×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!
×

„Amitől megenyhül az est”

 

Aki nem lép egyszerre, fejét kapja estére. A második, harmadik ilyen fenyegetés után valószínűleg meggondolják az eleve megfélemlített konzervatív szemléletű polgárok, hogy bármilyen értelemben hangot adjanak ellenérzéseiknek.

 

 

Hajmeresztő inzultus ért Franciaországban két jobboldali, közéleti személyiséget: Marine Le Pen, a jobboldali Nemzeti Tömörülés párt elnöke és Eric Zemmour újságíró, esszéista lefejezésével fenyegetőzött egy közösségi oldalon terjedő videóban egy magát marokkóiként nevező férfi.

Marine Le Pen és Eric Zemmour igen hosszú évek óta egyaránt a baloldali és liberális sajtó gyűlölködő hangvételű cikkeinek céltáblái voltak, kipécézésüknek tehát nem volt kizárólagos oka az, hogy ők ketten azok közé tartoznak, akik ellenzik (miközben a baloldali és liberális politikai szféra és a média feltétel nélkül támogatja és bátorítja) a bevándorlók nyakló nélküli beözönlését.

Ennek ellenére elmaradt a baloldal máskor oly harsány kirohanása, politikai nyilatkozatokkal, újsácikkek és megmondóemberek harsogásával kísért, felvonulásokkal fűszerezett tiltakozása. Az életveszélyes fenyegetés okán most szó sem esett bármilyen elhatárolódásról, mely jelezte volna, hogy a jobboldal e markánsabb szegmensével szembeni ellenérzéseiknek nem ezen a szinten szeretnének hangot adni.

Egy ilyen környezetben sokaknak, akik Zemmourhoz és Le Penhez hasonló nézeteket fogalmaznának meg ma Franciaországban eszébe juthat, hogy tavaly egy hasonló fenyegetés után meg is történt a lefejezés. Sőt, tavaly ősszel egy másik terrortámadás során is lefejezésről hallottunk – az első beszámolók még erről szóltak –, keresztényeket gyilkoltak meg egy templomban, csak erről később már nem nagyon esett szó. Ahogy most sem nagyon foglalkozott a francia sajtó a jobboldaliakat ért halálos fenyegetéssel.

Tehát a második, harmadik ilyen fenyegetés után valószínűleg meggondolják az eleve megfélemlített konzervatív szemléletű polgárok, hogy bármilyen értelemben hangot adjanak ellenérzéseiknek, akár a közéletben, akár munkahelyükön vagy bárhol.

„Mint utolsó sugár, utolsó szélfuvallat, / Amitől megenyhül az est, / A kivégzőhelyen lantom dalt újra hallat, / A guillotine alatt se rest” – szó szerint a hírhedt a nyaktiló árnyékában írta e sorokat André Chénier, a jakubinus diktatúra alatt kivégzett költő, aki esküdt és elszánt ellenfele volt Robespierre-ék véres rémuralmának.

Nem fogják elhinni, de a kivégzőeszköz névadója, Joseph Ignace Guillotin, a forradalmi francia nemzetgyűlés orvos képviselője azért terjesztette elő 1789. október 9-én hatpontos javaslatát az általa feltalált nyaktiló rendszeresítéséről, hogy a halálraítéltek szenvedéseit megkönnyítse. Haladó humanista volt.

Korunk haladó humanistái még tapintatosabban járnak el. Egyszerűen hagyják, na jó, egy kicsit támogatják is, hogy kialakuljon egy olyan szellem, olyan közállapotok és körülmények, amikor az emberek nyílt utcán való lefejezése a világ legtermészetesebb dolgává válik. A nagyvárosnak együtt kell élnie az állandó terrorveszéllyel – oktat Sadiq Khan, London polgármestere.

Bizonyára nem a véletlen műve, hogy anyanyelvünk a fej hiányával (fejetlenség) azonosítja a felfordulást. Nos, nem tudom, észrevették-e, hogy ahol a haladó szellemű baloldal felüti fejét és befolyáshoz jut, legyen az a Föld bármely szeglete, ott úrrá lesz a káosz. Gazdasági csődre, hiánygazdaságra, értékvesztésre, a rend és biztonság hiányára, teljes anarchiára lehet számítani. Ezek az állapotok hamar úrrá lettek Allende Chiléjében, a korabeli marxizmus kísérleti telepén éppúgy, mint Gyurcsány Magyarországán vagy napjaink Nyugat-Európájában.

Kérdés, hogy a már beindult folyamatokat, a fejetlenség tobzódását más esetekben is meg lehet-e még állítani, s akár visszájára fordítani, mint valami csoda folytán ez korunk Magyarhonában egyszer az elmúlt esztendőkben már sikerült. Csakhogy a haladó erők s a lefejezést szomjazó tömegek együttműködése gyakran már visszafordíthatatlan rombolást okoz. Ezt valahogy úgy lehetne illusztrálni, ahogy azt egy 1970-es években mentős személyzet és ápolók számára kiadott elsősegélynyújtási füzetecske kissé bornírt, ám célratörő ellenőrző kvíze megfogalmazza:

Kérdés: Villamosos vagy vonatgázolás esetében melyik az az élethelyzet, amikor nem kell elsősegélyt nyújtani? Válasz: A fejtől elválasztott test esetében.

Vannak esetek, melyeken már nem lehet segíteni.

A címlapfotó illusztráció.