×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!
×

Cicaharc Varsóval: Van der Lejjebb?

 

 

Összeszakadt ég és föld azt követően, hogy a varsói alkotmánybíróság kimondta: az uniós alapszerződés egyes előírásai összeegyeztethetetlenek a lengyel alkotmánnyal. Brüsszel így szórta dühödt villámait:

„Az Európai Bizottság egyszer már ultimátummal fordult az önök politikájának legnevesebb képviselőihez, és azt követelte, hogy vessék alá magukat teljesen az Európai Bizottság döntéseinek és irányvonalának, mondjanak le teljesen munkájának szabotálásáról és a züllesztő tevékenységről. Az Önök politikájának képviselői (…) kötelezték magukat arra, hogy alávetik magukat az Európai Bizottság határozatainak. Önök viszont azzal, hogy nem érik be a (…) kritikával, ingadozást visznek be (…) Az Európai Bizottság erre való tekintettel kénytelen megismételni ultimátumát és felszólítani önöket, hogy vagy kötelezzék magukat írásos formában arra, hogy vagy alávetik magukat az Európai Bizottság határozatainak. és minden megnyilatkozásukban az Európai Bizottság politikáját fogják követni, vagy (…) mondjanak le.”

Ej, ej, ez a szövegszerkesztő… a jó öreg algoritmus véletlenül azt a levelet vágta be ide, melyet Uljanov, a sajátmagának nagylelkűen a „Lenin” nevet adományozó, egyébiránt megbízható német ügynök és államcsíny-szervező írt. (Ínyenceknek bővebben: „Az oroszországi Szociáldemokrata (Bolsevik) Munkáspárt Központi Bizottságától Kamenyev, Zinovjev, Rjazanov és Larin elvtársasknak”, V. I. Lenin összes művei, Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1972, 69. oldal.) Uljanov ügynök itt leteremti elvtársait botor ellenkezésük miatt. Tudjuk, ezeknek az ejnye-bejnyéknek előbb-utóbb egyéb következménye is volt. Így például Zinovjevet és Kamenyevet ugyanazon a napon, 1936. augusztus 25-én végezték ki.

Na, itt a helyes változat:

„Van der Lejjebb elvtársnő kijelentette: „Mély aggodalommal tölt el a lengyel alkotmánybíróság tegnapi ítélete. Utasítottam a Központi Bizottság szolgálatait, hogy alaposan és gyorsan elemezzék a döntést. Ennek alapján határozunk majd a következő lépésekről. A Szovjetunió érték- és jogközösség. Ez tartja össze a Szovjetuniót, és teszi erőssé azt. Meg fogjuk védeni a Szovjetunió jogrendjének alapelveit (…) Szerződéseink teljesen egyértelműek. A Szovjetunió Legfelsőbb Bíróságának valamennyi ítélete kötelező minden tagállami hatóságra nézve, beleértve a nemzeti bíróságokat is. Az uniós jog elsőbbséget élvez a nemzeti joggal, köztük az alkotmányos rendelkezésekkel szemben.”

Nem bír magával ma ez az algoritmus. Pedig csupán a fenti két dokumentumban szereplő „Központi” szót kell „Európai”-ra, a Szovjetuniót Európai Unióra cserélni, és – mivel e fenti idézet egyébként szó szerint az uniós felsőbbrendűségi érzést? jogfenséget? medveként védelmező Ursulánk szavait tartalmazza, már rendben is van minden.

Vagy még sem?

Ha már megbolondult a szövegszerkesztő, vegyük kézbe magunk a dolgokat.

Nézzük csak a hivatalos brosúrát, azt a kiadványt, melyet az EU kiadóhivatala szentesített Luxemburgban, s mely az Unió szervezetét, működését írja le: „Az EU egyedülálló vonása, hogy bár ezek az országok független, szuverén államok, azonban bizonyos döntéshozatali területeken „egyesítették” szuverenitásukat , mivel felismerték az ebben rejlő előnyöket. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a tagállamok a döntéshozatali jogkörük egy részét az általuk létrehozott közös intézményekre ruházzák, így egyes közös érdekű konkrét ügyekben demokratikus, európai szintű döntések születhetnek.”

Hol van itt szó az ápoltakat leckéztető főnéniről,

a Szovjetuniót idéző, diktatórikus hangnemről? Hol van itt az "együttműködő, egyenrangú, szuverén államok közös döntéshozatala"? Uljanov, a megbízható német ügynök gyakorlatilag kirúgással fenyegette, Brüsszel (a megbízható német fő-bürokrata kirohanásait követően) sunyi sajtóüzengetésekkel eltanácsolja a szervezet azon tagállamait, melyek eltértek a feltétel nélküli alávetettség, alárendeltség bizánci gesztusaitól. A diktatúra válasza mindkét esetben ugyanaz: a renitenseket kioktatjuk, majd ajtót mutatunk nekik. („De előbb egy kicsit akasztunk”– mondta 1849-ben Felix zu Schwarzenberg osztrák miniszterelnök.)

