×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!
×

A LIBE-bizottság és az NGO-k közötti kapcsolat

 

2021. szeptember 29-én Magyarországra érkezett a LIBE-bizottság hét európai parlamenti képviselője, hogy „tájékozódjanak a helyi viszonyokról”, ezt pedig jelentős részben a kormánnyal kritikus és ellenséges szereplőkkel folytatott beszélgetések során teszik meg, ráadásul számos olyan nem-kormányzati szervezet képviselőivel találkoznak, akik jelentős támogatást kapnak mind az Európai Uniótól, mind a Nyílt Társadalom Alapítványtól.

 

Az Európai Parlament (EP) Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi (LIBE) Bizottsága a plenáris szerv egyik állandó bizottságaként működik, a polgári szabadságjogokért – ide értve az Európai Unió Alapjogi Chartájában deklarált kisebbségi jogokat is –, az igazságügyért és belügyekért felel. Nem túlzás talán azt állítani, hogy ez a bizottság terjeszkedik túl leggyakrabban a hatáskörén, amikor visszatérő jelleggel beavatkozik a tagállamok azon belügyeibe, amelyek az országok szuverenitásának és kizárólagos hatáskörének a részét képezik.

A LIBE-bizottság számos tagja folytat verbális hadviselést a jobboldali, nemzeti értékek mentén politizáló kormányok, illetve az általuk vezetett államok ellen, nem visszariadva attól sem, hogy a jog eszközével tegyenek eleget politikai céljaiknak, és próbálják meg ezen tagállamokra ráerőszakolni az ideológiájukat. 2020. március 24-én a LIBE tagjai sajtóközleményben fejezték ki aggodalmukat a veszélyhelyzet kiterjesztéséről és a Btk. ebből következő módosításáról való szavazás miatt.

A koholt vádak megalkotása – valós problémák hiányában – korántsem egyszerű, ezekben vannak a bizottság segítségére az államhatárokat átívelő NGO-k (non-governmental organizations; nem-kormányzati szervezetek), amelyek különböző jelentésekben bírálják egy-egy ország működését, rendszerint komoly jogállamiság-deficitet diagnosztizálva a „renitensnek” minősülő, szuverenista, jobboldali országokban, így különös tekintettel Lengyelországra és Magyarországra.

Az NGO-k ezen tevékenységükért komoly ellentételezésre számíthatnak az Európai Uniótól. A 2021-2027-es ciklusra vonatkozó költségvetés 1,855 milliárd eurót különít el a „Jogérvényesülés, Jogok és Értékek” programra, melynek keretében a politikai befolyásszerzést és a nemzetállami keretek gyengítését zászlajukra tűző NGO-k is jelentős anyagi támogatáshoz juthatnak.

Kiemelendő, hogy az Európai Bizottság által ezen programra előirányzott összeg eredetileg 947 millió euró lett volna, és a LIBE-bizottság kezdeményezésére történt meg ez a szignifikáns, közel kétszeres emelés. Ebből a „Jogok és Értékek” részre 1,55 milliárd eurót szánnak, fő célkitűzésekként az uniós értékek védelmét és előmozdítását, az egyenlőség és a jogok előmozdítását, a polgároknak az EU életében való szerepvállalását, a közös európai történelem tudatosítását és az erőszak elleni küzdelmet meghatározva.

A „Jogérvényesülés” program 305 millió eurós költségvetéssel rendelkezik, melyet az európai igazságszolgáltatási térség fejlesztésére, valamint a jogállamiságnak és az igazságszolgáltatás függetlenségének és pártatlanságának az előmozdítására lehet fordítani.

A balliberális brüsszeli politikusok rendszerint egyeztetnek az őket kiszolgáló NGO-k tagjaival. 2021. szeptember 29-én hazánkba látogatott a LIBE-bizottság hét tagja, a szerdától péntekig tartó magyarországi tartózkodásuk hivatalos célja, hogy „tájékozódjanak a helyi viszonyokról”, illetve megbizonyosodjanak arról, változott-e a valamit a magyar jogállamiság helyzete a 2018 szeptemberében Magyarországgal szemben megindított 7-es cikk szerinti eljárás kezdete óta – amit egyébként ez a bizottság kezdeményezett.

