logo

Műsorújság

×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

Tovább a lenini úton – célzottan csap le Biden és a radikális baloldal a középosztályra?

| Szerző: hirado.hu
Nehéz megindokolni, miért váltott a radikális baloldal átgondolatlan, fenntarthatatlan tempóra a zöldátállással kapcsolatban. Elon Musk is elmondta, a fizika és a piac realitásait figyelembe véve  egyértelmű, hogy a világ egyszerűen nem képes egyik napról a másikra átállni például a benzinüzemű járművekről az elektromos autókra.

 

Glenn H. Reynolds a Tennessee Egyetem jogászprofesszora a New York Post konzervatív amerikai lapban megjelent elemzésében idézte Vlagyimir Iljics Uljanov Lenint, aki állítólag egyszer azt mondta:

„a burzsoáziát úgy lehet szétzúzni, ha az adózás és az infláció malomkövei között felőröljük”.

Nem bizonyított, hogy az idézet ténylegesen Lenintől származik – a meghatározó angol közgazdász, a modern makroökonómia megteremtője, John Maynard Keynes írja azt A béke gazdasági következményei, 1919-ben megjelent könyvében, hogy „Lenin állítólag kijelentette, a kapitalista rendszer elpusztításának legjobb módja a valuta elinflálása. A folyamatos inflációval a kormányok titokban és észrevétlenül képesek elkobozni polgáraik vagyonának jelentős részét, ráadásul önkényesen elkobozzák; és miközben a folyamat sokakat elszegényít, valójában egyeseket gazdagít”. Tény viszont, hogy még kaliforniai kormányzóként, Ronald Reagan is idézte ezt egyébként 1974-ben.

Nagy kérdés, hogy kinek az oldalán áll Joe Biden

Arra viszont kiválóan alkalmas ez a mondat, hogy egészen pontosan körülírja, mit tesz most éppen a Biden-kormányzat az amerikai középosztállyal. És, ha már Lenin szóba került, ne feledjük azt a tényt, hogy Joe Biden nemrég egy tősgyökeres marxistát javasolt a pénzügyi adminisztráció jelentős posztjára, aki azonban a republikánusok, valamint mérsékelt demokraták komoly nyomásának hatására visszalépett a jelöléstől. Saule Omarova még a Szovjetunióban írta szakdolgozatát Marxból, az amerikai bankszektort felügyelő intézmény (OCC) vezetőjeként pedig az Egyesült Államok bankrendszerének kétharmada került volna az ellenőrzése alá.

A termelői árindex, az általános infláció leghasznosabb mérőszáma, a munkaügyi statisztikai hivatal szerint 2021 áprilisához képest 16,3 százalékkal nőtt – írja Reynolds.

Ez nem kevesebbet jelent, mint hogy az emberek által keresett minden egyes 6 dollárból nagyjából 1 dollár egyetlen év alatt elveszett az infláció miatt. Vagy másképp fogalmazva, minden nyolcórás napból 80 perc kereset fogyott el.

Egyszerű az ügy háttere: a Biden-adminisztráció az amúgy is felduzzadt szövetségi költségvetést tavaly még inkább megterhelte kiadásokkal, pénzt nyomtatva ész nélkül, finanszírozva egy csomó olyan programot, amelyek közül sok, ha épp nem a legtöbb, dollármilliárdokat irányított át a Demokrata Párt támogatóinak zsebébe – olvasható a New York Post amerikai lapban.

Joe Biden elnök akkoriban elutasította az inflációs aggodalmakat, csakhogy a néhai Milton Friedman, a híres inflációellenes közgazdász megállapítása, miszerint az infláció mindig és mindenhol monetáris jelenség, az árak felszökésekor beigazolódott.

És érkezett a kettős csapás: nemcsak Biden kiadási programja serkentette az inflációt, hanem ezzel egyidejűleg a Biden-adminisztráció csökkentette a benzin, a gázolaj és a fűtőolaj mennyiségét. Biden csővezetékeket, gáz- és olajbérleteket szüntetett meg, szigorúbb környezetvédelmi szabályokat vezettek be. Dan Sullivan republikánus alaszkai szenátor meg is jegyezte, hogy „ez a kormányzat kirívóan ellenséges magatartást tanúsít az energiaágazattal szemben”.

A Tesla gyártója is figyelmeztet, hogy egy ekkora átállás fizikailag nem megy egyik napról a másikra

Még az elektromos autók királya, Elon Musk is kigúnyolta a Biden-adminisztráció fosszilis tüzelőanyagok megszüntetésére irányuló, nehezen magyarázható fóbiáját, mivel a fizika és a piac realitásait figyelembe véve  egyértelmű, hogy a világ egyszerűen nem képes egyik napról a másikra átállni például a benzinüzemű járművekről az elektromos autókra.

