×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!
×

Fantini: Támadják a családot, az egyházat és a hagyományt

 

Kitartani, nem hátrálni. Az alapértékek feladásával a konzervativizmus lényege is elvész – figyelmeztet a The European Conservative folyóirat főszerkesztője. Alvino-Mario Fantini szerint a baloldal az egyetemi szféra és a médiatér nagy részét már elfoglalta, a fősodortól eltérő szerzők és vélemények sokszor el sem jutnak a nyilvánosságig, ezért van nagy jelentőségük a saját média felületleknek a hagyományos sajtótól az online világig. Igény lenne rá, a The European Conservative című lap például a 4 oldalas hírlevéltől jutott el a 112 oldalas folyóiratig és önálló portálig. Alvino-Mario Fantini a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorában mondta el a véleményét.


A teljes beszélgetést itt hallgathatja vissza.

 

– Mi áll a középpontjában a folyóirat megújulásának? Itt most az új lapszámát mutatták be a már megújult Európa konzervatívnak. Mi volt a filofóziája a váltásnak?

– Sok dolog változott, de nem annyira tartalom, mindjárt elmagyarázom. Ami változott az a terjesztés, az előállítás, a design, a külalak – ezek mind újak. Maga a folyóirat olyan durván egy évtizede létezik, de mindig egy csapat önkéntes készítette, egyiküknek sem volt igazi design-tapasztalata, a munka szeretete mozgatta őket. Most viszont – köszönhetően az együttműködésnek és partnerségnek magyarokkal – képessé váltunk arra, hogy egy kinézetre is professzionális magazin hozzunk ki, ami érzetre is professzionális és képes arra, hogy új olvasókat is elérjen szerte Európában, de a világon is. Ami a tartalmat illeti – változatlanul a konzervativizmusra koncentrálunk értelmiségi hangvételben.  A Különböző féle konzervatív, jobboldali és tradicionalista gondolatoknak adunk teret  Európából, de ugyanúgy a világból is. Ebben folytonosak vagyunk, ugyanakkor új emberekhez is szeretnénk eljutni, új szerzőkhöz és új információforrásokhoz. A reményünk az, hogy a konzervatívok számára egy platformmá váljunk, éljenek bárhol.

– Vajon egynyomtatott változattal képesek elérni új közönséget a XXI. században?

– Változatlanul a nyomtatott kiadásban gondolkodunk, viszont, ami izgalmas az az, hogy ezzel egy időben megerősítjük az internetes kiadást. Mindig is egy nagyon egyszerű honlappal működtünk, most viszont komolyan bővítjük. Az internetes oldal eredetileg arra szolgált, hogy a nyomtatott tartalmat online is megjelenítse. Most viszont kidolgoztunk egy stratégiát, amelyben a weboldal egy inkább időszerű, elemző tartalmat ad, hírszerűbb dolgokat, több elemző esszét hoz. Aki pedig ezeket szeretné kiegészíteni az elméleti érvekkel, amelyek intézkedések, politikák mögött állnak, aki szeretné megérteni a filozófiai érveket ahhoz, amit az internetes kiadásban olvas, az megtalálja a nyomtatott magazinban. Szóval egy platform, ami egymást nagyon szépen kiegészíti.

– A könyvesboltok, újságárusító helyek nyitottak arra, hogy árulják az Európai konzervatívot?

– Igen, habár még nincsenek formalizált partnerségek, így még nem vagyunk elérhetőek például Chilében, vagy Argentínában, viszont onnan is vannak felajánlások – kutatóintézetek, könyvkiadók részéről például -, amelyek hajlandóak lennének számunkra terjeszteni. Most a feladtunk az, hogy milyen megállapodásokat kötünk ezekkel a szervezetekkel. Nekem tényleg az az álmom, hogy az „Európai konzervatívot” szerte Európában, szerte az Atlanti-óceán túlsó felén, Dél-Amerikában, valamint én reménykedem Japánban és Hongkongban.

– Van lehetőségük a lapot népszerűsíteni a közösségi média felületein, például a Facebookon? Ugyanis a kitörlés, elhallgatás kultúrájának nagyon kemény a befolyása.

