×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!
×

A nap, amikor Schumacher lett a Forma–1 királya

 

Több alkalommal is bajba keverte magát Michael Schumacher a 2003-as Japán Nagydíjon, a verseny vége felé csak egy hajszálon múlt, hogy kiüssék egymást a saját öccsével. A német végül mégis megszerezte az egy pontot, ami a hatodik világbajnoki címéhez kellett. Ezzel megelőzte a Forma–1 addigi vb-rekorderét, Juan-Manuel Fangiót, s végképp beírta nevét a sportág aranykönyvébe.

Rajtol a mezőny a Forma–1-es Japán Nagydíjon, Szuzukában, 2003. október 12-én. Az élen a későbbi győztes, Rubens Barrichello (Ferrari), Juan-Pablo Montoya (Williams–BMW, takarásban) és Fernando Alonso (Renault, középen). (Forrás: Ferrari Media)

Ma tizennyolc éve Japánban rendezték meg a Forma–1 világbajnokság idényzáró futamát, amelyre ketten érkeztek világbajnoki esélyesként. A Ferrari ásza, Michael Schumacher kilencpontos előnyt őrzött a feltörekvő ifjú titánnal, Kimi Räikkönennel szemben, aki egy, még az előző évből áthozott, korosodó McLaren–Mercedesszel igyekezett megtörni a 2000 óta veretlen német dominanciáját.

Az edzéselsőséget a Ferrari brazil pilótája, Rubens Barrichello szerezte meg az akkor újdonságnak számító egykörös kvalifikáción, amikor minden pilóta csak egy gyors kört futhatott az időmérő edzésen.

A két bajnokesélyes mért körébe azonban bezavart a szitáló eső, így Räikkönen csak a nyolcadik, míg Schumacher a szokatlanul gyenge 14. rajtpozíciót tudta megszerezni.

Barrichello a start után megtartotta a vezetést, de a Williams pilótája, Juan-Pablo Montoya már az első körben megelőzte. A Williams–BMW még versenyben volt a gyártók világbajnoki címéért a Ferrarival szemben, s mivel a bajor tízhengeres számított a mezőny legerősebb motorjának, nem volt meglepetés Montoya őrült tempója.

Óvakodj a lassítótól Japánban!

A Schumacher-rajongók először az 53 körös futam 7. körben kerültek szívinfarktus-közeli állapotba, amikor kedvencük utolérte a japán Szato Takumát, ám „Schumi” elmérte a féktávot a célegyenest megelőző S-kanyar előtt, és hátulról belement a BAR–Hondába. Az ütközéstől letört a Ferrari első szárnya, ám Schumacher szerencséjére a baleset közvetlenül a bokszutca bejárata előtt történt, így még a hosszú, 18 másodperces szervizelés ellenére is viszonylag olcsón megúszta a randevút.

Közben hullottak az esélyesek: Montoya kocsija váltóhiba miatt megállt, Ralf Schumacher pedig kétszer is megpördült a sikán előtt a másik Williams–BMW-vel. Ismét Barrichello állt az élre, akit az első teljes F1-es szezonját töltő Fernando Alonso üldözött a Renault-val. Räikkönen közben felzárkózott a harmadik helyre, és a McLaren csapat okosan beállította mögé csapattársát, Coulthardot, hogy védje a finn bajnokesélyest a támadásoktól.

„Schumi” helyzete nem csak emiatt tűnt reménytelennek: az időnként szemerkélő eső miatt egyre gyakoribb elfékezések tovább nehezítették a Ferrari címvédőjének helyzetét.

Michael kitartó munkával utolérte a hazai pályán versenyző Toyota pilótáját, az utolsó pontot érő helyet (8.) őrző Cristiano Da Mattát, de amikor a 41. körben megpróbált bebújni mellé az elátkozott lassítónál, a brazil zárta a szöget. Michael csak úgy tudta elkerülni az ütközést Toyotával, hogy balra rántotta a kormányt – de nem vette észre, hogy Ralf Schumacher közben éppen őt próbálja megelőzni! Ralf még erősebben elrántotta a kormányt, ám a Williams első szárnya így is beleakadt a Ferrari hátsó kerekébe és letört.

Hajszálon múlt, hogy a Schumacher-fivérek „elintézzék egymást”, és ezüsttálcán kínálják fel a bajnoki címet Räikkönennek, akit közben a McLaren remek stratégiával felhozott a második helyre.

Schumachernek összesen négyszer kellett meglátogatnia a Ferrari szerelőit, miután a Japán Nagydíjon ütközött a japán Szatóval és letört az F2003-GA első szárnya. (Forrás: Ferrari Media)

A verseny utolsó negyedére aztán lehiggadtak a kedélyek. Barrichello megszerezte a győzelmet, Coulthard a célig kísérte a második helyet őrző Räikkönent, Michael Schumacher pedig verejtékkel ugyan, de megszerezte a nyolcadik helyért járó egy pontot, s ezzel bebiztosította a hatodik (és egymást követő negyedik) világbajnoki címét.

Schumacher: Fangio volt a legnagyobb

Addig a napig a Forma–1 hőskorában, az 1950-es években versenyzett Juan-Manuel Fangio számított a sportág legeredményesebb alakjának öt világbajnoki címével. „Két okból nem tudom elfogadni az összehasonlítást Fangióval” – nyilatkozta a láthatóan megviselt, fáradt Schumacher a verseny után. „Egyrészt, mert ő egy másik korszakban, teljesen más feltételek mellett tudott sikeres lenni. Másrészt, mert a szememben ő túlságosan nagy alak ahhoz, hogy magamat hozzá hasonlítsam.”

Michael Schumacher még egy világbajnoki címet szerzett 2004-ben, tovább emelve a lécet az új generáció legjobbjai, Räikkönen, Alonso, Hamilton és Vettel számára. A Ferrari zsinórban az ötödik konstruktőr-világbajnoki címét ünnepelte Szuzukában, megszilárdítva az olasz gárda vezető helyét a száguldó cirkusz gyártóinak örökranglistáján.

„Mi vagyunk a bajnokok!” Michael Schumacher (jobbra) és Jean Todt, a Ferrari csapatvezetője a szerelők sorfala előtt ünnepli, hogy 2000, 2001 és 2002 után 2003-ban sem találtak legyőzőre. (Forrás: Ferrari Media)

Címlapfotón: Michael Schumacher célba ér a Ferrarival a Forma–1-es Japán Nagydíjon, Szuzukában, 2003. október 12-én. A német ezzel megszerezte hatodik világbajnoki címét, megdöntve az argentin Fangio rekordját. (Forrás: Ferrari Media)