A delegáció vezetője az a Gwendoline Delbos-Corfield, francia zöldpárti képviselő, aki az országunk ellen indított egyik legnagyobb uniós támadás névadója, Judith Sargentini helyét vette át 2019-ben a LIBE-ben, és azóta is konstans szolgáltatja a jobboldali vezetésű országok ellen gyártott, alapvető jogokkal kapcsolatos vádakat az EU-nak. A „tényfeltáró látogatás” során kiemelt témák lesznek, többek között, az LMBTQ-jogok, valamint a migrációs- és menekültkérdés.

Mint ismeretes, Magyarország és Brüsszel álláspontja e két kérdést illetően merőben eltér egymástól, de ha még ez önmagában nem is alapozná meg azt a vélelmet, hogy előre megírt, hamis jelentés fog megszületni, érdemes górcső alá venni a küldöttség összetételét, valamint azt, hogy a találkozóik nagyobb részét milyen szervezetekkel és politikusokkal bonyolítják le.

Delbos-Corfield (alelnök, Zöldek) a nyáron elfogadott gyermekvédelmi törvény miatt hazánk uniós szavazati jogának felfüggesztését kérte, pár hete pedig azt követelte a LIBE ülésén, hogy a helyreállítási alapból érkező uniós pénzek felhasználására vonatkozó helyreállítási tervet, a jóváhagyást megelőzően, Magyarország esetében százszor jobban vizsgálják meg, mint más tagállamoknál. Pártja javaslatai között szerepel egyek között a migránsok szétosztása is.

Malin Björk, Svédország első nyíltan leszbikus, radikális feminista EP-képviselője, A Baloldal nevű szélsőbaloldali frakció politikusa, aki a LIBE-nek csak póttagja, állandó tagja azonban az Európai Parlament LMBTQ ügyekkel is foglalkozó munkacsoportjának. Erősen bevándorláspárti, ő javasolta, hogy az EU-ban éves szinten nagyjából 240.000 migránst kellene szétosztani.
Bettina Vollath, osztrák EP-képviselő, aki már azzal a prekoncepcióval érkezett hazánkba, hogy itt korlátozzák a nők jogait.

Magyarországot „független bíróságok és sajtószabadság nélküli látszat-demokráciának” nevezte az Európai Parlamentben. A magyar gyermekvédelmi és a felsőoktatási törvénnyel kapcsolatban is fellépést követelt az uniótól, utóbbival kapcsolatban javasolva, hogy ne kizárólag a bíróságokra hagyatkozzanak, hanem politikailag oldják meg az ügyet.

Érdemes megemlíteni még két politikust. Az egyik Isabel Wiseler-Lima néppárti képviselőt, aki a magyar jogállamiság témaköréért felel az EPP-ben, annak balliberális szárnyához tartozva. Bevándorláspárti álláspontot képvisel, és támadta a gyermekvédelmi törvényünket. A másik Donáth Anna, aki – magyarként – 2019 novemberében a Progresszív Szlovákia pártnak kampányolt, és rendszeresen hazája megbüntetését követeli az uniós szervektől.

Az Európai Konzervatívok és Reformerek, valamint az Identitás és Demokrácia egy-egy képviselője mellett a fenti öt politikus fog véleményt alkotni a jogállamiság magyarországi helyzetéről, ráadásul úgy, hogy a programtervük szerint aránytalanul több időt szántak a kormánnyal kritikus és ellenséges szereplőkkel történő egyeztetésre.

A delegáció a 48 órás tárgyalássorozatát NGO-k magyarországi képviselőivel kezdte, köztük a Menedék-Migránsokat Segítő Egyesülettel, az Amnesty International Magyarországgal, a Magyar Helsinki Bizottsággal, a Társaság a Szabadságjogokérttel, a Transparency International Magyarországgal és a Magyar LMBT Szövetséggel.

A felsorolt politikusok és nem-kormányzati szervezetek között több kapcsolódási pont is megfigyelhető: fizetést, támogatást kapnak az európai adófizetők pénzéből, migrációpártiak, valamint kapcsolatba hozhatók Soros Györggyel, illetve az általa képviselt nyílt társadalmak eszmerendszerével. A DC Leaks korábban kiszivárgott listáján szerepelnek azok az EP-képviselők, akik deklaráltan Soros György megbízható szövetségeseinek számítanak.

