×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!
×

Három felfedező három különböző nevet adott az Antarktisznak, de csak a negyedik léphetett a jegére

 

201 éve, 1820. november 18-án az amerikai Nathaniel Palmer fókavadász, hajóskapitány az elsők egyike volt, aki felfedezte az Antarktiszt. A jeges kontinens felfedezéséhez több személy is köthető, annyi bizonyos, hogy a földrész felkutatása régóta izgatta az emberek képzeletét.

A déli jeges területek felkutatására az első komoly expedíciók a 18. században indultak. James Cook brit felfedező, tengerész elsőként szelte át a déli sarkkört 1773-74-es útja során, és hajózta körül ezen a szélességi fokon a Földet. Dél felé haladva azonban áthatolhatatlan jéghegyekbe ütközött, és úgy vélte, hogy a földrész megközelíthetetlen, vagy nem is létezik.

Évekkel később, a 19. század első felében több felfedezőút is indult. 1820-ban három különböző expedíció is elérte az Antarktiszt. Az amerikai Nathaniel Palmer fókavadász, felfedező, Fabian Gottlieb von Bellingshausen német tengerész felfedező, a cári orosz haditengerészet tisztje, valamint az ír születésű Edward Bransfield, az angol haditengerészet tisztje is úgy vallotta, hogy ő pillantotta meg először a földrészt.

Nathaniel Palmer amerikai felfedező 1820-ban a Hero hajó kapitányaként dél felé vette az irányt. November 18-án ő és az emberei voltak az első amerikaiak, akik felfedezték az Antarktiszi-félszigetet. A helyet Palmer-földnek nevezték el.

Nathaniel Brown Palmer (1799–1877) amerikai fókavadász, felfedező, hajóskapitány (Fotó: Wikipedia.org)

Szintén 1820-ban egy brit expedíció keretein belül Edward Bransfield parancsnok és William Smith tengerész az Andromache nevű hajóval indult útnak a déli szárazföld felkutatására. Az általuk felfedezett szárazföldet Graham-földnek nevezték el.

A mai Antarktiszi-félszigetként ismert szárazföld az a helyszín, amit az amerikaiak Palmer-földnek, a britek pedig Graham-földnek neveztek el.

Az Antarktiszi-félsziget Margarita-öble (Fotó: MTI/EPA/Carlos Duarte)

Az Antarktisz felfedezésének dicsőségét a britek és az amerikaiak is magukénak követelik, de a mai adatok alapján már bizonyossá vált, hogy elsőként Fabian Gottlieb Thaddeus von Bellingshausen pillantotta meg a kontinenst az orosz felderítés keretein belül, 1820. január 28-án.

Az orosz expedíció az I. Sándor cár által kiadott rendelet értelmében indult útnak 1819 nyarán két hajóval. A Vosztok parancsnoka Bellinghausen, a Mirnij hajóé pedig Mihail Lazarov volt. A déli sarkkörön – Cook kapitány után másodikként – 1820. január 26-án haladtak át, két nappal később, január 28-án pedig Bellingshausen elsőként pillantotta meg az antarktiszi szárazföldet.

A jeges kontinens felfedezéséért tehát három kutatócsoport is követelheti magának a címet. A szárazföldet mindhárom csapat megpillanthatta, hajóikkal azonban nem tudtak partra szállni. Egy évvel később, 1821. február 7-én John Davis kapitány szervezett expedíciót, amely már érintette a szárazföldet, ezzel ő lett az első ember, aki az Antarktisz földjére (jegére) lépett. Ezután lecsillapodott a kutatási láz.

Belső területeinek felderítése csak a 20. század elején kezdődött meg. Az Antarktiszra akkor figyelt fel igazán a világ közvéleménye, amikor egymással versengve két expedíció próbálta elsőként elérni a Déli-sarkot. A norvég sarkkutató, Roald Amundsen négy kísérőjével indult útnak, 1911. december 14-én pedig elsőként érték el a Déli-sarkot, ezzel pedig öt héttel megelőzték a brit kormány expedícióját, amit Robert Falcon Scott vezetett.

Roald Amundsen és társai a Déli-sarkon (Fotó: MTI/NOR)

Idén egy új kutatás is napvilágot látott, amely szerint az új-zélandi maorik lehettek az Antarktisz első felfedezői. Az Otagói Egyetem irodalmi és szóbeli történelmi forrásokon alapuló vizsgálata arra a következtetésre jutott, hogy Új-Zéland – maori nevén Aotearoa – őslakosai, a maorik lehettek az első emberek, akik felfedezték az Antarktiszt környező vizeket és valószínűleg a kontinenst is.

A tudósok szerint a maorik és polinézek vélhetően már a 7. században nagy utakat tettek meg messze délre, ezeket az utakat több, szóban fennmaradt történelmi emlék is felidézi. A Ngati Rarua és a Te Ati Awa maori törzsek szóbeli emlékei szerint az első ember, aki elutazott az Antarktiszhoz, Hui Te Rangiora polinéz felfedező volt a 7. század elején.

A kontinensről nem feledkezett meg a világ, kutatóbázisok létesültek, a tudományos felderítések pedig egymást érik. 1959. december elsején írták alá az úgynevezett Antarktisz-egyezményt, amely 1961. június 23-án lépett érvénybe. Ez többek között korlátozza az Antarktiszon a katonai tevékenységeket, tiltja a hulladéklerakást, és támogatja a tudományos kutatásokat. A jeges kontinens élővilága szegényes: növények alig nőnek rajta (zuzmók, algák), és leginkább fókák, pingvinek és bálnák alkotják faunáját. Az emberek csupán kutatóbázisokon élnek itt: összesen mintegy 3000–4000 ember (télen pedig 800–1000).