logo

Műsorújság

×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

Újbeszél, duplagondol, gondolatbűn: Orwell világa átlépte a rögvalóság küszöbét

| Szerző: hirado.hu
George Orwell disztópikus szuperállamának nyelvéhez, az emberek megfigyelésére, hitvilágának szabályozására és a „gondolatbűncselekmények” üldözésére kitalált „újbeszélhez” hasonlatos az a kommunikációs eszközrendszer, amelyet a jelenlegi amerikai kormányzat és az általa támogatott új ideológiák társadalommérnökei kényszerítenek az emberekre – írja az Epoch Times szerzője. Josh Hammer szerint ugyanazok az ideológusok, akik a recesszió és az infláció elfogadott definícióit akarják most megváltoztatni, továbbra is tanácstalanok a „nő” fogalmának meghatározásában.

Aki a nyelvet irányítja, az irányítja a tömegeket – idézi az Epoch Times Saul Alinsky 1971-ben megjelent, Szabályok radikálisoknak című könyvének egyik emlékezetes megállapítását. Az amerikai lapban megjelent kommentár szerzője, az ismert jobboldali publicista Josh Hammer szerint a híres baloldali aktivista és teoretikus munkássága nagy hatással volt neves chicagói polgártársára, Barack Obamára is. Mint írja,

George Orwell híres disztópikus regényét, az 1984-et idézve Salinsky az „újbeszélhez”, az író fiktív, egypárti szuperállamának nyelvéhez hasonlítja azt a modern kommunikációs eszközrendszert, amelyet az emberek megfigyelésére, a „gondolatbűncselekmények” üldözésére és az emberek hitvilágának szabályozására találtak ki a hatalom társadalommérnökei.

A konzervatív jobboldal a szerző szerint mindig is szívesen élcelődött a modern baloldal orwelli tendenciáin, a sokszor túlzó vádaskodás azonban éppen annak meddőségét eredményezte.

De azzal, ahogyan napjainkban a woke ideológia rákos daganatként áttétet képez az amerikai baloldal szövetében, és ahogyan cenzoraik egyre buzgóbban csapnak le mindenre, ami a rezsim dogmatizmusával szemben ellenvéleményt képvisel, teljesen világossá vált, hogy az orwellizmus új korszakát éljük.

Az újbeszél gyakorlata pedig a jelenlegi amerikai kormányzati kommunikációban is tetten érhető, veti fel Hammer az ET hasábjain.

Mint az a napokban kiderült, az amerikai GDP immár a második egymást követő negyedévben esett, az USA gazdasága így nem kerülte el a recessziót. Két héttel ezelőttig ez volt a recesszió általánosan elfogadott definíciója. Nem volt pártpolitikai kérdés, sőt, a jól ismert liberális, demokrata párti közgazdászok is pontosan így definiálták a gazdasági visszaesést – mutat rá a publicista. Felidézi, Joe Biden elnök nemzeti gazdasági tanácsának igazgatója, Brian Deese 2008-ban még úgy fogalmazott: „A közgazdászoknak természetesen van egy technikai definíciója a recesszióra, ami két egymást követő negyedév negatív növekedése”. Jared Bernstein, Biden vezető gazdasági tanácsadója 2019-ben pedig azt mondta, hogy a recesszió „két egymást követő negyedévben csökkenő növekedést jelent”.

A demokraták most mégis más nótát fújnak. A Fehér Ház sajtótitkára, Karine Jean-Pierre például makacsul tagadja, hogy az USA jelenleg gazdasági recesszióban lenne.

A második egymást követő negyedéves gazdasági visszaesést jelző adatok közzétételét követően Deese leszögezte, hogy „minden bizonnyal átmeneti időszakban vagyunk”, hozzáfűzve, hogy „gyakorlatilag semmi sem jelzi, hogy ez az időszak … recessziós lenne”. A csel a komikumig nyilvánvaló és átlátszó – írja Hammer, idézve a híres befektető, David Sacks minapi tweetjét:

„Sokan kíváncsiak a recesszió fogalmára: a recesszió definíciója szerint két egymást követő negyedévben negatív GDP-növekedés – amennyiben az amerikai elnök egy republikánus. A definíció azonban sokkal bonyolultabb és kiismerhetetlenebb, ha egy demokrata ül az elnöki székben”

– fogalmazott az üzletember.