Knoxville-ben is, ahol a benzinárak általában alacsonyabbak, több mint 5 dollár egy gallon benzin – az ország más részein azonban több mint 7 dollárért adják (azaz Tennesseeben, Knoxville-ben mintegy 483 forint/liter mai árfolyamon, máshol azonban 676 forint – a szerk.). Inflációval korrigálva 1980-ban érte el a 3 dollár/gallon árat a benzin ára az Egyesült Államokban, utána több mint 20 éven keresztül az 1 és 2 dollár közötti sávban mozgott, majd 2005-ben érte el a 2 dollár/gallon árat. Ebből látható, hogy a jelenlegi árszint több, mint brutális, ráadásul egy olyan országban, ahol az autó nem csak státusszimbólum, de a mindennapi élet nélkülözhetetlen része.

Ráadásul a gázolaj, amely az áruszállításban megkerülhetetlen, még drágább, ez pedig folyamatosan növeli az árucikkek árát.

Natasha Kaneva, a J.P. Morgan kutatója „kegyetlen nyarat” jósol, augusztusra átlagosan több mint 6 dolláros benzinárral gallononként. A Biden-adminsiztrációnak ez tetszik, szerintük ez arra ösztönzi majd az embereket, hogy kevesebbet vezessenek, ha viszont többet, akkor vásároljanak elektromos autókat. Ismerős, ugye? Nálunk egy Márki-Zay Péter nevű ember fogalmazott meg szó szerint ilyen érveket. Vajon kinek a fejéből pattant ki az alapötlet?

Kapcsolódó tartalom

Csakhogy, a drágább olaj drágább műtrágyát, ezáltal drágább élelmiszert jelent. Samantha Power, Biden tisztviselője szerint ez azért hasznos, mert

ez arra ösztönzi majd a gazdákat, hogy a mesterséges műtrágyákról áttérjenek olyan dolgokra, mint a komposzt és a trágya, mert, ez egy „olyan átmenet nevez, ami a gazdáknak amúgy is érdeke lett volna, hogy végül is megtegyék”.

Hatalmas emberkísérlet Srí Lankán – gazdasági katasztrófa lett a vége

Reynolds óvatosan megjegyzi, igazán szólhatna valaki Power-nek, hogy nemrég Srí Lanka megpróbált átgondolatlanul, kapkodva „átállni” a szerves trágyára – tönkre is tette a gazdaságát, az emberek pedig éheztek. Megfogalmazódik benne a kérdés: ez lenne a cél az amerikaiaknál is?

Az egyre mélyülő gazdasági és humanitárius válsággal szembesülve Srí Lanka ezen a télen állította le a biogazdálkodással kapcsolatos, rosszul átgondolt nemzeti kísérletét.

Srí Lanka elnöke, Gotabaya Rajapaksa 2019-es választási kampányában azt ígérte, hogy 10 év alatt átállítja az ország gazdálkodóit a biogazdálkodásra. Tavaly áprilisban Rajapaksa kormánya beváltotta ezt az ígéretét, és országos tilalmat rendelt el a szintetikus műtrágyák és növényvédő szerek behozatalára és használatára, valamint elrendelte, hogy az ország 2 millió gazdálkodója álljon át a biogazdálkodásra.

A mágikus gondolkodás, a technokrata önhittség, az ideológiai téveszme, az öncsalás és a puszta rövidlátás összjátéka, amely a Srí Lanka-i válságot okozta, mind az ország politikai vezetését, mind az úgynevezett fenntartható mezőgazdaság” szószólóit terheli: az előbbieket azért, mert a műtrágyatámogatások és az import csökkentése érdekében rövidlátó intézkedésként ragadták meg a biogazdálkodásra vonatkozó ígéretet, az utóbbiakat pedig azért, mert azt feltételezték, hogy az ország mezőgazdasági ágazatának átgondolatlan átalakítása valaha is sikeres lehet.

Az Egyesült Királyság sem volt rest egyébként, Boris Johnson kormánya szintúgy megkezdte Nagy-Britannia termőterületeinek „visszavadítását”, mondhatni, gyakorlatilag bármi áron. Idén januárban a gazdák dühösen reagáltak a brit kormányfő „rewilding” elnevezésű tervére, amely alapján az Egyesült Királyság szántó- és legelőterületeinek nagy részét újra vadfölddé akarja alakítani. Véleményük szerint a termőföldek, tehenek, juhok és sertések fákra és mocsarakra cserélése veszélybe sodorja a brit élelmiszertermelést – írta még januárban a Mail Online.