Most tekintsünk el attól a pikantériától, hogy annak a Németországnak a volt családügyi, majd honvédelmi minisztere, amely nem is olyan rég határozott demarche-ban rohant ki az EU jogi fennhatósága ellen, most kioktatja Varsót: az Európai Unió mindenek felett áll és csalhatatlan. Csak úgy, önmagában is érdemes egy pillantást vetni Brüsszel oly pökhendi stílusban hangoztatott „jogrendjére” – és a lengyel alkotmányosságra.

Hogy mégis, milyen uniós és nemzeti szintű szervek – és hogy milyen minőségek állnak itt egymással szemben.

Kezdjük talán azzal, hogy a lengyel alkotmánnyal, alkotmányossággal kívánnak szembe szegezni valamiféle „jogrendet”. Alkotmányt az alkotmánnyal szemben állítani nem tudnak, ugyanis az EU-nak nincs elfogadott alkotmánya.

Lengyelországnak viszont van.

Méghozzá hosszú évszázadok óta. Az ország legelső, májusi alkotmánya, pontosabban a „Május 3-i alkotmány” (Konstytucja 3 Maja 1791 roku) a világ második és Európa első modern, kartális alkotmánya volt, melyet 1791. május 3-án fogadott el a Lengyel–Litván Unió államának korszakos jelentőségű országgyűlése, a nagy szejm (Sejm Wielki).

Ekkor még nem volt kartális alkotmánya sem Ursula hazájának – többek között azért, mert Németország is csak nyolcvan évvel később jött létre –, sem Franciaországnak, sem a többi, ma Közép-Európát oly nagy mellénnyel kioktató tagállamnak. A történelmi tetthez, a híres alkotmány megszavazásához természetesen fejlett állami intézményrendszer szükséges. De hát egy olyan államról beszélünk, mely már akkor megalakította a maga köztársaságát (Az Első Lengyel Köztársaság, Pierwsza Rzeczpospolita, 1569. július 1-jén jött létre), amikor a másokat szintén oly szívesen leckéztető Hollandia még Spanyol Dél-Németalföldként volt ismert.

Azt a Lengyelországot oktatják ki valamiféle „érték-és jogközösséget” hangoztatva, mely a megszállásra kész orosz tankok árnyékában tízmilliós szabad szakszervezetet hozott létre, barikádokat emelt, földalatti mozgalmakat működtetett, dacolva a szovjet típusú zsarnoksággal, a puccsista hadsereggel és az ÁVH-t idéző ZOMO-alakulatokkal. Tette mindezt akkor, amikor a nyugati baloldal fényűző körülmények között élő marxista korifeusai máig felderítetlen módon vették, kapdosták fel a Szovjetunió és a megszállt országok titkosszolgálati szervei által kijuttatott, bizony Nyugat felé is guruló dollárokat, és hallani sem akartak a kommunista diktatúrák nyomasztó valóságáról.

Egy olyan, fél évezredes, szerves fejlődés eredményeképpen létrejött, komoly nemzeti hagyományokon nyugvó, bonyolult és kifinomult intézményrendszert próbálnak felülbírálni, mi több, leereszkedő stílusban kioktatni valamiféle gazdasági társulás műveletlen kishivatalnokai, mint a lengyel igazságügyi szisztéma, vagy ennek az ősi, európai államnak az alkotmányos felépítménye, joghatósága.

S teszik ezt egy olyan, néhány évtizedes, meglehetősen fluid „jogrendszer” és – eredetileg – egy laza gazdasági együttműködés céljából létrejött unió nevében, melynek élén leginkább dülöngélő alkoholistákat, nyolc elemivel rendelkező, lelkes és arrogáns marxista boncokat, stréber, korlátolt, az uborka görbületét is szabályozni kívánó bürokratákat látunk. De sehol, Brüsszel egyetlen gesztusában, intézkedésében  sem tapasztaljuk azt a legitimitást, sehol azt a szerves fejlődéssel létrejött, komoly intézményrendszert, amelynek egyébként olyan, szervezőkészségét egyelőre meghaladó kérdésekkel kéne foglalkoznia, mint járvány esetén bizonyos védőmaszkok gyártásának és elosztásának megszervezése, vagy a kontinens határainak hatékony védelme, esetleg a klímahisztéria kapkodó intézkedései közepette „eldugult” gázellátás megszervezése.

Ez volna most a kihívás. S még annyi minden. De semmiképen nem a tagállamok lekezelése, mi több, azok nemzetei elleni gyűlöletkeltés, mert ha valami, hát ez biztos, hogy nem szerepel a nevezetes Európai Bizottság dedikált  feladatai között.

(Illusztráció: A legnicai csata, Bitwa pod Legnicą, 1241. április 9-én a beözönlő mongolokkal szemben. Forrás: Wikipédia)