A Magyarországot az uniós szervekben támadó politikusok és a listán szereplők névsorának metszete jelentős. Köztük van Malin Björk, aki rendszeresen részt vesz a Soroshoz köthető Nyílt Társadalom Alapítvány (Open Society Foundation, OSF) rendezvényein, valamint Juan Fernando López Aguilar is, aki a migránsvízum bevezetésének egyik legfőbb támogatója volt, és bár a javaslat az erről való 2018. decemberi szavazáson elbukott, 2019 júliusában ő lett a LIBE-bizottság elnöke.

Az OSF 2015-ös évre vonatkozó kiadványából kiderül, hogy a milliárdos spekuláns 21.000 dollárral, azaz körülbelül 6 és félmillió forinttal támogatta a Menedék-Migránsokat Segítő Egyesület tevékenységét. Ezen forrásból a Menedék a 2015-ös migránsválság idején egyéni és csoportos információs pontokat állított fel a tranzitzónákban, ahol tájékoztatást nyújtottak a menedékjog iránti kérelem folyamatáról, valamint az integrációt támogató szolgáltatásokról.

2016-ban már 68.739 dollárt, több mint 21.300.000 forintot adott az egyesületnek. A támogatás célja, hogy az egyesület megszilárdíthassa kapcsolatát az elkötelezett polgárokkal, és hogy kiterjeszthesse tagjainak körét. A projekt része volt a szervezeti fejlesztés is.

2016 és 2019 között az Amnesty International közel 10 millió dollárt – hozzávetőlegesen 3,1 milliárd forintot – kapott az OSF-től. Arról, hogy ebből a magyar szervezet mennyit kapott, nincsenek pontos adatok.

Az Európai Bizottság Jogérvényesülés és fogyasztópolitika elnevezésű szervezeti egysége (DG JUST) felel a jog érvényesülésére, a fogyasztói jogokra és a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó szakpolitikákért. A Magyar Helsinki Bizottság a DG JUST-tól 2020-ban 180 millió Ft támogatást nyert el (az összeg a tárgyévben nem került teljes egészében folyósításra), míg a Nyílt Társadalom Intézet Alapítványtól 2019-ben 320 millió forintot (melyből 243 millió Ft általános működési támogatás volt).

A TASZ 2020-ban 172 millió forint támogatást nyert el az OSF-től, melyből 123 millió forintnyi jogcíme „intézményi támogatás 2019-2020”.

A Transparency International Magyarország a 2018-2019-es időszakban 156.000 dollárt – hozzávetőlegesen 48.400.000 forintot – kapott az OSF-től a korrupció és a hatalommal való visszaélés elleni küzdelemre.

A Magyar LMBT Szövetség legfrissebb, 2018-as beszámolója szerint 55,6 millió forint támogatást kapott az Európai Bizottságtól. A program az „Itt vagyunk! Az LMBTQI emberek magyarországi társadalmi elfogadásának növelése közösségi megerősítés és szemléletformálás útján” nevet viseli. Az Open Society Institute-tól a Sokszínűség Oktatási Munkacsoport felállítására és kiadványaira 3,7 millió forintot kaptak.

Bár Cseh Katalin, momentumos EP-képviselő közvetlen források juttatására tett javaslatot a (szerinte) ellehetetlenített NGO-k részére, láthatjuk, hogy valójában a Magyarországon működő nem-kormányzati szervezetek jelentős nemzetközi támogatást kapnak. A források szignifikáns része Soros Györgytől, illetve a hozzá köthető alapítványoktól származik.

Az NGO-k elkészítik a nyílt társadalom elveinek megfelelő jelentéseiket, és ezeken keresztül „tolmácsolják” az elvárt narratívát a brüsszeli politikusok irányába. Ezért, persze, az Európai Uniótól szintén pénzt kapnak. Elmondható tehát, hogy a civil szervezetek működése, szemben a magyar balliberális politikusok állításaival, hazánkban egyáltalán nincs veszélyben.

A címlapfotó illusztráció.