A legkisebb hősök ünnepe – november 17-én volt a koraszülöttek világnapja. Hazánkban minden tizedik terhesség végződik koraszüléssel. A cukorbetegség és a magas vérnyomás mellett a koraszülés szinte „népbetegségnek” számít – írta Kassai Etelka, meseíró a Ficsak blogon.
A koraszülés nem csak egyaránt veszélyes a csecsemő és az édesanya életére, egészségére, de óriási feladatot ró az egészségügyre. A koraszülöttek ellátása ugyanis az időre született babákhoz képest sokkal nagyobb technikai, fizikai, lelki és szakmai felkészültséget igényel.
A szülők számára is óriási kihívás a helyzet, mert egy koraszülött kisbaba átírja a család életét. Hiába tervezett úgy a család, ahogy tervezett – időben, személyi és anyagi források tekintetében is dugába dőlhetnek a tervek – minden figyelem, minden idő a korán érkezett csöppség felé kell, hogy irányuljon.
Mindenekelőtt azonban fontos definiálni mely babák is számítanak koraszülöttnek. A jelenlegi álláspont szerint minden olyan baba, aki a várandósság 37 hete előtt, vagy a 2500 gr-nál alacsonyabb súllyal született, az koraszülöttnek számít.
Koraszülés esetén a kicsi szervezete értelemszerűen még nem készült fel az anyaméhen kívüli, külső környezetben való önálló létezésre. A koraszülöttség mértékétől és egyéni fejlettségétől függően van esélye az életben maradásra, illetve arra, hogy a lehető legkevésbé viselje meg ez a helyzet a kis szervezetét. Szerencsére ma már korszerű eszközökkel rendelkezik az egészségügy a korababák megmentése érdekében, olyan speciális inkubátorok és speciálisan képzett egészségügyi személyzet segíthet, amely mentén egyre nagyobb eséllyel maradnak életben a kicsik és fejlődnek az anyaméhen kívül is szép egészséges kisbabává, majd cseperednek egészséges gyermekké.
Természetes, hogy egy kismama intenzíven figyeli teste jelzéseit és a legkisebb gyanús jelre is félreveri a harangot, de inkább legyen téves riasztás, - amikor valaki félreértelmez bizonyos, koraszülésre utaló jeleket, mint hogy túl sokáig vár a segítségkéréssel.
Elsősorban az édesanyjára van szüksége a babának. Hiába került az anyaméhen kívülre, az anya testének melege, szívverésének hangja és ritmusa nyugtató hatással van a kicsire. Nem véletlenül vált egyre népszerűbbé a hazánkban is előszeretettel támogatott „kenguruzás”, kengurumódszer. Ennek lényege, hogy a baba az anyukája (illetve felváltva az édesapa) mellkasán pihen betakarva. A bőr-bőr kontaktus életbevágóan fontos a koraszülött babák számára, és mivel az anyuka nem lehet a nap 24 órájában élő, lélegző bioinkubátor a kicsi számára, - ahol csak lehet, az édesapát is bevonja ez a módszer a folyamatba. Így biztosítva állandó, kiegyensúlyozott környezeti és hőmérsékleti viszonyokat az egyébként nagyon sok szempontból labilis kicsi számára.
Bárhogy is alakul a szülés kimenetele, egy biztos, a babáknak legintenzívebben az édesanyjukra van szüksége, az anya jelenlétére, figyelmére, ölelésére. A koraszülött babák még inkább igénylik ezt a közvetlen kontaktust. A környezet, az egészségügy, a család feladata pedig ennek a baba életét mentő, fejlődését elősegítő kontaktus támogatása.
Ez különösen akkor válik éles kérdéssé, ha már van otthon nagyobb gyermek is, akinek az ellátását, gondozását szintén meg kell oldani. A család megértő, szerető, a koraszülött babát és édesanyját támogató családi összefogás elengedhetetlen. Ahogy az anyukának a baba, úgy a családnak az anya mellett (mögött) van a helye.
A címlapfotó illusztráció.