logo

Műsorújság

×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

Üzleti levél Ursulától

| Szerző: Udvardy Zoltán

„S a köd-bozótból kirohan / Ordas, bölény s nagymérgü medve.” Ki tudja, miért sejlenek fel újra s újra az emberben Adytól Az eltévedt lovas mitikus, veretes sorai, amikor az Európai Bizottság elnökének újabb s újabb, egyre sürgetőbb kívánságairól olvasunk.

Olyan gyors, már-már kapkodó stílusban megfogalmazott, azonnali cselekvést oktrojáló, s mindenféle manipulatív eszközökkel nyomást, többek között időnyomást alkalmazó követeléseket kapunk ezáltal kézhez most már szinte mindennap, melyek egyértelműen azokra a gagyi, elektronikus postaládánkban néha fel-felbukkanó küldeményekre hasonlítanak, melyeket adathalász ügyeskedők expediálnak számunkra, hiszékenységünkre apellálva.

„Üzleti levél” – ilyen vagy ehhez hasonló, fontoskodó, nyegle, rossz magyarsággal megfogalmazott címekkel és szövegezéssel küldik szét a szélhámosok ezeket a leveleket. Mindannyian, akik olyan területen dolgozunk, ahol mailek tömegei mennek át hivatali gépeinken, részesültünk már, nem is egyszer, olyan oktatásban, sőt vizsgáztunk is olyan kurzusokon, melyek arról szólnak, hogy miképpen lehet felismerni az adathalász e-maileket.

A csalók által köröztetett gagyi mailek egyik fontos ismérve, hogy pszichés nyomás, sürgető időkényszer alá helyezik a címzettet. Kérjük, azonnal válaszoljon; még a mai napon adja meg bankkártyaszámát, jelszavait.

Csak mesterséges időnyomás van – holott nem vagyunk időkényszer alatt, fogalmazott Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter Ursula von der Leyen váratlan budapesti villámlátogatása után.

„Én írok levelet magának” – Tatjana szégyenlős levelére hajaz ez a minapi, furcsa látogatás, hiszen nem a bizottsági elnöknek kellene, egyfajta lobbizás céljából, a tagállam fővárosába repkednie. De hát az idő, így Ursula („S a köd-bozótból kirohan.”), sietni, kérem szépen, sőt rohanni kell.

Hová?

Hat-nyolc hónap múlva szeretnék valami nehezen követhető logika mentén, Oroszországot talán piacaitól megfosztani igyekezvén, a saját országaik ellátását biztosító olajcsapokat elzárni Európa új (rög)eszméket hirdető korifeusai. Feltéve, de meg nem engedve, hogy a szankciók óta csak erősödő rubellel, s a legkevésbé meg nem ingó gazdasággal bíró oroszok azonnal leteszik a fegyvert, amikor azt látják, hogy Európa kisebb s nagyobb gazdaságai megfosztják saját magukat az olcsó és nagy mennyiségben rendelkezésre álló nyersanyagtól. Ha ez a csodafegyver be is válna majd akkor, hosszú hónapok múltán, magyarázza már el valaki: miért kellett volna ez ügyben azon a meleg, kellemes hétfő estén azonnal igent vagy nemet mondania a magyar kormányfőnek?

Ursula kirohan; Ursula távozik; Ursula intézkedik; Ursula fenyeget. Azzal, többek között, hogy megvonják a vétójogot. Tehát, hogy lebontják azt az utolsó, hártyavékony kis falacskát is, ami az EU-t a KGST-től még úgy-ahogy elválasztotta: a lehetőséget, hogy akár a legkisebb tagállam felálljon, és kimondja: Ugocsa non coronat.

Teszi mindezt egy olyan május 9-én, amely az Európai Unió jeles, sátoros ünnepe, mintegy születésnapja. A kereszténydemokrata Robert Schuman 1950-ben ezen a napon közölt egy igen fontos, a későbbi Európai Közösség, majd az EU szempontjából meghatározó nyilatkozatot. Ebben – túllépve a háború utáni megosztottságon – felkérte Némethont és a többi európai országot, hogy egyfajta, nemzetek fölötti közösséget létrehozva szervezzék meg a kontinens szén- és acélipari termelését.

Ennek nyomán írták alá 1951-ben azt a párizsi szerződést, mely létrehozta az Európai Szén- és Acélközösséget. Szó sem esett arról, hogy tarthatnak-e különös identitású emberek a gyermekek számára furcsa foglalkozásokat, s persze arról sem, hogy kirekesztés és megvetés sújtja azt a tagállamot, melynek polgárai ezt esetleg nem látják helyesnek. Szénről és acélról volt szó, nem az uborka görbületéről, vagy a tagállamok olyan elemi, legbelsőbb ügyeibe történő beavatkozásról, mint az igazságszolgáltatás rendszere; és szó sem esett arról, hogy valami nyolc elemit végzett, ám igen agresszív, európai parlamenti elnök („a baloldal arca”) majd előírja egy krakkói vagy egy budapesti polgárnak, hogy hány százezer vadidegennel kell együtt élnie, akik átgázolnak a zöld- és minden olyan határon, melyet az emberi tűrőképesség s az elemi civilizációs normák állítanak fel. Ismerjük az ilyen nyolcelemis nacsalnyikokat egy másik Unió oly kevéssé emlegetett, dicstelen korszakából. Az idézett versnél maradva: „Most hirtelen téli mesék / Rémei kielevenednek.”

Ursula kér, Ursula követel. Gyorsan, gyorsan olvassuk el azt az üzleti levelet!

Rendben: olvassuk el. Aztán archiváljuk szépen. Mert mit is rágtak a szájunkba a kiberbiztonsági tanfolyamokon, mi a legfontosabb tudnivaló ezekről a küldeményekről? Hogy csatolmányaikat soha ne nyissuk meg és rájuk semmiképpen ne válaszoljunk. Mert egy meggondolatlan lépés lebénítja rendszerünket, megfoszt minket bizalmas adatainktól, tehát identitásunktól; támadást intéz ellenünk, és akkor már kapkodhatunk.

A címlapfotó illusztráció. (Forrás: Wikipédia)

Ajánljuk még