logo

Műsorújság

Lényeges

Magyar csoda Angliában! – Nézze újra a magyar csapat történelmi győzelmét

×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

Változnak az idők, vége a szép éveknek Németországban?

| Szerző: hirado.hu
A koronavírus-járvány és az ukrajnai háború után infláció – a mindennapi élet teljesen különbözik attól, amit az új német kormány néhány hónapja elképzelt.

 

„Az újonnan alakult kormányok mindig többet ígérnek, mint amennyit teljesíteni tudtak” – írja Reinhard Mohr a Preussische Allgemeine Zeitung hasábjain megjelent cikkében. Mohr 1996 és 2004 között a Spiegel szerkesztője, 2010-ig pedig a Spiegel Online szerzője volt. Willy Brandt 1969-es kormánynyilatkozatában elhangzott szavait idézi, „merjünk több demokráciát akarni” .

Hirtelen megváltoztak a prioritások

„A valóság azonban keményebb, gonoszabb és könyörtelenebb, mint a béke és igazságosság, szabadság és jólét szépséges utópiája – ráadásul kellemetlen meglepetéseket tartogat azoknak, akik egy ország megváltoztatására vállalkoznak” – teszi hozzá.

Mohr kiemeli, hogy itt van a világjárvány, amelyet még nem sikerült teljesen megfékezni, itt van Vlagyimir Putyin orosz elnök Ukrajna elleni háborúja, az ukrajnai menekültáradat, valamint a jelenleg nyolcszázalékos infláció, amire évtizedek óta nem volt példa. Utóbbi szegénységi kockázatokat, esetleg élelmiszerhiányt és akár recessziót is eredményezhet, azaz, ahogy Mohr fogalmaz, az SPD, a Zöldek és az FDP új kormánya már-már elfeledett realitásokkal szembesül. Mert,

most már nem az a prioritás, hogy tíz éven belül elérjük a „nők és férfiak közötti teljes egyenlőséget”, bármit is jelentsen ez, hanem az, hogy a lakosság nagy többsége számára továbbra is megfizethető maradjon a kenyér, a vaj és a tej, a gáz, az áram és a benzin.

Visszatértek az egzisztenciális problémák. Sok polgárnak már fizetési nehézségei vannak a lakbér, az áram és az üzemanyag rohamosan emelkedő ára miatt, az új e-autó vásárlása pedig éppoly messze van, mint a tervezgetett jövő nyári nyaralás. Semmi kétség: a jó éveknek vége. A liberális demokrácia és a szociális piacgazdaság nyugati modellje mind belföldön, mind külföldön nyomás alatt áll. Bármennyire is egységesen reagált a szabad Európa Putyin agressziós háborújára, nehéz lesz úrrá lenni a gazdasági, politikai és társadalmi következményeken.

Az infláció Németországban különösen kényes téma

Németországban a márka 1923-as brutális értékvesztése óta az infláció kiemelt kérdés, különösen most, mivel a pénz értéke régóta stabil, és nem is olyan régen az Európai Központi Bank (EKB) monetáris szakértői még komoly biztosítékokat adtak arra, hogy az infláció emelkedése hamarosan megáll. Csakhogy ennek épp az ellenkezője történt. Ráadásul az EKB évek óta több százmilliárd eurót pumpált a pénzügyi piacokra, és az államkötvények tömeges felvásárlásával de facto illegális államfinanszírozást folytatott.

A Neue Zürcher Zeitung így írt a kérdésről: „Christine Lagarde elnöksége alatt az inflációt szisztematikusan elbagatellizálták. Miközben az euróövezetben az inflációs ráták az egekbe szöktek, Lagarde mindig több adatot sürgetett. A volt francia pénzügyminiszter ilyen késleltető politikával táplálta a gyanút, hogy a túlzottan eladósodott euróállamok számára a kedvező kamatlábak sokkal fontosabbak, mint az alacsony inflációs ráták.”

Lagarde június elsején egyébként arról tweetelt, hogy „fosszilis infláció, nem pedig zöldfláció! Míg az energiaszektorban a szén-dioxid-mentesítés középtávon áremelkedést okozhat, hosszú távon csökkentheti az inflációt. Ezért kulcsfontosságú a zöldinnováció”.

A National Review nemrég arról írt, hogy az újabb és újabb definíciók bevezetése csak elleplezi a gondokat. Hangsúlyozza, ha a fosszilis tüzelőanyagok elleni agitáció miatt (és itt mindegy, hogy a „kartell” vagy a kormányok részéről történik ez) a vállalatok visszafogják termelésüket, ezzel a fosszilis tüzelőanyagok ára magasabb lesz, mint amilyen enélkül lenne. Nehéz erre másképp nézni, mint egy újabb „átmeneti költségre”, azaz a „zöldfláció” részére. És, mivel az átmenet üteme a jelenlegi tervek szerint felgyorsul,

a „zöldfláció” még hosszú ideig hozzájárul az árak emelkedéséhez. Az átmeneti költségekben tehát nem lesz semmi átmeneti.

Olaf Scholz kancellár február végén Németország modern kori történetében példátlan, 100 milliárd eurós haderőfejlesztési programot jelentett be a Bundestagban. Ezzel a GDP (bruttó hazai termék) 2 százaléka fölé emelkedik a védelmi költségvetés Németországban. Vissza azonban az emberek mindennapjaihoz: a közeljövő borús, úgy tűnik, csak kockázatokból és veszélyekből áll. És mindez akkor következett be, amikor a több mint két éve tartó világjárvány által okozott depresszió épphogy enyhülni kezdett – teszi hozzá Mohr.

