logo

Műsorújság

×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

Tengerésznek állt Benkő Péter

| Szerző: hirado.hu
Már hatéves korában filmben szerepelt, színészlegendák között nevelkedett, majd olyan géniuszokkal dolgozott együtt pályája során mint Latabár Kálmán, vagy Latinovits Zoltán, számára mégsem volt egyértelmű a pályaválasztás. Fiatalkorában a lovak és az öttusázás érdekelte, de kacérkodott az orvosi hivatással is, sőt egy év után félbe is szakította színművészeti főiskolai tanulmányait. E kalandos élet néhány részletét ismerhették meg a Librettó nézői.

Hatévesen már szerepet kapott Keleti Márton Fel a fejjel című filmjében, édesapja, Benkő Gyula és Latabár Kálmán mellett. „Édesapám ment szerződni a filmhez, én pedig elkísértem. Jóban voltak a rendezővel, aki meglátott engem és azt mondta, kellene neki egy ilyen korú gyerek a filmbe. Apukám meg mondta, hogy ez a gyerek meg sem szólal, nem beszél senkivel, de a rendező erősködött és végül bevittek egy műterembe, majd felvettek egy próbajelenetet velem, és megvettek” – mesélte korai szerepéről az M5 kulturális csatorna Librettó című műsorában a kétszeres Jászai Mari-díjas színművész.

Édesapja, a szintén kiváló színművész Benkő Gyula révén már gyerekként színészlegendák vették körül, ám az ő érdeklődése ekkor a lovak, a lovaglás és az öttusa köré összpontosult. Amikor felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára az első év után halasztást kért. „Elmentem tengerésznek a Duna Tengerhajózási Rt.-hez. Az első tisztemet Vitéz Jánosnak hívták, és ma is él. Egy év után azonban visszatértem, és hála Szinetár Miklósnak másodévre visszavettek” – mesélte pályája rövid kitérőjéről a színművész, akinek élete mégis a színjátszásban teljesedett ki.

Közel hetvenéves munkássága alatt olyan legendákkal szerepelhetett együtt, akiket ő Aranycsapatnak nevez, és készülő könyvében egy külön fejezetet is szentel nekik.

További részletekért érdemes újranézni a Librettó beszélgetését IDE kattintva.

Librettó – minden hétköznap 19 órától az M5 műsorán!

Ajánljuk még