A „táj helyreállítása”

George Eustice környezetvédelmi miniszter akkor az oxfordi mezőgazdasági konferencián mutatta be a kormány 2,4 milliárd font keretösszegű tervét, amely az Európai Unió közös agrárpolitikájának felváltására irányul. Az 50 éve legnagyobb mezőgazdasági reform keretében fizetnének a földtulajdonosoknak, ha 741 000 hektárnyi területen fákat ültetnek, valamint helyreállítanák a vizes, tőzeges élőhelyeket. A „táj helyreállítása” program indulásakor az adófizetők 2023-tól 15 nagy, egyenként legfeljebb 12 000 hektáros természetvédelmi projektet finanszíroznak az Egyesült Királyságban.

A gazdálkodók több éven keresztül kapnak meghatározott összegeket, cserébe bizonyítaniuk kell, hogy fákat és növényeket ültettek, folyókat és dűnéket állítottak helyre, illetve bizonyos vadon élő állatfajokat, így például hódokat, fakopáncsokat, homoki gyíkokat és vízipoloskákat telepítenek az élőhelyekre.

Jono Dixon, kelet-yorkshire-i gazdálkodó, akinek családja 1857 óta termeszt búzát, úgy fogalmazott, „halálosan elegem van ebből a faültetési hókuszpókuszból. Hadd gazdálkodjunk, hadd termeljünk, de az isten szerelmére, hagyjanak minket békén, hogy azt csináljuk, amihez a legjobban értünk”.

Helyi termelés vagy élelmiszerimport?

Dixon a Mail Online-nak elmondta: „egyszerűen nevetséges fákat ültetni jó termőföldeken, ahol gabonaféléket, zöldségeket és más ehető növényeket termesztenek, és véleményem szerint ennek nem lenne szabad megtörténnie. Mi, vidéki gazdák tudjuk, hogyan kell gazdálkodni a földekkel, vigyázunk arra, ami értékes, és ez a mindennapjaink része.

Úgy tűnik, hogy körül vagyunk véve egy rakás idiótával, akik azt hiszik, mindent tudnak, de valójában semmit sem tudnak”.

A brit vidékügyi minisztérium ragaszkodik ahhoz, hogy a projektek nem valósulnak meg, ha az élelmiszer-termelés veszélybe kerül. Jono Dixon szerint a Boris Johnsont körülvevő emberek, a miniszterelnök apja, Stanley, felesége, Carrie Johnson, és környezetvédő haverjaik, Zac és Ben Goldsmith veszélyesek, hozzátéve, hogy Ed Sheeran és más milliomos nem gazdálkodók, és a természetvédelmi célú földfelvásárlással olyan dologba kezdenek, amiről semmit sem tudnak.

Az EU közös agrárpolitikája keretében az agrárgazdálkodók adófizetői pénzt kapták Brüsszeltől, nagyjából az általuk művelt földterület nagysága alapján. A brit kormány 2024-ig fenntartja ezt a  2,4 milliárd fontnyi összeget, azonban felére csökkenti a gazdák közvetlen kifizetéseit, és a megtakarított évi 800-900 millió fontot az új tájrendezési rendszerre fordítják. Abi Reader, az NFU Cymru Milk Board elnöke a héten szarkasztikusan úgy fogalmazott:

„az élelmiszer-termelés a természet mellett csúnya szóvá vált. Rendben, mert amikor nem tudjuk megtermelni az élelmiszer-szükségletünket, akkor a világ más pontjairól importálunk élelmiszert, és megnyugtatjuk magunkat, hogy a természet felett állunk.”

Joanne Pile brit marhahústermelő szerint leszegett fejjel menetelnek az ország élelmezés-biztonságának nagyon veszélyes jövőjébe. Tom Bradshaw, az NFU alelnöke szerint akkor, amikor a brit élelmiszereket, valamint az agráriumot a közvélemény messzemenőkig támogatja, a legnagyobb aggodalmat az jelenti, hogy az ilyen típusú programok az élelmiszer-előállítás csökkenéséhez vezetnek, így több élelmiszert kell importálni, ráadásul olyan országokból, amelyek termelési normái illegálisak az itteni gazdáknak. Ez nagyon komoly erkölcsi dilemma – tette hozzá.