A német kormányzati Zeitgeiston átlépett a valóság

A kormányzati „korszellem”, a „Zeitgeist” szép terve egyszerűen eltörpült a valóság mellett – a „demokrácia előmozdításáról” szóló törvényről, a fenntarthatósági és közlekedési fordulat mantrájáról, a queernessről, a nemi igazságosságról vagy a diszkriminációellenes alapfelvetéseiről (Mohr itt a posztulátum kifejezést használja, amely filozófiai értelmében „bizonyítás nélkül elfogadott, a gondolkodás szempontjából nélkülözhetetlen feltevés, tételt” jelent – a szerk.), az egyenlőség elvéről és a transzneműek wokenesséről. Ezen még egy tapasztalt, „a helyzetbe hozás és a kultúrák közötti nyitás szakértője”, a 102. stuttgarti katolikus egyházi kongresszus beszélgető vendége sem tud változtatni. (Mohr itt Tina Adomakóra utal, posztjának német elnevezése „Fachpromoterin für Empowerment und interkulturelle Öffnung” – a szerk.)

Az SPD látványos vereségei a schleswig-holsteini és az észak-rajna–vesztfáliai tartományi választásokon éppúgy a lakosság nagy része és a politikai elit közötti politikai elidegenedés jelei, mint a csökkenő választási részvétel, valamint a kancellár megnyilvánulásai, amelyek alapján egyszerre tűnik tétovának és arrogánsnak.

Amit látunk, írja Mohr, azok pótcselekvések, tipikus példa a „9 eurós jegy”, hogy az emberek inkább a tömegközlekedést használják. A szerzőt mindez a vadnyugatra emlékezteti, ahol az indiánoknak „tüzes vizet” és üveggyöngyöket adtak. Mert, ebből a jegyből a polgárok nagy része és a vidéki lakosság a tömegközlekedési kapcsolatok hiánya miatt aligha fog profitálni, szemben a nagyvárosi e-bike-zászlóaljakkal, dobozos sörrel felfegyverkezett fiatalemberek hordáival a túlzsúfolt regionális vonatokon, akik ki szeretnék próbálni, hogy Frankfurtból Berchtesgadenbe vagy Braunschweigből a sylti Kampenbe szinte ingyen el lehet-e jutni.

A német szövetségi kormány döntése alapján júniusban, júliusban és augusztusban 9 eurós jeggyel lehet utazni a helyi tömegközlekedési eszközökön egész Németországban – erről a Tagesschau számolt be. A cél az, hogy valamennnyire tehermentesítsék az utazókat a magas infláció miatt, másrészt pedig szeretnék vonzóbbá tenni a tömegközlekedést. Az önkormányzatok tartós megoldást követelnek egyébként, a rövid időszakra való korlátozást inkább csak látszatintézkedésnek tekintik.

Másfél hete Syltben panaszkodtak, hogy a 9 eurós jeggyel baloldali aktivisták, punkok érkeztek a kedvelt üdülőhelyre, viselkedésükkel megzavarva a nyugalmat, erről a Hamburger Abendsblatt számolt be, és persze a teljes német sajtót bejárta a rendbontás híre.

Martin Burkert, az EVG vasúti szakszervezet elnökhelyettese elmondta, felkészültek, vannak vészhelyzeti terveik. Közölte, „ha túl sok ember van egy peronon, akkor azt a szövetségi rendőrség kiüríti, hogy a vonatok biztonságosan bejussanak. Ha pedig egy egész állomást veszélyeztetne a túlzsúfoltság, akkor bezárják. Ha pedig a vonatok túlságosan megtelnek, akkor ki kell őket üríteni”.

Hárommilliárdos móka, ami egy szempillantás alatt elég

Ez a móka az adófizetőknek mintegy hárommilliárd eurójába kerül, ráadásul egy szempillantás alatt elég – máshol viszont hiányozni fog a vasút túlterhelt infrastruktúrája miatt. A mottó tehát: „rövid távú fogyasztás a hosszú távú beruházások helyett”.

Mohr úgy ítéli meg, érthető, hogy a politikusok megpróbálnak jó képet kialakítani magukról a válságok közepette, azonban azt a benyomást keltik, hogy állami támogatással szinte minden kockázatot kezelni tudnak. A hírhedt „9 eurós jegy” mellett egyre több új támogatási és kompenzációs csomagot vezetnek be, köztük üzemanyagköltség-kedvezményeket (amelyek szinte azonnal elpárolognak), gyermekbónuszt, energiaátalányt, az EEG-járulék eltörlését, „szociális klímapénzt”, amelyek további milliárdokat fognak elnyelni.

„És senki sem tudja, hogyan lehet mindezt finanszírozni tartósan túlzott adósság nélkül”

– jegyzi meg.

Ráadásul a német számvevőszék kiadott egy félreérthetetlen figyelmeztetést: az következő években a három nagy társadalombiztosítási rendszer finanszírozása egyre nagyobb terhet ró a járulékfizetőkre és az adófizetőkre. Az aktuális helyzetjelentést a die Welt idézte, eszerint a szociális hozzájárulási ráta a jelenlegi alig 40 százalékról 2060-ra 53,3 százalékra emelkedhet, ha a politikusok nem tesznek gyorsan ellenlépéseket. A szövetségi támogatás csaknem megnégyszereződése fenyeget, 454 milliárd euróra, ami a későbbi pénzügyminisztereket minden mozgástértől megfosztja.

A számvevőszék összesítései szerint 2020 óta folyamatosan, egyre nagyobb mértékben növekszik a szövetségi kormányzat által felvett hitelek összege.

Mohr megjegyzi: „fordulópont, bármerre is nézünk. És az idő valóban sürget. A kormánynyilatkozat megfelelő mottója most az kellene legyen: »Több határozottságot!«.”

Ajánljuk még