal, szőke lány) felvételei között egyszer csak beugrott ez a videó-képkocka.
A felvétel jobb oldalán álló úriember később, a videón titokzatos, kommunikációs jeleket mutat széttárt ujjaival, majd egy idő múlva (miután egy másik, hasonlóan elkendőzött fiatal is felbukkan, s tőle a mi emberünk egy balett-táncos kifinomult mozdulatával, rejtve átvesz valamit) pisztoly csillan meg öklében, s azt az ég felé tartva, elfogulatlanul lövöldözni kezd.
First he shows the double-headed eagle and then he pulls out the pistol. #Berlin #Neukölln #Silvester https://t.co/lPaUkvYO2R
— Oregon Veteran/Zaliukas_Gungnir (@SteveShallenbe1) January 1, 2023
A kép bal oldalán ekkor még nyilatkozó (majd a lövöldözés idején – míg a megnyerő arcvonásait kendő mögé rejtő ifjú pisztollyal végrehajtott, nyilván a civilizált és felvilágosult életforma részét képező terrortevékenységét elvégzi – csendes alázattal arrébb húzódó) jámbor katasztrófavédelmis
úgy tesz, mintha kendőzetlen tekintetével nem őt nézegetné közelről, provokálva, egyben némi cinikus, lekezelő gúnnyal a másik, Nyilván Éppúgy Német Polgár.
Jó ez a kép. Megkomponálva, profi fotós által elrendezve sem lehetne dinamikusabb, szuggesztívebb. Pedig ez csak egy képkocka “bezzeganyugat” a mienkénél ezerszer felsőbb rendű, Lenin fenti művének szellemiségéhez biztatóan konvergáló, nem elmaradott, nem mucsai mindennapjaiból.
#Paris – die Stadt für Romantiker und Verliebte, immer eine Reise wert, auch mit den öffentlichen Verkehrsmitteln – die #Fachkräfte dort sind immer gern behilflich… pic.twitter.com/xAEuPO5AwN
— BRD Video Archiv (@BRD_VideoArchiv) January 1, 2023
Istenem, ha festő lennék! Aranykezű, mint Jan Vermeer van Delft, formaérzékeny, mint Nicolas Poussin. Hogy meg tudnám örökíteni ezt a jelenetet! Így, ahogy a képen látható, csak éppen
barokk környezeteben, röpködő, szemérmes kis szárnyas puttókkal az éjjeli ájerben.
Ez a két arc. A régi és az új Európa, a csodálatos harmónia, a kultúrák érzékeny egybeolvadása, tisztára, mint Szőcs Géza zseniális kettős szonettjében:
“kik ketten egyként egymásnak születtek
lásd összeillenek a sziluettek
szét nem szedhető párban, összetetten
mert eggyé lettek teljes eggyé lettek”
…hát – egészségükre!