„A klíma védelme érdekében helytelen mesterségesen megállítani a fosszilis energia árának növekedését”

A Tagesschaun még októberben jelent meg Holger Beckmann, az ARD brüsszeli tudósítójának kommentárja arról, hogy a magas energiaárak helyesek, mert az Európai Uniónak el kell szakadnia a fosszilis tüzelőanyagoktól, gyakorlatilag bármi áron. Ez persze természetesen azt jelenti, hogy az emberek fizessék meg az átállás árát – Beckmann ezzel kapcsolatban úgy fogalmaz, „mit tesznek az európai energiaügyi miniszterek? Kétségbeesetten keresik, hogyan tudnák megállítani az áremelkedést, mert legjobban az az alacsony jövedelmű embereket és háztartásokat sújtja. Ez helyes, mert minden államnak biztosítania kell, hogy polgárainak ne kelljen fagyoskodniuk vagy sötétben ülniük, de kérem, ne úgy, hogy a fosszilis energiát mesterségesen ismét olcsóbbá teszik, de kérem, ne a fosszilis tüzelőanyagok mesterséges olcsóbbá tételével”. Hasonló mondatok a magyar választási kampányban is elhangzottak Márki-Zay Pétertől.

A magyar kormány és Áder János volt köztársasági elnök is kiemelten kezeli a klímavédelem kérdését, azonban kapkodás helyett alaposan megfontolt stratégia mentén. Beckmann azt mondja, „a klíma védelme érdekében helytelen mesterségesen megállítani a fosszilis energia árának növekedését” – csakhogy ilyenkor felmerül a kérdés, ki fizesse meg ennek a kapkodásnak az árát?

Kapcsolódó tartalom

Mi az az ár, ami elfogadható?

Az októberi cikkben Beckmann arról is ír, hogy az elmúlt hónapok gyors áremelkedése arra kell, hogy emlékeztetessen mindenkit, mennyire függ még mindig a társadalom a fosszilis energiától, majd azzal érvel, hogy a megújuló energiaforrások felé történő elmozdulásnak nemcsak azért van értelme, mert talán még meg tudjuk menteni az éghajlatot, hanem azért is okos dolog, mert a zöld energia hosszú távon olcsóbb és nemzetközileg versenyképesebb, valamint, ezzel nem függünk annyira az olyan államoktól és államfőktől, akiktől nem igazán akarunk függni. Nevesíti is, ebben az esetben Oroszországot és annak elnökét, Vlagyimir Putyint.

Az azóta történt eseményeket ismerjük, az orosz földgáz kiváltására jelen pillanatban más forrásból származó cseppfolyósított gáz behozatalával készül válaszolni az Európai Unió, és a zöldpárti Habeck német gazdasági miniszter, alkancellár a katari emírrel is hajlandó volt tárgyalni ezzel kapcsolatban. Az idei futballvilágbajnokság kapcsán felmerült igen komoly emberi jogi problémákat Katarral szemben elfújta a szél… Pedig, emberi jogi szervezetek évek óta kongatták a harangot a kérdésben.

Végül, szó esik a cikkben arról is, hogy ami széndioxidot bocsát ki, annak nem szabad olcsóbbá válnia, épp ellenkezőleg: drágulnia kell. És ha ennek eredményeképpen több ember kénytelen lesz a mindennapokban a kerékpárt használni az autó helyett, az nem rossz, hanem jó dolog. Innen már csak egy lépés volt Timmermans bizottsági alelnök elhíresült gondolatsora a szellőztetett ruhákról, a letekert termosztátról és a többi.

A fordított berlini légi híd oldaná meg az amerikai bébitápszerhiányt?

A fenti problémák közé sorolható a Glenn H. Reynolds által említett bébitápszerhiány is, mert azt sem természeti katasztrófa vagy háború okozta, hanem az amerikai élelmiszer- és gyógyszerügyi hivatal túlkapása, amely rendeletében leállította a hazai termelés egy hatalmas részét (amit amúgy a hivatal és más szövetségi ügynökségek már korábban is egy maroknyi nagy szereplőre korlátoztak), a következményekkel alig, vagy egyáltalán nem törődve.

Kapcsolódó tartalom

Mi a megoldás? A Biden Fly Operation Project most egyfajta fordított berlini légi hídként raklapszámra szállítja a tápszereket Európából – ez lehet, hogy jól mutat a tévében, a probléma megoldásához azonban igen kevéssé járul hozzá.

„A Biden-kormányzat valóban azt akarja, hogy a középosztálybeli amerikaiak szegénységbe és nélkülözésre kényszerüljenek?” – teszi fel a kérdést Reynolds, megfogalmazva rögtön a másikat is: „vagy egyszerűen csak túl ostoba ahhoz, hogy előre lássa saját tevékenységének nyilvánvaló következményeit?”

Ajánljuk még