– Nagyon kemény, és nagyon elnyomó. Fantasztikus magyar csapatunk feladata a népszerűsítés és reklám a különböző közösségi médiafelületeken. Eddig szerencsések voltunk, és nem töröltek, nem fagyasztottak be közösségi média megjelenésünket. Azt hiszem ez azért is van, mert nagyon óvatosak vagyunk azzal, hogy miként fogalmazunk, illetve azért, mert ez egy magasszínvonalú eszmei lap, egy értelmiségi magazin. Nem igazán használunk agresszív, durva nyelvezetet, megpróbálunk magas szinten, civilizált hangnemet tartani, és azt hiszem, ez is segít bennünket abban, hogy elkerüljük a Facebook- és Twitter-cenzorokat.

– Mi lehet a magyar hozzáadott érték a konzervatív vitákban? Magyarországot a fősodor részéről manapság nagyon sok kiritka éri, radikális jobboldalinak, szélsőségesnek minősítik.

– Ez mind nonszensz. Azt hiszem, ilyeneket csak az mond Magyarországról, aki vagy nem járt itt, vagy nem tudja, hogy miről beszél, nem nézett utána a kérdésnek, nem beszélt magyarokkal, és olyasmit ír, amit pusztán csak kitalált. Én olyan 10-12 éve járok Magyarországra, vendégként, tudományos eseményekre, és dolgozni, amit én látok az az ország újraéledése, az ország és a város megújulását tapasztalom. Egy olyan országot látok, amelyik megpróbálja újra-felfedezni a kulturális, történelmi és szellemi gyökereit, ami pedig fantasztikus. Hogy is nevezheti ezt bárki reakciósnak, vagy fasisztának, intoleránsnak? Egyszerűen nem tudom megérteni. És, hogy mit tud az „Európai konzervatív”, a folyóirat tanulni Magyarországtól? Rengeteget, hiszen Magyarország történelme fantasztikus, sok évszázadról beszélünk, Magyarország és a reneszánsz időszaka, a művészet. Annyi gazdagságot találni, kulturális gazdagságot. Szerintem az Európai konzervatív minden számában kellene egy cikk Magyarországról, mert annyi minden van. Ahogy Olaszországban is, és Spanyolországban.

– Vajon az csak a látszat, hogy manapság, és nem csak Magyarországon, vagy Magyarország körül, de világszerte, illetve a nyugati világban a kulturális dominanciáért folytatott harc hangosabb és keményebb? Más szavakkal a liberális baloldal megpróbálja erősebben felügyelni a fő áramlatokat? A csata áthatóbb, vagy csak így tűnik?

– Én úgy gondolom, hogy ez a csata sokkal láthatóbb. Úgy vélem, hogy egyre több embernek éri el az ingerküszöbét és vág vissza. Az én meglátásom az, hogy a következő években egyre több ellenlépést, ellenállást látunk majd. Nem feltétlenül csak jobboldali emberek, konzervatív részéről, hanem átlagpolgárok, a mindennapok normális emberei részéről, akik Brazíliában Bolsonaróra, vagy Amerikában Trumpra szavaztak; átlagos dolgozó emberekről van szó, akiknek elegük van már abból, hogy azt kapják meg, hogy amit gondolnak vagy mondanak az intoleráns, és nem politikailag korrekt, illetve érzéketlen…és egy ez csak így folytatódik. A fősodorhoz tartozó média az oda sorolható egyetemi világ, ahogy itt ma is hallhatta, teljes mértékben a progresszív baloldaliak által befolyásolt. Olyan régóta tolják és kényszerítik rá az átlagemberekre az elképzeléseiket, hogy – ahogy mondtam is – azt jósolom, hogy kemény ellenállás alakul majd ki, egyre fokozódik, és ez a küzdelem egyre növekszik, és egyre több közéleti vitát hallunk majd ezek körül.

– Az LMBT és hasonló témák, például kritikai fajelmélet csak egy tünete ennek, vagy maga az ügy, illetve egy folyamat tünete?

– Ez egy érdekes pont ebben. Én úgy látom, hogy ezek a fajta dolgok, a legújabb megjelenési formái egy zajló forradalmi folyamatnak, ami évtizedekkel ezelőtt kezdődött. Mondhatjuk, hogy kezdődött valamikor a 60-as évek szexuális forradalmával, és mostanra ezekre az újabb területekre is kiterjedt, mint gender, transzgender, LMBT és a többi. Szóval mindezeket a dolgokat egy régóta zajló forradalmi folyamat megjelenési formáinak látom a család, az egyház, a rend és hagyomány ellen.

Címlapfotó: Facebook/The European Conservative