Ehhez hasonlóan érdekeltnek tűnnek a demokrata pártiak az USA-ban jelenleg négy évtizedes rekordot döntő infláció definíciójának a megváltoztatásában. Nem csoda, hiszen nem csekély mértékben az inflációnak köszönhetők  Biden lehangoló népszerűségi mutatói és a demokraták várható leszereplése is a novemberi félidős választásokon. Az infláció széles körben elfogadott gazdasági definíciója szerint egyébként árszínvonal-emelkedést jelent, amely tehát általános áremelkedésre utal, és az egységnyi pénz értéktelenedését is jelzi. Vagyis amikor az a helyzet áll fenn, hogy túl sok pénz túl kevés árut követ. Megfékezésének módja tehát a pénzkínálat korlátozása és/vagy az árutermelés növelése.

Éppen a múlt héten, nagyjából akkor, amikor az Egyesült Államok hivatalosan is recesszióba került, a képviselők végre megállapodásra jutottak a Biden-féle, kétezer milliárd dollárnyi szociális kiadásról szóló Build Back Better (Építsd újra jobban) törvény új változatáról.  A demokraták azonban átnevezték a törvényjavaslatot: mostantól nem Build Back Better, hanem Inflation Reduction Act (Inflációcsökkentési törvény) a neve. (Ismeretes, Biden korábban csökkentette a republikánus képviselők mindegyike által elutasított program méretét, mert nem tudta meggyőzni az összes demokrata szenátort, hogy szavazzák meg, ami feldühítette a szélsőbaloldalt, amelynek a Demokrata Párt egyik szárnyaként egyébként jelentős beleszólása van a kormányzásba. Majd ezek után Biden még a csonkolt változatot sem tudta elfogadtatni a középen álló demokrata képviselőkkel.)

A felülvizsgált törvényjavaslat pedig közel 400 milliárd dollárnyi új kormányzati kiadást tartalmaz az energiával és az éghajlattal kapcsolatos kiadásokra. Egy ilyen költségvetési bohózat engedélyezése pontosan az ellenkezője a pénzkínálat korlátozásának. Ez logikailag egyenértékű azzal, mintha a tüzet forrasztópákával próbálnánk eloltani – magyarázza az Epoch Times szerzője. Josh Hammer felhívja a figyelmet arra, hogy

ugyanazok az ideológusok, akik a recesszió és az infláció elfogadott definícióit akarják megváltoztatni, továbbra is tanácstalanok a „nő” fogalmának meghatározásában.

Ennek, illetve az újbeszél/új orwellizmus beköszöntének példázataként a szerző felidézi, hogy márciusban Ketanji Brown Jackson bírónő a szenátus igazságügyi bizottságának megerősítő meghallgatásán (amelyen a visszavonuló Stephen Breyer bíró helyére került a legfelsőbb bíróságba), határozottan elutasította, hogy definiálja: mi a „nő”. Azzal érvelt, hogy ő nem biológus. Matt Walsh kiváló új, Mi a nő? című dokumentumfilmjében pedig a számos megkérdezett „gender studies professzor” és genderideológiától megigézett „orvos” változatlanul úgy definiálja a nőt, mint azt a személyt „aki nőként azonosítja magát”.

A baloldal képtelen meghatározni a „nő” fogalmát, ez a zűrzavar pedig mindenütt jelen van. Lia Thomast, a női egyetemi úszósportot nevetség tárgyává aljasító biológiai férfi sportolót idén még az NCAA Év Nője díjra is jelölték. Az ET cikke szerint Alinsky büszke lenne a rezsim által jóváhagyott új dogmák érvényesítésére. Elvégre, aki a nyelvet irányítja, az irányítja a tömegeket, ugye – írja Hammer.  A szerző szerint

„a baloldal alapvető problémája az, hogy gőgjét és buzgalmát, amellyel nekiáll az épeszű amerikaiak felvilágosításának, megcáfolja a népszerűtlensége. Furcsa, hogy képesek így beszélni és viselkedni, amikor legközismertebb virtuális személyük, Joe Biden ennyire népszerűtlen. Talán a baloldalt megzabolázzák majd a közelgő novemberi vereségek a szavazóurnáknál. Ám erre egyelőre ne kössünk fogadásokat! ”

– fogalmaz Josh Hammer az Epoch Timesban.

Ajánljuk még